Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-639

tlBft. országos ülés 1901, január 19-em, saombatott. 127 viselő a választók és választókerülete érdekében sok mindenféle dologban felhasználja állását, mindenféle előnyök kieszközlésére, járásbiróságok, adóhivatalok, vasutak ós sok mindenféle más dolog kieszközlésére is. És mi mindannyian, kivétel nélkül, úgyszólván nap-nap után. . . (Folytonos Mzbeszólásoh a szélső baloldalon.) Méltóztassanak meghallgatni mondatom végét, hiszen nem tudják a t. képviselő urak, hogy mit akarok mondani. Mi mindannyian, nap-nap után eljárunk, (Egy hang a szélső baloldalon: Az termpszetes!) nem természetes, mert hiba, mindannyian járunk és felhasználjuk ezek kieszközlésére az úgynevezett, képviselői befolyást, a mely talán nem is létezik, hanem csak képzelt dolog, és rendénvalónak találjuk ezt. A közvélemény országszerte maga is megbarátkozott azzal, hogy ez rendén van, pedig nincs rendén. És ha mi ezen dolgok valamelyikét nem ezen okokból tennők önzetlenül, ámbár a mandátum biztosítása is, a mely sokszor közbejátszik ilyen dologba, — utóvégre személyes érdek, — de ha valamelyikünk vállalkoznék arra, hogy ezeket a dolgokat pénzért végezze, akkor állnánk ott, a mit Holló Lajos t. képviselő úr a mandátum utilizálásának nevez. D-e hogyan foglaljuk ennek eltiltását törvénybe ? Hol találjuk azt a clefinicziót, a mely megállapítja azt, a mi szabad és a mi nem szabad? Olyan kérdés ez, a melyet tulaj donképen minden egyes esetnek külön egyéni megitélésével, a, titkos körülményeknek is fölismerésével ós latbavetósével lehet csak elbírálni, ós így lehet megmondani, hogy melyik a tisztességes ós melyik a tisztességtelen eljárás. Tulaj donképen erkölcsi érzéknek a tárgya inkább, mint bírói mérlegelésé. Én azt hiszem, hogy ezen a dolgon, ha egyáltalán létezik nálunk, ha oly mórtékben létezik, hogy intézkedéseket tesz szükségessé, nem törvénynyel, hanem egyedül a háznak egyértelmű fölfogásával, a ház által gyakorolt osztraczizmussal lehet segíteni. Ne méltóztassék engem félreérteni. Egyáltalában nem tartom azt, hogy jó volna a háznak azt a jogát, a melyet törvényeink neki inkompatibilitási esetekben adnak, hogy tudniillik a választóktól nyert mandátumot a ház megsemmisítheti, kiterjeszteni ilyen esetekre. Korántsem, ós meg is mondom, hogy miért. Nem a ház többségének szempontjából, mert a ház azon pártjára nézve, a mely többségben van, a többséghez tartozó képviselőkre nézve a háznak adott ez a jog nagy veszedelmekkel nem jár; de igenis nem tartom megengedhetőnek ezen jog kiterjesztését a kisebbség érdekében,, mert adott alkalommal az ilyen jognak igazságtalanul, ok nélkül, ürügyek alapján váló alkalmazása, által a kisebbséghez tartozó ós a többségnek kellemetlen képviselőt ki lehetne a házból zárni. Ezen az úton tehát, nem óhajtandó a, rendezés. De a t. háznak volt alkalma már ebben a törvényhozásban is meggyőződni arról, hogy a ház egyértelmű megnyilatkozása:, nem is határozat által, hanem csak viselkedésében való megnyilatkozása, lehetetlenné teszi a ház küszöbének átlépését oly emberekre nézve, a kiket, bár á mandátum zsebükben van, a. ház Ítélete arra, hogy ide belépjenek, méltóknak nem tart. De ebben az esetben még az sem szükséges, hogy annyira, menjen a ház, hogy annak az embernek belépését a házba lehetetlenné tegye ; hiszen elég, ha ezt az állítólagos képviselői befolyást, azt a képviselői tekintélyt, a melynek aprópénzre való felváltását a ház megvetéssel sújtja, szedi le arról az emberről és azt ennélfogva abba a, helyzetbe hozza, hogy a mi nincs, azt többé apró pénzre felváltani nem képes. Törvényhozási intézkedés tehát ebben a tekintetben nézetem szerint sem nem lehetséges, sem nem szükséges. A magyar képviselőház erkölcsi érzékének kell, hogy garancziát nyújtson abban a tekintetben, hogy olyan visszaélések, a melyek a magyar képviselőház tekintélyét lerontani alkalmasak, e házban eh") ne fordulhassanak. Különben én őszintén megvallom, a magam részéről nem jutok abba a. helyzetbe, hogy mások ügyével sokat foglalkozzam és mások titkairól tudomást nem szerzek. Nekem afféle panamákról, a hogy az ily ügyeket az utolsó íranczia parlamenti botrányok óta nevezik, tudomásom nincs. Olay Lajos : Dehogy nincs! Hát a telefon megváltás? Hát az osztálysorsjáték? Mezei Mór: Nem hiszem, hogy nálunk efféle dolgok közbotrányossá, nyilvánvalóvá lettek volna annyira, a hogy azokról itt szólani szükséges lett volna, mert akkor tudnók róla. De hogyha az ilyen kérdésekkel a t. ház foglalkozni, általános szabályokat erre nézve felállítani akar, méltóztassanak meggondolni, és a szabályt arra. való tekintettel megállapítani, hogy az ilyen üzelmek közül mindig veszélvesebbek azok. a melyek titokban űzetnek, mint azok, a melyek a nyilvánosság ellenőrzése alatt állanak. Olay Lajos: A kit megfogunk, azt biz megöljük. Mezei Mór: Áttérek arra, a mit Holló Lajos t. képviselőtársam beszédének tartalmából a második csoportba osztottam, arra, a mi tulajdonképen a választási törvény megváltoztatására vonatkozik, a mi tulajdonképen törvényhozási reformot igényel. O szól először