Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-619

ÍJ0 4519. országos níiís 1900. október 26-án, hétfőn, pótlásban van, a mely az előadó úr indítványához és a ház határozatához képest , ide tétetnék — hogyha az akaratuk ellenére bevont érdekeltek költségei a volt 10. §. értelmében kivettetnek, a költségek kivetése mily időpontban fog történni. Hogy a kölcsön részletei szerint történjék, azt itt direkt *hiegj elölni nem lehet, mert az egyik társulatnál van kölcsön, a másiknál van függő kölcsön, törlesztési kölcsön, azután van részben kölcsön, részben pegig a munkálat költségei készpénzből fedeztetnek. De az életnek annyiféle alakulata van, hogy azt előre látni nem lehet; azonban méltóztassék abban bizonyos garancziát találni, hogyha a társulat és az érdekelt megegyezni nem tudnának, van mód jogorvoslatot keresni ós találni és azt hiszem, hogy a rendszer, a. szabály az lesz, a mit a képviselő úr kivan, hogy tudniillik a legtöbb esetben a kölcsönrészletek fizetésének általános módja szerint fog ez történni. De az életnek lehetnek más alakulatai is és ne méltóztassanak azoknak elébe vágni. Kérem, hogy ezen szakaszt méltóztassék az előadó úr pótlásával elfogadni. (Helyeslés johb felöl.) Elnök: Következik a határozathozatal. A szakaszhoz az előadó úr adott be egy módosítványt, a mely következőleg hangzik. Buzáth Ferencz jegyző (olvassa a módosítványt) Elnök: Én tehát legelőször is a 14. §-nak jelenlegi eredeti szövegét fogom feltenni, szemben az előadó úr módosítványával. Utána egy második kérdést fog képezni azon további módosítása az előadó urnak, a mely megegyezik Barfca Ödön képviselő úr korábbi módosításával, hogy ide pótlásul vétessék át a 10. §-nál elhagyott 2. ós 3. bekezdés. Kérdem tehát, kivánja-e a ház a 14. §-t eredeti szövegében fogadni el, szemben az előadó úr módosításával ? (New.') Kimondom, hogy a ház a 14. §-t a,z előadó módosítványával fogadta el. Most felteszem a kórdóst, hogy a 14, §. után pótlásul vétessék fel a 10. §-nak 2. ós 3. bekezdése. Elfogadja-e a ház az előadó úr indítván}-át ? (Igen!) Kimondom, hogy az eredeti szöveg a 10. §-nak 2. és 3. bekezdésével, mint a 14§-nak pótlásával fogadtatott el. Molnár Antal jegyző (olvassa a 15 §-t). Buzáth Ferencz jegyző: Barta Ödön! t

rta Ödön: T. képviselőház, az igen miniszter úr a vita bezárása után a. 14. §-nál egy pár kijelentést tett, a melyre nem azért térek vissza., hogy a vitatkozást folytassuk, hanem mert kénytelen vagyok vele, mert a miniszter úr nekem egy tévedést imputál, holott nem tévedtem. Nem azt mondtam, hogy a meglevő társulat fog bekényszeríteni valakit, hanem azt, a miről a törvény rendelkezik. Sőt a példával azt illusztráltam, hogyha már van egy társulat, a melybe a. szomszédos, de a közbeesőn túllevő terület száz holddal be akar lépni, mi fog történni? Én tehát tudom, hogy a >>belópni szándékozók* még nem tesznek társulatot,* de be akarnak lépni a kész társulatba. A »bevonandók« pedig olyanok, a kik sem a társulat kötelékébe nem tartoznak, sem oda belépni nem kivannak. A t. miniszter úr azt mondta, hogy ha valaki nem ismeri a törvényjavaslatot és nem foglalkozott vele, az ón felszólalásomat rosszul érthette volna,, s azért tartotta szükségesnek a miniszter úr ezt rektifikálni. Én tisztelettel konstatálom, hogy én azt nem tételeztem fel, nem is akarom ezután sem feltételezni, hogy a törvényhozás ezen termében képviselők szavazni fognak polgárok jogait ós kötelességeit megállapító törvény felett, a nélkül, hogy azt ismernék, mert ez a kötelességgel való oly ellentét volna, melyet egyetlenegy képviselőtársamról sem merek feltételezni. Azt hiszem, csak az szavaz, a ki tudja ós ismeri azt. a miről szó van, különben nincs joga szavazni. (Mozgás.) Hogy a kisajátítási eljárás nehézkes, azt ón tudom, de azon lehet segíteni; hiszen már a vita elején, ha jól emlékszem, Lázár György képviselő úr propoziczióba hozta ós kérte a, t. miniszter urat, hasson oda, hogy a kisajátítási eljárás egyszerüsíttessók. Igaz, az nem a földmívelésügyi minisztertől függ, de ezt a javaslatot sem ő készítette egyedül, ebben is részt vett az igazságügyminiszter. Azt sem tartom helyesnek, hogy a miniszter úr ráutalt, — ha jól tudom, engem akart rá figyelmeztetni, — hogy a földmívelésügyi miniszternek beavatkozási joga. a, 14. §. szerint az egy reparaczió a vizjogi törvény 131. szakaszával szemben, s hogy a 131. szakasz ezt a bevonási kényszert szankcziónálta s így az 15 év óta érvényes. Annyira, ismerem a vizjogi törvényt, hogy érzem minden oldalról a vizjogi törvény áldását, ismerjük, érezzük azt nagyon sokan. Ha a t. miniszter úr megengedi, ráutalok a vizjogi törvénynek illusztrált kiadására ; törvónj-könyvünkben most ilyenek is vannak; a kiadás alsó részében a gyengébbek kedvéért úmutató jegyzetek vannak. Ezekben, ha jól emlékszem, egyenesen ráutalva a forrásra, ha jól tudom. Kvassay van megnevezve, az van kimondva, hogy a legtöbb államnál s így nálunk is a belépési kényszer az öntözési csatornáknál ki van zárva. A mire nekem a t. miniszter úr út-