Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.
Ülésnapok - 1896-639
144 0311. országos ülés 1901. január 19-én, szómba!ott. kezesemre. A »Neue Ereié Presse*, e tekintetben egy vezérczikket közölt, a melyre nézve nagyon közel áll a gyanúja annak, hogy alighanem ugyanabból a forrásból származik, a melyből az indítvány, vagy legalább is az autoszuggeszcziónak egy oly neméből kelétkezett, a mely egy pseudo-szentlélek sugalmazása mellett ugyanarra az álláspontra helyezkedik. Ez itt megmondja tisztán és világosan a szándékot (olvassa) : »Darüber, dass eme Genehmigung dieser Verordnungen pur et simple schon aus Grundén der Parlaments Psychologie nicht zu erwarten ist, dürfte wohlkaum noch irgendwo ein Zweifel bestében ; denn selbst abgesehen von dem-materi ellen Inhalte des Ausgleiches, wie er in den §. 14. Verordnungen zum Ausdrucke gelangt, ist es kaum denkbar, dass ein oesterreiehisches Parlament in der Atmosphäre, welche durch die Stätte Nachgiebigkeit gegenüber Ungarn in den letzten Jahren leider erzeugt worden ist, den Sehritt einer vorbehaltlosen Sanktion dieser Nachgiebigkeiten \vage.« Tehát nem szabad egy osztrák parlamentről még feltenni sem azt. hogy abban az atmoszférában vállalkozni merészkedjék arra, hogy azon engedmények és konczessziók mellett, a melyek Magyarország számára tétettek, ezen egyezségnek elfogadásába bocsátkozzék. Hát t. képviselőház, erre a kérdésre tisztán látható feleletet akármik kapni. Az a törekvés, hogy Magyarországon a kiegyezési tárgyalásoknak újra való felvételével most már a 14. §-nál is rosszabb vákuum álljon be és egy provizórium nehezedjék Magyarország közgazdasági életére, még rosszabb alakjában, mint a mostani provizórium, a mely máris a végietekig károsította nemzeti közvagyonunkat és az összes kereskedelmet ós ipart megbénította, (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) az üzlettelenséget pedig annyira vitte, hogy ma már igen sok ember a végveszélylyel és a végromlással küzd. Hogy az lehető legyen, hogy újabb alkudozásokba bocsátkozhassák egy magyar kormány ilyen tényállás mellett, hogy esetleg Ausztriára, nézve kedvezőbb kiegyezés köttessék: erre a kérdésre, t. képviselőház, nekünk ebből a parlamentből sürgősen, határozottan visszautasító választ kell adnunk. (Zajos helyeslés a szého baloldalon.) Nem szabad egy pillanatig sem Ausztria politikai közvéleményét az iránt kétségben tartani, hogy Magyarország közvóleméivye és politikai tényezői hallgatagon hozzá akarnak járulni ennek a törekvésnek -a támogatásához. Az én interpelláczióm nem azért szól a kormányelnökhöz, mintha feltételezném róla, hogy ő ilyen alkudozásokba bocsátkozni szándékoznék: ellenkezőleg szól azért, mert ezt fel nem tételezhetném róla, mert elvárom a leghatározottabb dezavuálását ennek a törekvésnek, hogy Ausztriában világosan ós félreérthetetlenül lássák azt, hogy sem párt, sem kormány nem kapható, a mely Magyarország közgazdasági érdekeit Ausztria javára szóló újabb kedvező egyezkedési alkudozásokkal csak koczkára tenni is akarná. ('Helyeslés a szttső baloldalon.) Azért, t. képviselőház, miután fenforog a veszély, hogy az osztrák Reichsrathot esetleg tévedésbe ejthetik ezen kérdésben, egy meghozott reichsrathi határozattal szemben pedig politikai szituáczió szempontjából már mindenesetre nehezebb helyzet állana. Magyarország előtt, nehogy Ausztriában valakinek kedve kerekedhessék azután azt mondani, hogy a vámszövetség Magyarország akadékoskodása folytán nem létesülhetett, mert új egyezségekbe belebocsátkozni Magyarország hajlandó nem volt, nehogy ezen vád és rágalom bennünket érhessen: idejekorán kell az osztrák közvéleményt is, de Magyarországot is tájékoztatni az iránt, hogy ilyen törekvések a parlamentben ós a magyar kormány részéről nemcsak visszhangra nem találnak, de azoknak támogatása Magyarországon teljesen ki van zárva. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Ezen intencziók által vezéreltetve, és — nyíltan kijelentem — azon feltevésben, hogy a mólyen tisztelt miniszterelnök úrtól e tekintetben teljesen megnyugtató választ fogok kapni, tisztelettel kérdem a t. miniszterelnök úrtól (olvassa) : vMegegyeztetőnek tartja-e a kormány az 1899 : XXX. törvónyczikk rendelkezéseivel és az ország érdekeivel az osztrák kormánynyal való olyan természetű alkudozásba való bocsátkozást, mely az esetleg megkötendő vámszövetségnek 1907. év végén túl való meghosszabbítását czélozná és a mellett, vagy a nélkül lehetővé tenné, hogy a hivatkozott 1899 : XXX. törvónyczikkel a teljes viszonosság fentartásával életbeléptetett rendelkezéseket a magyar állam hátrányára módosíthatná-, vagy Ausztria javára bármely újabb előnyt biztosíthatna ?« T. képviselőház ! E kérdésem kapcsán még csak egyet kell felemlítenem. Nem akarom vita- tárgyává tenni a junktim kérdését, de szükséges, hogy Magyarország politikusainak figyelmét erre is ráirányítsam. (Halljuk! Halljuk!) Magyarországon mindig tagadták, Ausztriában pedig bizonyították azt, hogy a fogyasztási adók átutalása tekintetében junktim állott fenn. Mondom, ezt nem akarom vita tárgyává