Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-640

tvtó. országos illés 1901. január Sí-én, hétfőn. 163 fog tenni ós ajánlom még a földművelésügyi miniszter urnak is szives és kegyes figyelmébe, hogy azokon a területeken, a hova az ő atyai gondoskodása, jó szive és hazaíisága őt már elvezérelte, például Beregmegyében, a hol a pusztítást épen ezen a réven űzik. méltóztassék gondoskodni arról, hogy ezen szakasz applikálásával legalább megmentessenek azok a szegény emberek attól, hogy további elzüllés. elpusztulás áldozatai legyenek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De azok az urak is, a kik ki vannak küldve abba a véleményező bizottságba, méltóztassanak ezt gondoskodásuk tárgyává tenni, nem is kell más intézkedés, csak egy-két példás megbüntetése egyes korcsmárosoknak, elvétele a jognak, s meg .fogják látni, hogy a pálinka révén űzött borzasztó visszaélés milyen módon fog megszűnni. Már most rátérek kegyes engedelmükkel a fővárosi ügyek kérdésére. (Hulljuk! Halljuk!) Már maga az a tény, hogy

? egy fővárosi képviselő a főváros ügyeit szóba hozta, egy köszönetre váró sajátságosan különleges jelenség. Maga az. hogy a főváros egy képviselője foglalkozik a főváros ügyeivel, annyira fehér holló, hogy ez is érdemszámba megy. A régi rendszer mellett ez sem volt lehetséges. Némaságra kárhoztatott képviselők ültek a miniszterelnök háta megett; a főváros, mint tizenhárom próbás inventár mamelukokhoz jól illett, hallgatagon liferálta a kormánypárti képviselőket. míg végre bekövetkezett egy korszak, midőn már gondos megfigyelés tárgyává kell, hogy tétessék a főváros egész állapota. Én is azt mondom, a, mit Berzeviczy Albert képviselő úr mondott: kétségtelen dolog, hogy egyes kormányok jóindulatából, még inkább a nemzet áldozatkészségéből a főváros a legközelebb múlt évtized alatt jelentékenyen fejlődött. A közgazdaság terén az ipar, a a kereskedelem, a művészet, a tudományosság terén is konstatálható a haladás, mely áldozatok nélkül lehetetlen lett volna. Igaz. ha azután ezenkömryen regisztrálható rövid tényen kivűl fellebbentem a fátyolt arra nézve, hogy mi történt, a minek történni szabad nem lett volna, és mi minden nem történt, akkor egy más kép kínálkozik a törvényhozás számára ós okvetlenül arra az útra vezet, hogy kettőzött gondossággal és óvatossággal mórlegeljük az előttünk álló tényeket. Ha valaki megnézi a világfővárosok bármelyikét, — nem kívánok összehasonlítást sem Londonnal, sem Parissal, sem Berlinnel, de már Becsesei igen közel kell, hogy foglalkozzam,— úgy a t. ház arról fog meggyőződni, hogy nincs a világon olyan főváros, még Bukarestet és Belgrádot sem véve ki, a metyért arányi agosan saját nemzete ós saját kormánya csak olyan keveset tett volna, mint Budapest fővárosáért a magyar kormány. Ezzel nem szemrehányást akarok mondani, csak egy tényt regisztrálni. Csodálatos és furcsa ez a helyzet. Berzeviczy Albert képviselő) úr felvetett egy thémát és azt mondja, hogy a főváros nem boldogulhat az állam által átruházott hatáskörben reá rótt funkeziók végzése okából felmerülő nagy költségek miatt. Ez a. thóma így felvetve tévedés ós könynyen félreértésekre adhatna okot. Nem a főváros az csupán, a kit ez a dolog közelről érdekel. Általában fel kell állítani a tételt. — sajnálom, hogy a pénzügyminiszter úr nincs jelen, — mert a mi állami költségvetésünk, — bocsánat a kifejezésért, ezzel nem akarok sérteni — tényleg önmagunkkal szemben nem egyéb, mint egy szédelgés ós porhintés a nemzet és a külföld szemébe. Azok, a kik azt, hiszik, hogy ebben a költségvetésben, a mely előttünk fekszik, Magyarország költségvetése fekszik, óriási mórtékben tévednek, mert az állam évtizedek óta ozéltudatosan követett oly politikát, a mely végelemzósében nem egyéb, mint a jogoknak a czentrális hatalom részére való konfiskálása. (Igaz! Ugy van a. szélső baloldalon.) a terheknek pedig ozéltudatosan a municzipiumokra és községekre való áthárítása.. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Én majd egy kissé bevilágítok ebbe a kérdésbe. Az, hogy az állam által átruházott hatáskörben gyakorolt dolgok pénzügyi romlást vonnának maguk után. érezhető nemcsak Budapest fővárosában, érezhető minden városban, minden megyében, de érezhető minden községben is. A különbség csak az, hogy itt természetesen a lakosság' nagy számarányánál fogva óriási mértékben nagyobb összegekben njnlvánulnak ezen különbözetek. Legyünk először ezzel a, kérdéssel tisztában, hogy azután áttérjek azokra a. kérdésekre, a melyeknél ón — előre is feltételezve a belügyminiszter úrnak szíves jóindulatát — az ő nyilatkozatát kérem és várom. Köztudomású, hogy a főváros deíiczite, — mert deficzittel áll szemben a főváros, — legutolsó költségvetése tanúsága szerint két millió koronában volt előirányozva. A számadásokból azonban könnyen sikerűi kimutatni, (Halljuk! Halljuk!) hogy a deíiczit nem kétmillió, hanem, hogy Budapest székes fővárosa az 1902-ik esztendőt számítva ós nagyon optimiszticze véve a dolgot, körülbelül ötmillió korona, deíiczit előtt áll. Rögtön ki tudom mutatni, hogy a fővárost érintő ezen deíiczit tisztán és kizárólag azon kötelességekből áll elő, a melyeket a főváros az állam által reá 21*