Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-638

120 638. országos tiíés 1901. január Í8-án, péntekéit. (Helyeslés jobb felöl.) De ez nem azt jelenti, hogy a miniszterelnök országos kérdésben, elvi kérdésbén, bármelyikben, a mit önök felvetnek, nem nyilatkozhatik, mert nem kapott utasítást. Nyilatkoztam nem egy kérdésben, nyilatkoztam ós nyilatkozom százban, 150-ben és 200-ban, ha tetszik, és bebizonyítottam mindig, hogy ez így van. A. t. képviselő urak azt mondják, hogy eleinte hoztak ide törvényjavaslatot, most nem hoznak. [Hát hozzanak; miért nem hoznak ? (Tetszés jobbjelöl. Elénk felkiáltások a szélső baloldalon : Mert leszavazzák!) Nem azért fogom én esetleg ellenezni, ha ellenzem, inert önök hozzák, (Nagy zaj a szélső baloldalon.) hanem azért esetleg, mert nem egyezik az ón nézetemmel. Már most engedelmet kérek, a mi 30 esztendős parlamentünknek története mit bizonyít? Azt, hogy maga az ellenzék — és helyesen, mert ez a parlamenti működésnek a menete — azt mondja a kormánynak, hozza ide ezt, csinálja meg amazt, terjeszszen be javaslatot ez iránt, terjeszszen be javaslatot az iránt. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy egy ilyen dikczióban, mert szónokikig igen szépen ki lehet használni, felállítja ezt a thézist Ugron Gábor képviselő úr ; de gyakorlatilag senki, sem-eUenzéki, sem nem ellenzéki nem mondhat egyebet, mint a hogy az egész világon van, hogy a, parlament .munkájának hivatott vezetője a kormány, a kópviselőhá.z, a töi-vónyhozás kooperácziója, ellenőrzési jogainak teljes gyakorlása mellett; de a dolgok egyszerűsítése, a dolgok kezelése magával hozza, hogy — a kormány lévén abban a helyzetben, hogy minden kérdésben rendelkezésére áll mindaz, a mi szükséges : a munkaerő, stb. —- a kormány hozza ide a javaslatokat. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Nagy zaj a szélső baloldalon.) Hát így áll ez a kérdés. Ha többet akarnék róla mondani, többet is mondhatnék, de sietek befejezni a felszólalásomat. Egy másik megjegyzésem a következő: A képviselő úr, természete, szokása, kedvtelése szerint kihegyezve a kérdéseket, most is kikap egy ily kórdóst, hogy azt kihegyezve, közénk dobja ókul. Ez taktikának ügyes, de nem tartom sem helyesnek, sem igazságosnak, sem pedig megmotiváltiiak, s azért felelek rá nyomban. Azt mondja ugyanis a képviselő úr, ime az 1867-iki alapon álló másik régi párt, a volt nemzeti párt tagjai beléptek a szabadelvű pártba, de mert az 1867-iki kiegyezés ellen annak idejében ha nem is foglaltak állást, ittott voltak bizonyos esetekben eltérő nézeteik a többséget képező pártétól, most nem léphetnek be a kormánypártba, mert meg kell bűnhődni ök. (Mozgás.) Bocsánatot kérek, teljes csalódásban méltóztatik lenni. A volt nemzeti pártnak tagjai azért nem tagjai ennek a, kormánynak ez idő szerint, mert a mikor ez a kormány minden tagjában megalakult ós minden tárczája be volt töltve, a nemzeti párt csak azután lépett be ide a szabadelvű pártba. És hogy a volt nemzeti párt tagjai közül itt nem ül senki: — ez nem azt bizonyítja, a mit Ugron Gábor t. képviselő űr mond, — hanem majd mindjárt megmondom, hogy mit bizonyít. Nem eg}

T

szer volt ennek az országnak olyan kabinetje, sőt olyan kabinetchefje, a ki nem mindig állt az 1867-es kiegyezés alapján. És a mikor az a kabinetchef tiz hónappal azután, a midőn még előbbi helyén nagy támadásokat intézett az 1867-es alap ellen: az ország siífyos helyzetét látva, e helyzeten segítendő, arra az államférfiúi ós hazafiúi meggyőződésre jutott, hogy neki igenis parancsolja az ország érdeke, hogy az 1867-es alapot elfogadja és arra rálépjen, akkor, engedelmet kérek, ez nem gátolta semmiben sem őt, — és több példa van még utána, — hogy itt helyet foglaljon. Ha tehát az emlékező tehetsége ebben a tárgyban Ugron Gábor képviselő urat véletlenül el nem hagyja, akkor ezt az okot nem hozta volna, föl. Most megmondom, mit. bizonyít ez, hogy nem ülnek itt. Nem azt, mint hogyha nem volna közöttük nem egy, a ki ezekre a székekre érdemes, vagy mintha bármely más akadály volna, hanem, a mint mondottam, történik ez azon körülmény folytán, hogy már meg volt alakítva a kabinet, mikor ők ide bejöttek, (Zaj a szélső baloldalon.) ós bizonyítja azt, hogy ez az egyesülés nem volt a hatalomban minden erővel való osztozkodás vágyából támadt egyesülése, hanem hogy ez az önzetlen együttérzés és együttműködés a közös czólokban ós elvekben való egyesülés motívumából fakadt. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ezt bizonyítja és semmi egyebet. És bármikóp örüljenek az urak, bármiként akarjanak ebből az okból köztünk disszonancziát csinálni, ez nem fog önöknek sikerülni, mert sem azoknak, a kik itt ülnek, politikai és magángondolkodását és jellemét, sem az itt velük együttülők felfogását ez tángálni nem fogja. Ha önöknek ez a kis játék még tovább tetszik, ám játszszanak tovább, de bocsánatot kérek, most már a közönség is kezdi ezt unni, (Igaz! Úgy van! a jobboldalon) ez a köönzséget már nem mulattatja. (Derültség jobbfelöl.) Ha önöket mulattatja, tessék vele tovább mulatni, de higyjék meg, hogy a közönség már unalmasnak tartja ezt. (Tetszés -és derültség a jobboldalon. Ellenmondás a szélső baloldalon.) És most még csak egyet. (Halljuk! Hall-