Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-618
618. országos ülés 190O, norember 24-én, szombaton. g7 végét is, a melyben az mondatik, hogy a miniszter fel van jogosítva, hogy ezen háromszázezer koronát járadéknak tekintse, hogy azt 50 évre lekösse és biztosítsa. Mit jelent ez? Ez azt jelenti, -hogy nem 100.000 koronáról, nem 300.000 koronáról, hanem 6 millió koronáról van szó. (Úgy van! Úgy van! Élénk helyeslés a jobb- és baloldalon.) És miután a,z állam felerészét viseli a költségeknek, a másik felét pedig az érdekelteknek kell viselni, tehát ezen törvényjavaslattal 12 millió korona erejéig terjedhető öntözés létesíttetik. Azt hiszem, ezt nagyon kicsinyelni nem lehet. (Helyeslés a jobboldalon.) Örvendenék, ha tovább lehetne menni; de azt hiszem, hogy ámbár földmívelésügyi miniszter vagyok, köteles tekintettel tartozom lenni a többi tárczákra is, és különösen az egyensúlynak fentartására. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Az egyensúly fentartására annál is inkább, mert hogyha az egyensúly megbillennék, annak elsősorban a gazdaközönség látná hátrányát, mert akkor ujabb adókivetésre kerülne a dolog. (U<iy van! Úgy van! Egy hang jobbfelöl; Isten ments!) Már most áttérhetek Komjáthy Béla t. képviselő úr azon megjegyzésére, hogy az érdekeltek nem voltak meghallgatva; hogy az indokolás útvesztő, a melyben elvész az az ember. Hát erre csak azt jegyzem meg, hogy azt hiszem, kevés törvényjavaslat van, a mely oly előzetes tanulmányozáson ment volna keresztül, mint ez. (Úgy van! Úgy van! jobbfelöl.) Nemcsak, hogy meghallgattattak az illető érdekeltségek, nemcsak, hogy meghallgattatott egy szaktanácskozmánj-, hanem ezen törvényjavaslat a maga idejében közkézre bocsáttatott, és azt gondolom, ha méltóztattak figj^elemmel elolvasni a három bizottság tárgyalásait, meg kell adni mind a háromnak, hogy lelkiismeretességgel és alapossággal bírálta ezen törvényjavaslatot. (Űg// van! Ügy van! a jobb- és baloldalon.) Azt mondja a t. képviselő úr, hogy az indokolás útvesztő. Hát kérem, ha rövid indokolással jövünk egy törvényjavaslat mellett, halljuk azt a kifogást . . . (Mozgás és derültség a szélső baloldalon.) Ez ígyvan; elismeri Komjáthy Béla t. képviselő úr is,. . . akkor azt méltóztatik mondani: »Hát nem röstel a kormány egy ilyon fontos ügyet ötven sorban indokolni? Nem nyújt nekünk adatokat, nincs statisztikai kimutatás; nem vagyunk abban a helyzetben, hog3' hozzá szólhassunk. Kérjük azt visszautasítani a bizottsághoz ós adatokkal felszereltetni.* (Derültség jobb felől.) Ha pedig felszereljük a törvényjavaslatot minden lehető ós lehetetlen adatokkal. .. (Elénk derültség jobb-és balfélől.) Komjáthy Béla: Itt együtt vagyunk! Darányi Ignácz földmívelósügyifhiiiniszter: ... ha a bizottság még Hieronymi Károly igen tisztelt barátomnak, a bizottságéin ökének indítványára a jelentésbe újabb adatokat is vesz fél, a melyeket ott elmondtak, azokat szintén beiktatja, és ezáltal kipótolja a törvényjavaslat indokolását: akkor pedig azzal találkozunk, hogy útvesztőt adtunk a képviselő uraknak, a melyben elvesznek, és nem találják meg a dolog magvát. (Derültség. Ügy van! ügy van ! a jobboldalon.) Azzal a szemrehányással is találkozunk, és pedig többek részéről, hogy miért nem az állam vette kezébe a dolgot ? Hát ennél a pontnál ópúgy vagyunk, mint az előzőnél. Ha egy törvényjavaslattal jöttem, s azzal az államnak biztosítottam valami új ingerencziát, akkor jöttek a t. képviselő urak ós azt mondták. hogy ez a '>Zu viel regieren; a miniszterek már mindenre ráteszik a kezüket; utoljára már egy pohár vizet sem lehet meginni 'miniszteri engedelem nélkül.* (Felkiáltások a baloldalon : Igaz is! Derültség jobbf elől.) És most jövök egy törvényjavaslattal, a mefyet — igaz — lehetne állami közvetlen ingerencziával is megoldani, egy törvényjavaslattal, a melyben az önsegélyre helyezem a fősúlyt: a melyben azt mondom, hogy a közvetlen jog azokat illesse, a> kikről szó van. a kiknek bőrére, megy a dolog: s akkor a t. képviselő urak velem szemben, s az autonómiával szemben állást foglalnak. Igen nehéz e szerint, a legjobb akarat mellett is becses kívánságuk szerint cselekedni. (Úgy van! ügy van! Tetszés a jobboldalon.) Én megvallom, azt tartom, hogy az állam ne csináljon mindent; igenis irányítsa, kezdeményezze az akcziót addig, míg azok az érdekeltek mankó nélkül menni nem tudnak. De mihelyt a, támogatást nélkülözhetik, akkor álljon félre az állam, ós adja az autonóm, a társadalmi tevékenységnek át a tért. (Helyeslés, ügy van! ügy van! jobbf elől.) Mert ha sokat akarunk, — pedig sokat kell a. mezőgazdaság érdekében alkotni — akkor, méltóztassanak meggyőződve lenni, az államtól mindent nem várhatunk. Az állam kevés ahhoz, akár a költségek nagyságát, akár közegeit tekintsük, hogy minden feladatot megoldjon. De hát helyes lett volna talán részvénytársaságokra bizni, üzlet tárgyává tenni ezt a. kérdést, akkor, a mikor az öntözésnél mindig azokra is kell gondolni, a kik később akarnak öntözni: helyes lett volna megengedni azt, hogy az ily részvénytársaságok nyerészkedhessenek azokon, a kik később akarnak belépni ós öntözni? Azt hiszem, hogy ez helytelen megoldási forma lett volna.
