Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-633

688, országos ülés 1900. deczember 18-án, kedden. 441 több ülés nem fog tartatni, s így ezen interpellácziót csak a szünet után terjeszthettem volna elő. Ennek előrebocsátása után rátérek magára az interpelláczióra. Ferenczy Kálmán tanító, ki jelenleg Sornogyniegyóben van alkalmazva, 1898. évi szeptember 7-étől, 1900. február 15-ig Zala vármegye Kerecseny községében volt, mint tanító alkalmazva. 1898. évi fizetésének egy harmadát nem kapta meg, sőt később is fizetéséhez csak igen nehezen tudott hozzájutni. Ez a tűrhetetlen helyzet arra késztette, hogy állomását elhagyja, és más vármegyében fogadjon el tanítói állást. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Az iskolaszék 1900. február 13-án megállapította az ő hátralékos fizetését 373 koronában. Ezen hátralékos fizetéséhez azonban nem tud hozzájutni, daczára annak, hogy úgy a zalamegyei tanfelügyelőnél, mint pediglen a főszolgabírónál számtalan esetben sürgette, sőt magához a "közigazgatási bizottsághoz is fordult, és miután mind ez ideig ezek daczára sem tudott fizetéséhez hozzájutni, magához a vallás- ós közoktatásügyi miniszter úr elé járult, de onnan sem kapott semmiféle választ. Ez a tanító irja kétségbeesett levelében, hogy ezen rendetlen állapotok miatt anyagilag a legszomorúbb viszonyok közé jutott, családjával a legsanyarúbb napok közt él, adósságait egyáltalában fizetni nem tudja, ma pedig végrehajtás és árverés alatt áll. Nagyon jól tudjuk, mit jelent az, hogyha egy szegény tanító egy évnél tovább 365 korona fizetési hátralékához nem képes hozzájutni. hogy akkor szegény családjára nézve a legszomorúbb napok következnek ós ennek legszomorúbb következményeit kónj^telen elviselni. (Igaz! Úgy van! a baloldalon). Különösen, t. képviselőház, a tanítókkal szemben kell igazságosan ós méltányosan eljárni, s azoknak nehéz helyzetét minden körülmények közt figyelembe venni. Én ezen szegény családnak siralmas helyzetéről meggyőződtem a hozzám intézett levélből, és ez engem arra késztetett, hogy az igen tisztelt belügyminiszter úrhoz és a vallás- ós közoktatásügyi miniszter úrhoz sürgős intepellácziót intézzek, hogy ez a szegény tanító az ő jogos fizetéséhez egyszer végre-valahára hozzá juthasson. (Helyeslés bal felöl.) Ugyanezért a következő interpellácziót intézem a t. miniszter urakhoz (olvassa): »1. Ferenczy Kálmán jelenleg somogyhedesi kántortanító, ki 1898. évi szeptember 7-től, 1900. évi február 15-ig Zala vármegye Kerecseny községben, mint tanító volt alkalmazva, ezen időről az iskolaszók által jogosnak elismert 373 korona. 4 fillér hátralékos követeléséhez több, mint egy éve, a pacsai főbiró és tanfelügyelő uraknál több rendbeli sürgetése daczára mind ez ideig hozzá nem juthatott, sürgetéseit még válaszadásra sem méltatják, s e rendetlen állapotok miatt a legszomorúbb viszonyok közé jutott. 2. Szándékoznak-e a miniszter urak, ha az ügyről tudomással nem bírnának, azt lehető gyorsasággal és erélylyel megvizsgálni és sürgősen intézkedni, hogy az említett tanító fizetéséhez hozzájuthasson ?« Elnök: Az interpelláczió ki fog adatni a belügyi- és vallás- ós közoktatásügyi minisztereknek. Kérem a mai ülés jegyzökönyvét hitelesítés végett felolvasni. Nyegre László jegyző (olvassa az ülés jegyzőkönyvét). Elnök: T. ház! Ha a jegyzőkönyv ellen nincs kifogás, azt ezennel hitelesítettnek jelentem ki. Mielőtt azonban az ülést bezárnám, a t. ház tagjainak boldog ünnepeket kívánok. (Éljenzés.) Az ülést bezárom. (Az ülés végződik d. e. 11 óra 50 perczkor.) KÉPYH. NAPLÓ. 1896—1901. XXXI KÖTET. 56