Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-639

Kä9. országos ülés 1901. január ift-én, szombaton, |29 nap igen sok helyütt, különösen a nemzetiségi vidékeken ilyen elemek elegendő számmal, meggyőződésem szerint rendelkezésünkre nem állanak, s ennélfogva a, községi szavazást behozni nem vagyunk képesek, még ha különben akarnók is. (Egy hang a balközépen :' Ott vannak az anyak-önyvvezetök!) Az anyakönyvvezetőkre épen az ellenzéki szempontból ne méltóztassék rábízni a szavazatszedést; a jegyzőre sem. Különben is az anyakönyvvezető és a. jegyző rendesen egy személy. Hátra van még a titkos szavazás kérdése. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök (csenget): Csendet kérek, t, ház ! (Hátijuk! Halljuk!) Mezei Mór: A titkos szavazásban látjuk annak a garancziáját, — ezért szükséges ott, a hol az általános jog behozataláról van szó, a hol tehát hiányzik a vagyoni, az anyagi függetlenségnek minden garancziája — hogy az, a kitől a választó esetleg függ, ne legyen abban a helyzetben, hogy ellenőrizze, mik ép szavaz az, a ki tőle függ. Hogy ez a garanczia meglegyen, hogy a választó ellenőrzés nélkül gyakorolhassa jogát, hogy ez a szavazás, a melyet elnevezünk titkosnak, csakugyan titkos legyen, ahhoz szükséges olyan szavazási mód, a mely mellett egyedül az a szavazó tudja azt, hogy miként szavaz. Emlékszem, hogy az 1861-iki választások alkalmával Magyarországon egynémely törvényhatóság, például Pestmegye, igenis behozta a titkos szavazást a képviselőválasztásoknál, vagy tán a municzipálisoknál, valamelyiknél behozták. S kigondolták ezeknek a szavazásoknak a legkülönösebb módjait, hogy lehetővé tegyék a titkos szavalást annál az értelmiségi, tanultsági, műveltségi foknál, a melyet a mi- választóink elértek ; s az nem volt lehetséges. Es ha méltóztatnak olyan választónak megadni a titkos szavazási jogot, a ki nem tud olvasni ós nem tud írni, akkor az először is nem szavaz titkosan, mivel avval a czédulával kell szavaznia, melyet az agitátorok adnak a kezébe ; azok adnak a kezébe, a kik őt ellenőrzik. Vagy pedig, ha nem tudja azt elolvasni, akkor ki van szolgáltatva azoknak az agitátoroknak, kik öt odaviszik az urnához, (Zaj. Elnök csenget.) és abba a helyzetbe hozhatják őt, hogy egész más szavazati jegyet ad be, mint a milyenről gondolja, hogy beadja; egész mást adnak a kezébe, mint a mit előtte felolvasnak. S miután én részemről abban a meggyőződésben vagyok, hogy a politikai választásoknál, különösen az országgyűlési választásoknál nem engedhető meg semmiféle más nyelvnek a használata, mint kizárólag a magvar nyelvé, azért az én véleményem szerint "KÉPYH. NAPLÓ. 1896—1901. XXXÍl. KÖTET. titkos szavazást nem tudunk behozni másképen, mint, hogy a választói jogot ahhoz a korláthoz kötjük,' hogy Magyarországon választó nem lehet senki más, mint az, a ki magyarul olvasni és irni tud. Meszlény Pál: Akkor a Lipótvárosban sokan kimaradnak ! Mezei Mór: Ne méltóztassék a Lipótvárossal törődni; valószínűleg sokkal kevesebben maradnának ki ott, mint Rumon! Méltóztassék erről meggyőződve lenni, inert (Úgy van! jobb fel öl. Mozgás a baloldalon.) úgy műveltség, mint magyarság tekintetében felette áll. Buzáth Ferencz: Kérem, nem én szóltam közbe ! (Mozgás Ind felöl. Fölkiáltások a jobboldalon: Az mindegy! Derültség.) Páder Rezső kollégám volt! (Zaj.) Mezei Mór: Jól van! Az ő kerületére még inkább áll ez! (Mozgás a- baloldalon. Zaj jobb felöl.) Elnök (csenget): Ke méltóztassanak a. szónokkal ily formában vitatkozni. Ke tessék őt beszéde folytatásában zavarni ! Mezei Mór: Én azon véleményen vagyok, hogy igazán nagy áldozatot tulajdonképen nem hoznánk azzal, hogyha a jelenlegi törvényünkben szereplő vagyoni czenzust értelmiségi ozenzussal cseréinők fel. Mert kérdem, hogy ez a vagyoni czenzus, a mely jelenlegi választási törvényünkben meg van állapítva, igazán vagyoni czenzust képez-e ; igazán garancziáját képezi-e annak, hogy az az ember, a Id ennek a czenzusnak megfelel, vagyonikig anyagi exisztencziájára. nézve minden befolyástól független? Nem. Mai életviszonyaink között az ezen czenzusnak megfelelő vagyoni állapot egyáltalában nem biztosít ilyen függetlenséget. Pedig a vagyoni czenzusnak, a mely magában véve is kétségtelenül igazságtalanság, nincs más jogosultsága, mint az, hogy benne annak garancziáját keressük, hogy az illető választó anyagi helyzeténél fogva teljesen mentes attól, hogy vagyoni előnyök megvonásának kilátásba helyezése, vagy vagyonelőnyökkel való megkinálás által az ő szavazatát esetleg befobyásolni lehessen. Ennek az igénynek a mi czenzusunk meg nem felel, és ha igazi, sikeres vagyoni czenzust akarnánk elérni, ezt a czenzust lényegesen fel kellene emelni. De azt hiszem, igen tisztelt ház, hogy valamennyien azon véleményen vagyunk, hogy erről a visszafejlesztéséről a választási törvénynek — ha már az abban nyújtott jogosultság kiterjesztéséről ezúttal nem beszélhetünk — egyáltalában nem lehet szó. A választási czenzus felemelése tökéletesen ki van zárva, ós nézetem szerint az eredmény, a melyre mindebből juthatunk, az, hogy a mi. jelenlegi va17