Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-639

630. orsüágos ülés 1901, Molnár Antal jegyző: Mezei Mór! • (Az elnöki széket Tallián Béla foglalja cl.)" Mezei Mór: T. képviselőház! A folyamatban levő vitának egyik előtérben álló s mindenesetre legérdekesebb thémáját képezi választási törvényeink reformja, vagy a mint itt elnevezték, a parlamenti reform. A miniszterelnök úrnak igaza van abban a nyilatkozatban, hogy nem lett volna, értelme annak, hogy ezt a, kérdést most, a jelenlegi törvényhozás utolsó ülésszakában külön vita tárgyává tegyük. Mert utóvégre azt hiszem, arra nézve tisztában vagyunk mindannyian, hogy most, a közelgő választások előtt ilyen reformot tényleg megvalósítani nem lehet, tisztában vágynak azzal, bog}- sem a háznak nincs meg többé az az elfogultsága:, a mely az ily kérdésnek megoldásához szükséges, sem pedig a közeledő választások befolyása nem alkalmas arra, hogy ennek a kérdésnek nyugodt megoldását lehetővé tegye. Hát ha így áll a dolog, ha arra nézve, hogy még ebben a törvényhozásban a választások rendje törvényes intézkedések által megváltoztassák, vagy a, mi tulajdonképen a főkórdós, hogy a, választói jog kiterjesztessék, ha erre nézve indítványt komolyan tárgyalni ebben a törvényhozásban már nem lehet, akkor a kérdés az, hogy miért foglalkozunk mégis ebben a vitában ezzel a kérdéssel. Én részemről helyeslem, hogy foglalkozunk vele. Van rá több ok. Az egyik a személyes ok. Utóvégre mi, kik ezen háznak tagjai közül abban a nézetben vagyunk, hogy ennek a kérdésnek a megoldása a közel jövő feladatai közül ki nem törölhető: mi, a kik azt hisszük, — hogy Szilágyi Dezső t. képviselőtársam szavaival éljek, — hogy nekünk az a. kötelességünk, hogy e házban azoknak panaszait is képviseljük, a kik maguk e házban képviselve nincsenek, és a kik azt biszszük, hogy annak a nagy kérdésnek, a, melyet á magyar állampolgárok százezrei panaszként állandóan hangoztatnak, elodázása igazságtalanság, elhallgattatása pedig lehetetlenség; miután mindannyian, a, kik a túlsó oldalról e kérdéshez hozzászólottak. de én nem kevésbbé, nem tudjuk azt, hogy lesz-e akkor, a midőn a kórdós tényleges megoldásával a törvényhozás foglalkozni fog, alkalmunk és jogunk hozzá szólani : kötelességünknek tartjuk felhasználni ezt a ránk .nézve talán utolsó alkalmat arra, hogy e kérdésre nézve véleményünket elmondjuk. (Helyeslés. Halljtik! jobbfelöl.) Ez személyes indok, de van a felszólalásra tárgyilagos indokom is. január 19-éa, szombaton, 123 Én azt hiszem, igen tisztelt ház. hogy nagyon kívánatos, nagyon szüséges és nagyon megnyugtató volna, ha bizonyságot szerezhetnénk magunknak arról, hogy a legközelebbi - törvénjdiozás ezen kérdés megoldását napirendre fogja tűzni. Megmondom miért. Tárgyilagos okból, mert az ily kérdés, mint a, minő a, választási törvénynek gyökeres megváltoztatása, a mely magában véve sok szenvedélyes harczot idéz elő, sokkal jobban, sokkal igazságosabban és sokkal kevesebb veszedelemmel nyerhet elintézését egy oly házban, a melyben a politikai szenvedélyek nincsenek felkorbácsolva, s a melyben a pártok között is aránylag nyugalom és kölcsönös megbecsülés uralkodik. (Helyeslés jobbfelél.) Ezen ház hangulata olyan, — ós hiszem, hogy a jövő törvényhozás alatt is ilyen fog maradni — hogy úgyszólván egyenesen felhív bennünket arra, hogy ezen kérdés megoldását kezünkbe vegyük. De a másik körülmény az, hogy épen a jelenlegi kormányt tartom különösen alkalmasnak arra, hogy ezt a kérdést igazságosan megoldhassa, nemcsak azért, mert még az ellenzéki pártok részéről is, ha nem is bizalommal, de nagyobb méltánylással találkozik, mint a, hogy azt a megelőző kormányokkal szemben tapasztalni megszoktuk, hanem azért is, mert ha. tekintetbe veszszük azt a politikai iskolát, a melyből a jelenlegi kormányelnök politikai elveit merítette ós a melynek politikai elveit saját politikájában ma is képviseli, ott nemcsak azt a liberalizmust találjuk meg, a melynél fogva az ő kezébe különös megnyugvással tenném le ezen nehéz kérdés megoldását, de megtalálom a liberalizmusnak azt a bölcs mérséklését is, a mely a magyar liberalizmus aranykorának volt egyik jellemző vonása,, s a. mely megóv attól, a mi ezen kérdésnél nagyon könnyen megtörténhetik, hogy túlzásokba: ne essünk. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezekben kívántam indokolni azt, miért óhajtok én is a t. ház becses engedelmével a, belügymini szteri tárcza tárgyalása alkalmával ehhez a kérdéshez és csakis ehhez hozzászólani. (Halljuh! Halijai;!) T. ház! A kérdést a vitába először Holló Lajos t. képviselőtársam hozta be, a ki a választói jognak a legnagyobb mértékben való kiterjesztését tartotta ajánlatosnak és utána Rakovszky István képviselő űr ezt a felszólalást melegen pártolta. Rakovszky Isván képviselő úr úgy találta, hogy Holló Lajos képviselő úr felszólalása: természetes, mert Holló Lajos képviselő úr politikai tekintetben radikális, ő pedig pártolta, nem mondom, mert, hanem: ámbár ő nem radikális, hanem úgy hiszem, konzervatív. Hát ez az, a mi némi tti*