Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-635

1.0 635. országos ülés 1901 . január 15-én, Itedűen. az árvák nem károsultak meg, a megyei hiva­talból az ügy, mint hivatalból üldözendő átté­tetett a törvényszékhez. Itt is tehát tenden­czióznsan vezetik félre a közönséget. De sokkal érdekesebb ennél a szálkai ügy. Mintegy 18 évvel ezelőtt Szálkán egy tűzvész alkalmával néhán}* adókönyv elégett és most 18 év után jelenik meg a lapokban afféle köz­lemény, hogy a mikor a szálkai jegyző meg­hallotta Kaffka miniszteri biztos közeledtét, elégette az adókönyveket, . . . (Élénk derültség.) azonban a vaskezű Kaffka ; még a hamuból is kikaparta az igazságot. (Derültség jobbfelöl.) Át­térek ezek után a, pisztolyokra is. (Halljuk! Halljuk!) A lapok — még pedig tekintélyes lapok közleményei szerint — állítása ós közleményei szerint két halottja is van Kaffka vizsgá­latának. Ez a két halott a volt nagymarosi jegyző : Bruckner Ferencz, és a bakabányai volt jegyző : Cziglan Gyula. Igaz, t. ház, hogy mind­két jegyző önkezűleg vetett véget életének. Brucknert azonban még Buclnai Béla függesz­tette fel főispán korában nagymarosi jegyzői állásától, ós ez a vizsgálat folyt még, a midőn a mostani főispán állását elfoglalta, a ki a most elhunyt Sántha Béla főjegyzőt bízta meg a vizsgálat keresztülvitelével. Tehát ezelőtt négy évvel ment el Sántha Béla a Bruckner-féle dolgokat vizsgáim és nem Kaffkától való ijed­tében, hanem Sánthát ól való félelmében, Bruck­ner a vizsgálat folyama alatt, igenis, agyon­lőtte magát. De mit bizonyít ez? Azt, hogy ez a Bruckner jól ismerte a vármegye tisztviselőit, és tudta., hogy azok a. híresztelt eltussolási, el­palástolási vádak nem felelnek meg a valóság­nak. (Úgy van! jobbfelöl.) A második áldozat Cziglan Gyula, egy igen becsületes, tisztakezű jegyző volt Bakahányán, a hol a magyarság oszlopa, volt ez az ember, ott pedig erre nagy szükség van. Ott hervadhatatlan érdemei van­nak a magyarosítás terén, és ez a szegény becsületes ember, semmi esetre sem érdemelte meg, hogy már régóta begyepesedett sírjában sem hagyják békében nyugodni, mert hiszen a. vizsgálat előtt három évvel történt öngyilkos­sága, a, mely, határozottan kijelentem, semmi­féle összefüggésben nem volt jegyzői állásával. (Helyeslés jobbfelöl.) Bizony, bizony, az ilyen jó mag var emberek az olyan tót vidéken való sze­replésük után sokkal különb koszorút érdemel­nének épen hazafias magyarságukért. (Helyeslés a jobboldalon.) A. legújabb szenzáczió : — mindenről meg­akarok emlékezni — (Hulljuk!-Halljuk!) »Kaffka hontmegyei 40 árvái.« Hát ennek is leszek bátor röviden előadni a, genezisét. Méltóztatik tudni, hogy a Bach-korszakban 1861 előtt, az árvaügyek járásonként kezeltettek, ós az árva­pénzek czentrális kezelés végett a központba küldettek be. A Bach-korszakban ugyanis az a hiba történt, hogy a kiskorúak születési éve nem közöltetett a pénz beküldésével egyidejűleg, és így ezek hosszú időn át nyilvántartattak, a nél­kül, hogy az árvák nagykorúságának bekövet­kezése konstatáltatott volna. 1896-ban a főispán előterjesztésére a vármegye közigazgatási bizott­sága elrendelte az ilyen árváknak egy külön lajstromba való vezetését. (Halljuk! Halljuk!) Ez igen nagy munkálat volt, ós ezzel kapcso­latban különféle törvényhatósági intézkedések­kel elrendelték ezen pénzeknek az illetékes helyre való juttatását. Ez a dolog — igaz, nehezen ment; de csak azt vagyok bátor kon­statálni, hogy Hont vármegye ezekről az árvák­ról nagyon régen tudott; ezeket nem a vizsgá­lat derítette ki, ós ez irányban több intézkedést is tett, (Úgy van ! jobb felől.) azonban készséggel elismerem a vizsgálat azon üdvös eredményét, hogy praktikus, jó tanácsokkal, a melyeket a vizsgálóbíró a referensnek nyújtott, oda jutot­tunk, hogy ilyen ügy ma már csak 12 van elintézetlen Hont vármegvében. (Helyeslés jobb­felől.) Szeretik felhozni Hont vármegye ellen azt s, vádat is, hogy a hivatalos apparátussal ott mindent keresztül lehet vinni. Hát, t. ház, be­mutatom Hont vármegj^e törvényhatósági név­jegyzékét, a melyből konstatálható a,z, hogy Hont vármegyében is csak azok a tisztviselők bírnak a törvényhatósági közg\oilésben szava­zati joggal, a kik a többi vármegyékben. A 48 jegyzőből álló jegyzői kar két taggal van kép­viselve a törvényhatóságban. Ezt soknak mon­dani nem lehet, különösen akkor, hogyha össze­hasonlítjuk e számot más vármegyék névjegy­zékével. Ezek a szemelvények igazolják, t. ház, hogy a nagyközönség Hont vármegyéről ha­mis állítások alapján ítél; és mert ezek az állítások ós panaszok sehol megczáfolva nem lettek, azokat mindenki elhitte; sőt itt már a házban a miniszterelnök urat is kérdőre von­ták azért, hogy ott ezeket az állapotokat retorzió nélkül hagyja ós tűri és nem állít fel legalább is statáriumot Hont vármegyében. Többféle kísérlet törtónt a napilapokban ezen alaptalan vádaknak megczáfolására; de nem tudom — mintha a magyar sajtó lapjai kar­tellre léptek volna Hont vármegye ellen — a beküldött czáfólatokat nem közölték, vagy nem megfelelő alakban közölték. Ha már ez mind így van, a mint én azt adatokkal kimutatni szerencsés voltam, ön-" kénytelenül felmerül az a kérdés, hogy nincs-e talán a politikai pártviszonyokban ennek az oka és nincsen-e a dolognak valami politikai

Next

/
Thumbnails
Contents