Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-639

639. országos ülés 1901. január 19-én. szombaton. 130 elsősorban az a históriai tény képezi alapindokát, hogy Magyarország évszázadokon keresztülúgyszólván belekényszeríttetett ós bentartatott, mintegy rendszerszerüleg egy örökké sajgó közjogi harczba, a mely a nemzet erőinek javát lefoglalta, lekötötte és nagyon kevés ideje maradt arra, hogy az úgynevezett kenyérkérdés nagy gondjaival oly behatóan foglalkozzék, oly rendszeres ós kitartó munkát végezzen, mint azt a szomszéd nemzetek tették. Ezen históriai múltban gyökerező okon kivűl azonban intézményes ok is forog fenn, a mely Magyarországra nézve — hogy így fejezzem ki magamat, — a közgazdasági tájékozottság terén bizonyos korlátokat von, a melyet ma eliminálni képesek nem is vágyunk. A míg más nemzetek egy önálló gazdasági lót mellett, az ő külön vámjaikkal, teljesen megbízható statisztikai adatoknak birtokában veszik fel a közgazdasági téren a harczot: addig Magyarországon a vámkülfölddel szemben való érintkezés terén is egy, egymást kijátszó, czéltudatosan kijátszásra törekvő, oly vámstatisztikánk van, a melyről felesleges egyebet mondanom, mint azt, hogy teljesen megbízhatatlan. Azonkívül a vámterület közössége mellett Magyarország helyzete a vámkülfölddel szemben annyival inkább válik bizonytalanná, mert a szelekczió a kivitel és behozatal terén, annak megállapítása, vájjon a vámkülfölddel szemben való érintkezés terén a statisztikai adatoknak tömegéből, melyik az a tényező, a mely kizárólag Magyarországot érdekli, ós ismét melyik az, a mely kizárólag Ausztriát érdekli, csak azért is lehetetlenség. mert a közös vámterület természeténél fogva egy olyan államban, a hol sem statisztikai vámok nincsenek, sem forgalmi statisztikai adatokban található egyéb megbízható közgazdasági faktorok rendelkezésünkre nem állanak, mindig a sötétben való tapogatódzás ós csak a találgatás értékével bír annak kiszámítása, hogy egyes árúczikkekben a külfölddel szemben való reláczió mennyiben esik Magyarország javára, vagy mennyiben esik Magyarországnak hátrányára. Szóval nem lévón-köztünk és Ausztria között vámsorompó, nem lévén, még fogyasztási vámvonal sem, sőt még az ennél is kevesebb statisztikai vámjaink sem lévén, Magyarország a saját exportja és behozatalára nézve csak találgatásokra van utalva, nem pedig megbízható statisztikai adatokra. Ily körülmények között, midőn a politikai és közgazdasági tényezők ennyire hátrányos helyzetbe juttatták Magyarországot és másrészt számolva közönségünknek — fájdalom — azzal a hanyagságával, hogy úgy fejezzem ki magamat, mely nem értve meg a korszellem intő szavát, nem sürgősen ós nem szorgalmasan foglalkozik a közgazdasági nagy kérdésekkel: ilyen helyzetben talán kötelességet teljesít az a képviselő, a ki felhívja a nemzetnek figyelmét, a. ki felhívja, különösen a nemzet törvónjmozó testületének szives figyelmét arra, a mi a legközelebbi jövendőijen Mao'varorszá-o'ra vár. Nem szándékozom végig kalandozni Magyarszág történelmi korszakain, de annyit konkluzum gyanánt és minden anteezedenczia nélkül joggal mondhatok, hogy Magyarországra fontosabb, históriáikig fontosabb korszak talán sohasem állt a nemzet törvényhozása előtt, mint áll a legközelebbi egy-két esztendőben Magyarország törvényhozása előtt. (Helyeslés a szélső baloldalon.) "Az 1903-iki esztendő Magyarország történetében, és különösen annak közgazdasági jövendője szempontjából egj- oly idust jelent, a melyen ha, a nemzet törvényhozói testülete minden rendelkezésére álló tényezőnek felhasználásával elmulasztja azt az időt, a mely a nemzet jövendője felett dönteni van hivatva, félek tőle, hogy messze évtizedekre megbénul Magyarországnak nemcsak közgazdasági élete, hanem esetleg fenyegetve lehet Magyarországnak az exisztencziája is. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Azért midőn bevezetésül csak annyit említek, hogy egy hosszú közgazgasági hanyatlási korszak után Magyarország törvényhozása nagy egyértelműséggel jónak látta törvénybe iktatni, hogy az eddigi elavult ós Magyarország közgazdasági életére annyira. hátrányos autonomtarifa helyett ríj autonóm tarifa lótesítessók, akkor, midőn rámutatok arra., hogy egy törvényünk alapján azon szerződéseink, a melyek nemzetközi szerződések alakjában kereskedelmi, ipari és közgazdasági viszonyainkat tárgyalják. 1903. óv végére vagy lejáratuknál fogva, megszűnnek, vagy ha lejártuk nem volna, 1903. év végére feltétlenül felmondandók, ezeknek összevonásával jelzem, hogy 1903-ig Magyarország és Ausztria között a vámszövetség kérdésének feltétlenül el kell dőlnie. (Ugy van! a szélső baldalon.) A midőn tehát meg kell az autonóm vámtarifát állapítani, midőn meg kell a nezetközi szerződéseinket kötni, akkor joggal mondhattam ezen bevezetés után, hogy Magyarország egy históriai, közgazdasági szempontból történelmi korszak előtt áll és azért nekünk ezen-kérdésekkel behatóan, mentül sűrűbben és már előre foglalkoznunk kell. (Úgy t:au! a szélső baloldalon.) Az én interpellácziómnak nyíltan bevallott egyik főczólja az, hogy sine ira cd. stuclio, nem a pártembernek szemrehányásával, hanem 18*