Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.
Ülésnapok - 1896-635
1.0 635. országos ülés 1901 . január 15-én, Itedűen. az árvák nem károsultak meg, a megyei hivatalból az ügy, mint hivatalból üldözendő áttétetett a törvényszékhez. Itt is tehát tendenczióznsan vezetik félre a közönséget. De sokkal érdekesebb ennél a szálkai ügy. Mintegy 18 évvel ezelőtt Szálkán egy tűzvész alkalmával néhán}* adókönyv elégett és most 18 év után jelenik meg a lapokban afféle közlemény, hogy a mikor a szálkai jegyző meghallotta Kaffka miniszteri biztos közeledtét, elégette az adókönyveket, . . . (Élénk derültség.) azonban a vaskezű Kaffka ; még a hamuból is kikaparta az igazságot. (Derültség jobbfelöl.) Áttérek ezek után a, pisztolyokra is. (Halljuk! Halljuk!) A lapok — még pedig tekintélyes lapok közleményei szerint — állítása ós közleményei szerint két halottja is van Kaffka vizsgálatának. Ez a két halott a volt nagymarosi jegyző : Bruckner Ferencz, és a bakabányai volt jegyző : Cziglan Gyula. Igaz, t. ház, hogy mindkét jegyző önkezűleg vetett véget életének. Brucknert azonban még Buclnai Béla függesztette fel főispán korában nagymarosi jegyzői állásától, ós ez a vizsgálat folyt még, a midőn a mostani főispán állását elfoglalta, a ki a most elhunyt Sántha Béla főjegyzőt bízta meg a vizsgálat keresztülvitelével. Tehát ezelőtt négy évvel ment el Sántha Béla a Bruckner-féle dolgokat vizsgáim és nem Kaffkától való ijedtében, hanem Sánthát ól való félelmében, Bruckner a vizsgálat folyama alatt, igenis, agyonlőtte magát. De mit bizonyít ez? Azt, hogy ez a Bruckner jól ismerte a vármegye tisztviselőit, és tudta., hogy azok a. híresztelt eltussolási, elpalástolási vádak nem felelnek meg a valóságnak. (Úgy van! jobbfelöl.) A második áldozat Cziglan Gyula, egy igen becsületes, tisztakezű jegyző volt Bakahányán, a hol a magyarság oszlopa, volt ez az ember, ott pedig erre nagy szükség van. Ott hervadhatatlan érdemei vannak a magyarosítás terén, és ez a szegény becsületes ember, semmi esetre sem érdemelte meg, hogy már régóta begyepesedett sírjában sem hagyják békében nyugodni, mert hiszen a. vizsgálat előtt három évvel történt öngyilkossága, a, mely, határozottan kijelentem, semmiféle összefüggésben nem volt jegyzői állásával. (Helyeslés jobbfelöl.) Bizony, bizony, az ilyen jó mag var emberek az olyan tót vidéken való szereplésük után sokkal különb koszorút érdemelnének épen hazafias magyarságukért. (Helyeslés a jobboldalon.) A. legújabb szenzáczió : — mindenről megakarok emlékezni — (Hulljuk!-Halljuk!) »Kaffka hontmegyei 40 árvái.« Hát ennek is leszek bátor röviden előadni a, genezisét. Méltóztatik tudni, hogy a Bach-korszakban 1861 előtt, az árvaügyek járásonként kezeltettek, ós az árvapénzek czentrális kezelés végett a központba küldettek be. A Bach-korszakban ugyanis az a hiba történt, hogy a kiskorúak születési éve nem közöltetett a pénz beküldésével egyidejűleg, és így ezek hosszú időn át nyilvántartattak, a nélkül, hogy az árvák nagykorúságának bekövetkezése konstatáltatott volna. 1896-ban a főispán előterjesztésére a vármegye közigazgatási bizottsága elrendelte az ilyen árváknak egy külön lajstromba való vezetését. (Halljuk! Halljuk!) Ez igen nagy munkálat volt, ós ezzel kapcsolatban különféle törvényhatósági intézkedésekkel elrendelték ezen pénzeknek az illetékes helyre való juttatását. Ez a dolog — igaz, nehezen ment; de csak azt vagyok bátor konstatálni, hogy Hont vármegye ezekről az árvákról nagyon régen tudott; ezeket nem a vizsgálat derítette ki, ós ez irányban több intézkedést is tett, (Úgy van ! jobb felől.) azonban készséggel elismerem a vizsgálat azon üdvös eredményét, hogy praktikus, jó tanácsokkal, a melyeket a vizsgálóbíró a referensnek nyújtott, oda jutottunk, hogy ilyen ügy ma már csak 12 van elintézetlen Hont vármegvében. (Helyeslés jobbfelől.) Szeretik felhozni Hont vármegye ellen azt s, vádat is, hogy a hivatalos apparátussal ott mindent keresztül lehet vinni. Hát, t. ház, bemutatom Hont vármegj^e törvényhatósági névjegyzékét, a melyből konstatálható a,z, hogy Hont vármegyében is csak azok a tisztviselők bírnak a törvényhatósági közg\oilésben szavazati joggal, a kik a többi vármegyékben. A 48 jegyzőből álló jegyzői kar két taggal van képviselve a törvényhatóságban. Ezt soknak mondani nem lehet, különösen akkor, hogyha összehasonlítjuk e számot más vármegyék névjegyzékével. Ezek a szemelvények igazolják, t. ház, hogy a nagyközönség Hont vármegyéről hamis állítások alapján ítél; és mert ezek az állítások ós panaszok sehol megczáfolva nem lettek, azokat mindenki elhitte; sőt itt már a házban a miniszterelnök urat is kérdőre vonták azért, hogy ott ezeket az állapotokat retorzió nélkül hagyja ós tűri és nem állít fel legalább is statáriumot Hont vármegyében. Többféle kísérlet törtónt a napilapokban ezen alaptalan vádaknak megczáfolására; de nem tudom — mintha a magyar sajtó lapjai kartellre léptek volna Hont vármegye ellen — a beküldött czáfólatokat nem közölték, vagy nem megfelelő alakban közölték. Ha már ez mind így van, a mint én azt adatokkal kimutatni szerencsés voltam, ön-" kénytelenül felmerül az a kérdés, hogy nincs-e talán a politikai pártviszonyokban ennek az oka és nincsen-e a dolognak valami politikai
