Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-617
44 S17. országos ülés 1900. november 23-án, pénteken. az alföldi nép, (ügy van! a szélső baloldalon.) de, kivéve mikor az adóvégrehajtóval, meg a flnánczczal van dolga, és most már hozzátehetjük : a polgári anyakönyvvezetővel, (Derültség.) máskor az államnak jótéteményeit vajmi kevéssé érezheti. T. ház! Eljutottam odáig, hogy kijelentem, miszerint ezen törvényjavaslat előterjesztését nagy haladásnak tartom; de egyszersmind nyomban hangsúlyozom,hogy még abban az esetbenis, ha az évenkint megszavazandó 1—2—300.000 koronát nem mint befektetendő tőkét, hanem egy nagy befektetendő tőkének a törlesztési hányadát és kamatjait tekintem, — mert megvagyok győződve, hogy, a minő komolysággal elő lett terjesztve ez a javaslat, époly komolysággal lesz egypár óv múlva, egy olyan javaslat a ház asztalára letéve, hogy ennek a 300.000 koronának megfelelő tőke vétessék fel beruházásra kölcsönűl — (Zaj. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk!) mondom, még abban az esetben sem látom az Alföld érdekét kielégítve. T. ház! Még az árnyékát is el akarom kerülni annak, mintha kicsinyelném azokat az alkotásokat és intézkedéseket, melyekre a kormány hivatkozhatik; de akár a telepítésre, akár a filloxera pusztításának enyhítésére, illetve a szőlők rekonstrukcziójára felvett kölcsönöket veszem számításba, vagy a helyi érdekű vasutaknak adott dotácziókat ad perdü, mindegyikét ezen segélyeknek sokkal nagyobbnak találom, mint a, minő az az áldozat, a mely ezen nagyfontosságú közgazdasági műnek előállítására kilátásba helyeztetett. És, t. ház, ép ezért abban a véleményben vagyok, hogy ha ezen általam elmondottak a miniszter úr figyelmét felkeltik, igyekezni fog azon, hogy az öntöző-csatorna ott, a hol a technikai és vízrajzi dolgok ezt lehetetlenné nem teszik, kapcsolatosan létesíttessék a hajózható csatornákkal. T. ház! Reménylem, hogy az 1885. évi törvény újból való kidolgozását sürgősen munkába fogja venni a miniszter úr, és azt elő fogja terjeszteni. Azonban bármily elhatározásra jutna is a miniszter úr, remélem, sőt biztosan hiszem, hogy az öntöző-csatornának kiépítésére vonatkozólag az Alföldnek az érdekét tekintve, előterjesztést fog tenni, hogy a törvényjavaslatban most megállapított összegen túl is az Alföld részesíttessék. Azért várom el és azért remélem, hogy a miniszter úr elhatározása ilyen irányban fog érvényesülni, mert a földmívelós érdekeinek előmozdítása feltétlenül szükséges. Igazságos, szükséges,^ t. ház, hogy Magyarországnak azon kincsesbányája, a nagy Alföld, a melyből úgyszólván az összes minisztériumok tárczája élősködik, egyszer valahára azon millió és millió filléreket, melyeket az egyes birtokosok zsebeire az Alföldön kivetettünk, valami helyes úton, ós nagyon helyesen van választva ez az út, öntöző csatornák útján visszaszivárogtassék. Mert, valamint a gazdaságnál egyik axióma az, hogyha vissza nem adjuk a földnek az erőt, a melyet tőle elveszünk, utoljára a föld gyomot terem ós felmondja a szolgálatot: úgy ez öntöző-csatornák felállítási költségeinél is, ha vissza nem adjuk a földmíves osztálynak, az adófizető polgárnak azokat a filléreket, a melyeket az ő zsebéből az adópréssel kipréselnek, ez a földmíves osztály is felmondja a szolgálatot; megmarad ugyan jó hazafinak, de szegény ember lesz belőle, Isten ne adja, de ez úton haladva, félő, hogy rabszolgává sülyed ! Ezeket voltam bátor elmondani. Kérem a t. miniszter urat, legyen szives az elmondott szavaimat szives figyelmére méltatni. (Helyeslés a szélső baloldalon) Molnár Antal jegyző: Vancsó Gyula! Vancsó Gyula: T. ház! Őszintén megvallom hogy a jelen törvényjavaslat tárgyalása alkalmával nem volt szándékomban felszólalni és a vitában részt venni. Nem volt pedig szándékomban azért, mert meg voltam arról győződve, hogy a kik ezen törvényjavaslatot olvassák és látják azokat a nagy nemzetgazdasági fontos kórdóseket, melyeket ez a javaslat hivatva van megoldani, nem fogják ezt ellenezni, és egyáltalában a törvényjavaslat ellen nem is lesz felszólalás. Nagyon meglepett tehát, hogy épen a t. túloldalról szólaltak fel a törvényjavaslat ellen, s habár nem is annak elvetését, de egyelőre legalább is elhalasztását kérték. Tekintsük csak elsősorban azokat az indokokat, melyeket Molnár Jenő t. képviselőtársam e törvényjavaslat ellen felhozott. Azt mondja hogy igazán méltó-e egy államhoz az, hogy 50.000 forinttal óhajt egy ily nagy vállalatot létesíteni? Hát, t. képviselőtársam, én részemről ós azt hiszem, a t. földmívelésügyi miniszter úr is osztozik ebben a nézetemben, jobban szeretném, ha ezt a vállalatot egy, vagy kétmillió forinttal lehetne létesíteni: de a szegény emberek vizzel főznek és jobb ha főznek, mintha egyáltalában nem főznének. Én nagyon különös közgazdasági politikának tartanám azt, hogy mert nagy eszközök nem állanak rendelkezésemre, ne használjam fel a kis eszközöket valamely előnyös vállalat létesítésére. De különben ne méltóztassanak azt gondolni, mintha ezen 50.000 forintnyi állami hozzájárulás valami oly nagyon csekély volna. Vannak részletes költségvetések, a melyek kimutatják, hogy 1,200.000 forinttal egy 20.000 hold földre kiterjedő öntözési vállalatot lehetne létesíteni. Nagyon természetes,
