Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-639

fiSÍK országos ülés 1901. jamiár I9«én, szombaton. 137 kapitánynak, hogy N. községben egy iparos nem jelentette be tanonczát a pénztárnál. Erre az a kapitány átír az illető főszolgabíróhoz, hogy vizsgálja meg az ügyet; a főszolgabíró kiadja a községi elöljáróságnak; a: községi elöljáróság jelentést tesz róla, hogy csakugyan úgy van, a hogy a kapitány úr állíja, mert az illető nem jelentette be a tanonozát; ezt beterjeszti a főszolgabírónak, a főszolgabíró pedig a kapitánynak. Most a kapitány tárgyalást ír ki és a megidózés iránti végzést átküldi a főszolgabírónak, a főszolgabíró pedig elküldi a községi elöljáróságnak. A községi elöljáróság a kitöltött kézbesítési vevényt beküldi a főszolgabírónak ; az átküldi a kapitánynak. Most megtörténik a tárgyalás. Az ítélet közölve lesz; a kapitány átt°szi a főszolgabíróhoz ; a főszolgabíró kiküldi a községi elöljáróságnak, az kézbesíti; a kézbesítési vevóny megint a főszolgabíró útján eljut a kapitányhoz. Jogerőre emelkedvén az ítélet. most megkeresi a főkapitány a főszolgabírót, hogy hajtsa azt végre. A. főszolgabíró erre kiadja az ítéletet végrehajtás végett a községi elöljáróságnak. Az jelenti, hogy az illetőnek semmiféle vagyona, sincs és így a pénzbírság be nem hajtható: a szegénységi bizonylatot beterjeszti a főszolgabírónak, a főszolgabíró pedig átküldi a kapitánynak. Most a kapitány szabadságbüntetésre változtatja át az ítéletet és megkeresi a főszolgabírót, a főszolgabíró ,pedig a községi elöljáróságot stb. így készül aztán évenként egy ügyről a három hivatal körében körülbelül 18.000 szám. Ezeken a bajokon kétségtelenül segíteni kell, (Halljuk! Hajijuk!) ós ezért nagyon helyes érzékre mutat — de nemcsak érzékre, hanem a közigazgatás ezen bajának helyes felismerésére — a miniszterelnök urnak, mint belügyminiszternek az az intézkedése, (Halljuk! Halljuk!) a melylvel az eljárást lehetőleg egyszerűsíteni kívánja és ez szükséges is. mert ez a közigazgatásnak egyik rákfenéje. A mostani eljárás mellett a forma kedvéért meg kell ölni a lényeget — a mint egy ízben már bátor voltam e házban felemlíteni — megtörténhetik az, hogy még 1859-ben bocsátott ki a helytartótanács egy rendeletet, a mikor az Olaszországgal való háború folyt, hogy minden hónapban jelentés teendő arról, hogy van-e olasz állam alattvaló a községben, és azon idő óta — legalább a míg én főszolgabíró voltam — minden áldott hónapban minden községi és körjegyző előállott azzal, hogy »Van szerencsém jelenteni, hogy községem területén olasz állam alattvaló nincs«, ós e jelentést mi beterjesztettük az alispánnak; az alispán pedig felterjesztette a belügyminiszternek, méltózKÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXXII. KÖTET, tassék elképzelni, hogy miután 7000 község és körjegyzőség van, mit tesz ez ki évenként; mit tesz ez papírban; mit tesz időben, és hogy milyen hátrány ez aztán az érdemleges ügyekre, a jogkereső, vagy ügyes-bajos dolgait orvosolni kívánó közönségre nézve ! (Úgy van ! Úgy van ! jobb felől!) A miniszterelnök úr azon két esztendei működésében, a mely alatt különösen a, közigazgatás terén nem egy ügynek már eddig is eredményes szanálását láttam, teljes garancziát látok arra nézve, hogy a rendelkezésre álló eszközökkel mindent megtesz a közigazgatás javítása érdekében, (Mozgás halfelöl.) mert bocsánatot kérek, azt nem lehet követelni, hogy két esztendő alatt ezredéves mulasztásokat hozzon valaki helyre. (Igaz! Úgy van ! jobbfelöl. Mozgás és el len mond ások balfelöl.) Igen, ezredéves mulasztásokat, mert ne méltóztassék azt hinni, hogy lm valaki azt mondja, hogy rendezzük a közigazgatást, bárén Mezőssy Béla képviselő úr felszólalásából tisztán arra a konklúzióra, jutottam, mert lehetetlen másra jutni, hogy ma, a mikor választjuk a tisztviselőket és i") .csaknem minden tisztviselőt rossznak tart, ő a közigazgatás államosítását fogja kívánni; nem pedig arra a, következtetésre fog jutni, hogy továbbra is fenn akarja tartani a mai közigazgatást. Áz államosítás pénzbe kerül. Méltóztassanak tekintetbe venni, hogy nem valami gazdag ország vagyunk, ellenkezőleg, nagyon szegény ország vagyunk. Igaz, hogy e mellett teljesen olyanok vagyunk, mint a ruházatunk, a melyre fényes gombokat és czifra arany zsinórokat szeretünk felrakni, a mint ezt a milliókba kerülő fényes palotáinkon is látni lehet és hogy ugyanekkor nem marad a legszükségesebb közigazgatási. emberiességi és egyéb jótékonysági czélokra pénzünk, és látjuk, hogy az az egy pár kedvezőtlen gazdasági óv mennyire összezúzott bennünket ós mily nyomort volt képes előidézni. Mert én nem úgy szeretném megalkotni a közigazgatás reformját, hogy a vármegyék maradjanak meg mostani alakjukban. (Felkiáltások a szélsőbalon: Isten ments!) Méltóztassék csak tekintetbe venni, hogy épen mint az én vármegyémnek, — hiszen talán nem beszélek a vármegyémnek a szájaize szerint — ott van Arad városa, a Maros jobbpartján és Ujarad városa a balpartján, Ujaradon van járásbíróság, főszolgabiróság. adóhivatal, és pénzügyőrség; általellenben vele. pár száz lépésnyire tőle ott van Arad városa törvényszékkel, járásbírósággal, szolgabirósággal és pénzügyigazgatósággal, ós mégis Ujarad városa kénytelen lejönni Temesvárra, nem pedig a vele szomszédos Arad* városába. Vagy ott ],s