Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-618
62 618. országos ülés 1800. noTember 34-én, szombaton. a törvényjavaslat, hogy a haszonarányos osztályozás az irányadó, hanem mégis elárul valamit. (Halljuk! Halljuk!) A 26. §-han ugyanis, ha jól emlékszem., az van, hogy ha egyéb vizi-társulatok a maguk társulati keretében öntözési műveket létesítenek és öntözést gyakorolnak, akkor azoktól a tagoktól, a kiknek területei öntözés alá vétetnek, haszonarányos megtérítést követelhetnek. Na, t. ház, én nem vagyok technikus, nem is arrogálom magamnak, hogy e tekintetben véleményemet, mint teljesen indokoltat ós megállapítottat elfogadják, és csak azt mondom, a mit tudok, de ón azt hiszem, hogy az öntözésnél a haszonarányos osztályozás nagyon nehezen állapítható meg : a holdankénti adóztatás pedig a legképtelenebb igazságtalanság lenne. Ha, lehet haszonarányos osztályozást csinálni, akkor azt kérdezem a miniszter úrtól, miért nincs a törvényben direkt ezen czélra alakúit öntöző társulatoknál kimondva, hogy a költségeket haszonarányosan tartoznak viselni a felek ? Azért nincs kimondva, mert nem lehet, ha, pedig nem lehet, akkor miért van kimondva, hogy ha a viztársulatok például az ármentesítü társulat a maga tagjainak földjeit öntözteti, akkor a hozzájárulás haszonarányosan lesz behajtva ? Ez oly contractictio in adjecto, hogy én ezt magamnak megmagyarázni nem tudván, kénytelen voltam a kérdést ide hozni. számára, a kik előtt még az is áll, hogy ki is akarják magukat onnan reklamálni. Nincs meghatározva az sem, hogy az öntözési kölcsön ilyen járulókai milyen sorrendben jönnek a kielégítésnél, mert megtörténhetik, hogy mivel minden birtokon van állami és községi adó, lesz rajta még egy vízszabályozási adó, egy talaj javítási kölcsön ós egy öntözési kölcsön. A törvény nem szól semmit. hogy milyen sorrendben kapják a tömegből a kielégítést, pedig azt hiszem, van a miniszter úrnak hivatalos tudomása arról, hogy kisbirtokokat elárvereztek és még az adó sem telt ki belülök. Százával és ezrével árvereznek el birtokokat kincstári adó fejében és még az előnyös tételek sem telnek ki. Erről itt rendelkezés nincs, és arról sincs, hogy az egy évre előre szóló részletet is fel kell venni, mert a törvény érvényben tartotta a vízjogi törvénynek az 1885 : XXIH. törvényczikknek 123. §. d) pontját, a mely szerint tartalékul a felveendő kölcsönből egyévi részletnek megfelelő összeg szintén deponálandó. Tehát nemcsak a beruházásokról kell gondoskodni, hanem ezekről is, és mindezek fejében ott áll a birtokos, hogyha már egj 7 szer rátáblázták ezt a megbélyegzést, azt onnan csak úgy tudná letöröltetni, ha pénzt szerezne reá, mikor pedig épen az a baj, — ós azt hiszem, ezt nemcsak a földmívelósügyi miniszter úr, de Hieronymi Károly t. képviselőtársam talán közvetlenebb tapasztalatból tudja, —hogy a kisbirtokos abszolúte nem rendelkezik azon anyagi eszközökkel ós nem áll rendelkezésére még az a hitel sem, a melyet jogosan igényelhet, a miről és annyiszor szóltam, hogy például az osztrák-magyar banknál, a mely — hála önöknek — a mi intézményünk is, a gazdahitelről abszolúte tudni sem akarnak. Ezt a gazdát vigasztalják meg azzal, hogy ha neki sérelmes a bejegyzés, fizesse meg és töröltesse. Nagyjában, t. képviselőház, ezek voltak a megjegyzéseim a földmivelésügyi miniszter úr javaslatára vonatkozólag; még csak az igen tisztelt igazságügyi miniszter inat fogom kérni, hogy kegyeskedjék a telekkönyvi kitüntósek intézményét vagy bevenni egy újonnan megalkotandó és végre-valahára, magyarrá teendő telekkönyvi rendtartásba, mert az ez idő szerint érvényben levő pátensben sincs benn a kitüntetés, vagy pedig nem ismervén ón, mint jurista, más nemét a bejegyzésnek, mint bekebelezést, előjegyzést és feljegyzést, méltóztassék megállapítani azt, hogy a mit az 1889 : XXX. tör vénye zikk alapján abba a telekkönyvbe be kell jegyezni, milyen neme legyen az a bejegyzésnek? Végre kérem a földmivelésügyi miniszter A sérelmes intézkedések sorozatában nem utolsó az, hogy ha valakinek egy kis parczellája esik bele akár önkéntes belépés folytán, akár a 14. §. belépési kényszere folytán abba az öntözési területbe, illetőleg az öntözési műnek a mappájába, akkor az ő egész birtokállománya, meg lesz terhelve azzal a, telekkönyvi feljegyzéssel, nem kitüntetéssel, mint a hogy a javaslat egészen helytelen meghatározással állítja, — mintha valamely dekoráczióról volna szó, — miután kitüntetést a telekkönyv nem ismer; ezen feljegyzéssel ez a birtok azt kapja a homlokára, hogy itt öntözési kölcsön van és így ezen kis figyelmeztetéssel még egy barrikádot emelünk az elé a szegény birtokos elé, a ki úgy sem' képes a már létező barrikádokat átugrani és leküzdeni azon akadályokat, a melyek a hitelszerzés tekintetében előtte állanak. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt fogja mondani a miniszter úr, mintha hallanám, hogy ott van a 45. §., a mely szerint leteheti a pénzt, és akkor törlik ezt a feljegyzést. Hiszen, ha csupa Rotschildból állna az Alföld szegény népe, az megcsinálná az öntözést a miniszter úr támogatása nélkül is, de ez nem remedium különösen azok
