Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-639

689. országos ülés 1901. január 19-én, szombaton. 131 nemzetis-ég, mely szintén nem mond le külön törekvéseiről. Én ezek közül az utolsó példával megelégszem, ós foglalkozom ezen példával : Németországgal és az ő lengyeléivel. Nem arra akarok rátérni, hogy milyen a különbség azon arány között, melyet a lengyelek Németországban ós a különböző nemzetiségek Magyarországon képviselnek; nem arra akarok utalni, hogy milyen' különbséget tesz ez az idegen elemek veszélyessége tekintetében; hanem azt akarom kérdezni Holló Lajos képviselő úrtól, — a ki sajnálom, nincs jelen, — hogy hajlandó-e ő azt a páratlan szabadelvű és al án túlságosan elnéző nemzetiségi politikát, melyet a magyar nemzet eddig követett és ezidőszerint követ, felcserélni azzal a rendszeresen deposszedálópolitikával, melyet Németország a maga lengyeléivel szemben követ? Ha hajlandó ezt a politikát felcserélni, akkor is méltóztassanak ott a tóloldalon várakozni legalább egy nemzedókcserónyi időig, a míg ez az új politika megteremheti a maga gyümölcsét és e míg annak hatásához alkalmazhatjuk a magmák törvényhozását. Most azonban a mi jelenlegi helyzetünkben ón azt hiszem, hogy nem Németország példáját kell szem előtt tartani, hanem találunk közelebb eső példát, melynek tanúságait magunktól elutasítani nem lehet. Hozzánk körülbelül hasonló polyglott államban, Ausztriában látjuk mi azt, hogy milyen állapotokra vezet az az eljárás, ha az államegység felbontására törekvő elemek kezébe tesszük le a politikai hatalmat. És itt jutottam én el arra a konzequencziára, hogy megmondjam teljes őszinteséggel azt is, hog}^ habár liberális meggyőződésemnél fogva, óhajtom az általános választási jog behozalát: mi az. a minek konczedálására semmi szín alatt sem vagyok hajlandó. És daczára annak, hogy én elég szerénytelen vagyok vallani magamról azt, hogy liberális meggyőződésemet ós elveimet elalkudni nem szoktam, mégis van az én liberalizmusomnak is határa és korlátja, a melyen túl nem megyek. Ez a határ és ez a, korlát az, hogy nem teszem soha, a liberalizmus kedvéért sem, koczkára az egységes magyar államot, (Élénk helyeslés és tetszés jobb- és balfélül.) és nem megyek bele semmi olyan dologba, a mi veszélyt képezhetne ennek az országnak akár egységes, akár magyar voltára nézve. (Helyeslés jobbfelöl.)_ A. költségvetési tételt elfogadom. (Élénk helyeslés jobb- és balfelölé) Molnár Antal jegyző: Buzáth Ferencz! Buzáth Ferencz: T. képviselőház i (Halljuk ! Halljuk.') Barta Ödön képviselő úr tegnapi beszédében kiterjeszkedett a gyógyszerészeti ügyre is ós azon nézetének adott kifejezést, hogy a gyógyszerészet mai szervezete megváltoztatandó és a gyógyszerészet szabad iparrá teendő volna. A t. képviselő úr ezen nyilatkozata késztet engem felszólalásra'nem azért, mintha ennek az eszmének a jelen viszonyok közt valami nagy fontosságot tulajdonítanék, hanem azért, hogy megvilágítsam lehető rövidséggel a dolognak másik részét is, hogy mindenki magának a kellő képet megalkothassa. (Halljuk! Halljuk!) Hogyha valaki egy intézmény szervezetét radikális módon akarja, megváltoztatni, akkor mindenekelőtt meggyőződést kell szereznie arra nézve, hogy az a szervezet, a melyre ezen intézmény jelenleg fektetve van, olyan-e, melylyel eddigi feladatának többé megfelelni egyáltalában nem képes, vagy hogyha azon intézményben hibák volnának, azokat a hibákat azon szervezet keretében többé orvosolni nem lehet ós így szüksége merült fel annak, hogy az- intézmény más alapra helyeztessék. (Helyeslés balfelöl.) Természetes, hogy ezen szervezet megváltoztatásának az kellene, hogy legyen az eredménye, hogy sokkal jobb és ne rosszabb helvzetet teremtsen. (Helyeslés balfelöl.) Barta Ödön t. képviselő úr, midőn ezt csak oda, veti a nélkül, hogy bővebben indokolná annak szükségét, merem állítani, nem ismeri a, magyar gyógyszerészet történeti fejlődését és a közegészségügyi viszonyokat. Mert a, magyar gyógyszerészet rövid idő alatt a maga önerejéből oly közegészségügyi, intézménynyó fejlődött, hogy bárminő közegészségügyi követelményeknek telj'eseíi megfelel, sőt tovább merek menni ós azt mondom, hogy a. magyar gyógyszerészet bármely idegen állam gyóg}

Tszerószetével bátran kiállja a versenyt, ha akár a bizalmat, akár egyél) szempontokat vesszük is tekintetbe. (Igaz! Uyy rau! bal felöl.) Én ezt e pályán eltöltött 25 éves tapasztalatom alapján merem állítani. Én elismerem a t. képviselő úr sokoldalúságát, azonban engedje meg nekem, nem hiszem, hogy ezen kizárólagos szakkérdésben megszerezhette volna magának azokat az ismereteket, a melyek ily fontos kívánság előterjesztésére jogosítanák. A t. képviselő rVrnak mint jogásznak mindenekelőtt tudnia kellene azt, hogy a szerzett jogokat nem lehet egyszerűen konfiskálni; azokat tiszteletben kell tartani, vagy pedig, n megoldásnak oly módját kell kitalálni, a, mely ezen jogviszoiyokat sérelem nélkül megváltoztatná. Már pedig, ha a. gyógyszerészet mai jogviszonyait tekintjük, akkor ezen kérdésnek a megoldása sokkal nehezebb, mint azt a t. képviselő úr gondolja, Ott vannak elsősorban a reáljogú gyógy szer 17*