Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.
Ülésnapok - 1896-641
841. országos ülés 1901. január 23-én, kedden. 181 gyilagosan, igazságosan vizsgálja meg az ügyet; de midőn egy nemzet megy el hozzá és azt mondja : alkotmányomon égető sebek vannak, egy nemzet kívánja, hogy a miniszterelnök úr álljon élére ezeknek a mozgalmaknak, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) és tegye meg azt, a mit szükségesnek tart, akkor ezek előtt a kívánalmak előtt az ő érzékeny felfogása, az ő érzékeny füle megtagadja a szolgálatot; ebben az irányban semmit meg nem hallgat, a mi kívánatos és helyes volna az ország érdekében. Sötétbe ugrást emleget a t. miniszterelnök úr. Tessék elhinni, hogy a sötétbe ugrást mi sem szeretjük és attól mi is félünk. Ha ez a sötétbe ugrás a nemzetiségi kérdést jelenti, e tekintben Polónyi Géza képviselőtársam már egy nagyon helyes argumentumot mondott. Hogyha a nemzetiségek a passzivitást feladják, körülbelül, mindegy, hogy háromezer, vagy tizenötezer szavazattal választatik meg az a nemzetiségi képviselő. Én is azt mondom, ós a mellett állok, hogy ón nem képzelem azt a helyzetet a választói jognak bármilyen kiterjesztése mellett, a mely veszólylyel járna a magyar államra, mert a magyar államot ós -a magyar nemzetet mindig oly életképesnek tartom, hogy magát egy ilyen, vagy bármily irányú veszólylyel szemben a legerélyesebb mórtékben meg tudja védelmezni. Ha nemzetiségi törekvések támadnak, azok vagy megegyeznek az állam alkotmányával ós akkor nem veszélyesek vagy szembeállanak azzal, és akkor erős és erélyes kéz kell, a mely ezeket visszautasítja ós a hatalmat velük szemben gyakorolja, de nem esititgatás, a mely az ő igényeiknek és kívánalmaiknak csak felélesztésére vezet. Csak a legutóbbi időben volt a német parlamentben egy ilyen nemzetiségi vita. Méltóztassék megnézni ennek a tartalmát. Fölállt a miniszter ós azt mondta, hogy tanulják meg a lengyelek, hogy Németországban ők németek ós hogy míg a, német sas az ő szárnyait bírja mozgatni, nem engedik meg, hogy ők elválási törekvéseket hangoztassanak. Most fölállt a lengyel klub elnöke ós azt mondotta, hogy a lengyeleknek nincs más kívánsága, csak hogy Németországban az ő saját anyanyelvüket is taníttathassák az iskolákban. Nem azt kívánják ők, hogy a német nyelv tanítását az ő iskoláikban, beszüntessék, ők csak saját nyelvük számára kérnek kíméletet, hogy iskoláikban azt is lehessen tanítani. íme ez mutaija meg, hogy egy állani, ha erőt kell kifejteni, milyen mértékben képes azt kifejteni a nemzetiségi törekvésekkel szemben. De, t. képviselőház, nem ezt akartam tulajdonképen a sötétbe ugrásra nézve mondani, hanem azt, hogy sötétbe ugrásnak tekinti a t. miniszterelnök úr az általános választói jogot. Általános választói jog korlátok nélkül sehol a művelt világon nincs. Megszabja a kor, megszabja egy községbe vagy illetőségi helyen bizonyos időn keresztül való tartózkodás ; lehet esetleg más korlátait is télállítani, a melyeket a körülmények szükségessé tesznek, de az az egy bizonyos, hogy az. hogy a t. miniszterelnök úr nem akar elmenni a legszélesebb mértókig, a mint talán sokan nem akarnak elmenni ebben az országban: ez még nem indok arra, hogy legalább addig a. mértékig el ne menjen, a mely szükséges arra, hogy Magyarországnak alkotmányos élete megtisztuljon. Itt van a választó vonal. Nekünk olyan mértékben kell megtisztítani a választásokat, hogy a, reform lehetetlenné tegye a. hatalom befolyását a választásokra, a mely a nemzetnek visszaadja rendelkezését a parlament, a törvényhozás felett ós a nemzet képviseletét kizárólag a nemzet küldetéséből fogadja el. Eddig, t. ház, még a miniszterelnök urnak felfogása szerint sem lehet sötétbe ugrás az általános választói jog. Ez életszükséglete a. nemzetnek, a melyet elsőrangú parlamenti feladattá kell tenni. De a t. miniszterelnök úr ezt nem teszi, ellenben megteszi azt, a mit készséggel elismerek, hogy minden felszólalásunkat a legteljesebb jóakarattal, udvariassággal, csaknem bók okkal viszonozza; azt lehetne mondani, hogy a t. miniszterelnök úr, az édességek minisztere. De nekünk nemcsak ez kell. Mi szívesebben elszenvednénk több keserűséget, ha az alkotmányosság terén több haladást látnánk a kormányzás részéről. És mután ezt nem látjuk, a legnagyobb csalódással fogadjuk a t. miniszterelnök úr kijelentését, ós így ebben az irányban nem fejezhettük be mi, az itt ülő képviselők működésünket, felszólalásainkat, mert ha ezek a hangok csekélyek, akkor erősebbeket kell használnunk, a melyek ezt a kérdést megérlelik és a parlament aktuális tárgyává fogják tenni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház? (Hunjuk! Halljuk!) Én arról a kérdésről, a melyet Holló Lajos t. képviselő úr behozott a, parlamentbe, a parlamenti reform kérdéséről, múltkori beszédemben nyilatkoztam és abban a kérdésben egészen világos és határozott állást foglaltam el, bármiképen igyekeztek is a képviselő urak annak az állásfoglalásnak jogosultságát, sőt megtörténtét is kétségbe vonni. Ugron Gábor képviselő úr azt állította múltkor, hogy nem is foglaltam állást.
