Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-633

633. országos illés 1900. deczeniber 18-Aii, kedden. 435 landor-politika, (Úgy van ! Úgy van! a szélső baloldalon.) az önálló vámterületnek a kérdése, a sötétbe való ugrás. Madarász József: Nebánts virág! Lakatos Miklós: S ezek a szomorú tünetek a jövőre nézve. De hát a keserűség hozta ki belőlem ezeket a szavakat; tegye jóvá a miniszterelnök úr a múltnak hibáját és törölje le legalább az egyik szennyfoltot a történelem lapjáról, mert ez elől az, a ki a magyar történelmet fogja irni, ki nem térhet. A pénzügyminiszternek költségvetése nem záródik deficzittel, van azonkívül pénze befektetésekre ; hálásabb és nemesebb befektetéseket azonban nem tehetne, mintha ebből a befektetési összegből a nyomorult éhező embereknek a sorsán segítene; el vannak azok annyira keseredve, hogy nem egy oltotta ki már életét és átkozta azt a hazát, mely így fizeti a hazafiúi kötelesség teljesítését, és elátkozza azt a napot, a mikor fegyvert fogott a haza védelmére, midőn látja, hogy azok, kik a haza ellen harczoltak, busás penziót húznak. De méltóztassék tekintetbe venni a két különbséget; micsoda visszás állapot van a menházba bejutottak és a nyugdíjasok között. A menházba bejutottak teljes ellátásban, mondhatom, uri ellátásban részesülnek, teljes ruházattal el vannak látva és azonkívül mindennap öt krajczár, azaz tíz fillér pótlókot iskapnak. Már most micsoda ez összehasonlítva azokkal, a kik húszfilléres nyugdíj mellett kénytelenek házról-házra koldulva járni, vagy egyeseknek a nyakán élni, ha nem akarnak koldulni, vagy kétségbeesésükben kivégezni magukat, ha éhen pusztulni nem akarnak. A menházban levőknek helyzetéről báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter gondoskodik ; én meghajlok előtte, mert a kit a legsárga-feketóbb miniszternek tartottam, az több érzékkel bír a honvédség iránt, mint a volt sovinista báró Bánffy Dezső, a kit 1898-ban kértem, hogy az 50. éves évforduló alkalmából tegyen valamit, segítsen rajtuk, emelje nyugdíjukat. 0 azt mondta, hogy nincs pénz és nem engedi a király. Én nem hiszem ma sem, mert a királyba feltétlenül helyezek annyi alkotmányosságot, jószívűséget ós jóakaratot, hogy nem akarja, hogy egyetlen honpolgár is éhen pusztuljon el. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) De a menházban, a hol ón meg szoktam jelenni megvizsgálása végett, mondhatom, hogy oly elbánásban részesülnek ezek a szegény emberek, a mely ellen kifogást tenni nem lehet, és ezt báró Fejérváry Gézának köszönhetik, a ki meg tudja becsülni a katonát, még ha ellenség volt is. A nyugdíj jogosultak kérik fölvételüket a menházba, itt van nálam most is néhánynak a folyamodása, olvashatnék fel belőlük elkeseredett nyilatkozatokat, hogy mitsem ér a segély, ha nem veszik be őket a menházba, éhen halnak. 150 ember van benn, több nem fér el. ebből is 30 emberre valót Fejérváry báró eszközölt ki 1898-ban az én kérésemre, ki is építették és ez az 50 ember már be is vonult, de a nyugdíjasokra nézve nem történt semmi javulás. Félisteneknek nevezik a honvédeket, de mikor arról van szó, hogy egy vagy két fillérrel emeljék a napi nyugdíjukat, akkor siket füleknek beszól az ember. Pedig példát vehetnénk Olaszországról. Az olasz hadjáratban Garibaldi csapatában szolgált magyar honfiak tisztességes nyugdíjakat élveznek. Van olyan ember köztük, a ki a műszaki csapatnál törzs tiszt volt ós 60.000 forintot hozott haza végkielégítésül; van olyan, a ki mai napig is 1600 lira évi nyugdíjat kap. Hát ugyan mit adott a magyar állam a légionáriusoknak, a lengyel légió tagjainak, vagy a bécsi aulistáknak? Hiszen még a saját honfiainkról sem tud gondoskodni. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. képviselőház. Ha van pénz a quóta emelésére, a katonatisztek fizetésének emelésére (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) és a miniszteri és a főispáni nyugdíjakra, akkor legyen pénz erre is. A miniszteri penziókat illetőleg fel akartam szólalni tegnap, de oly hirtelen ugrottak át rajta, hogy nem lehetett. Megkértem volna, úgy a mint másszor is megkértem, a két volt miniszterelnököt, Tisza Kálmánt, sajnálom, hogy nincsen idebenn, a múlt évi költségvetés tárgyalása alkalmával idebenn volt, és Szapáry Gyula grófot, cselekedjenek ahhoz képest, a hogy azt Tisza Kálmán a nyugdíjtörvény megalkotásakor mondotta. Tisza Kálmán azt mondta akkor, hogy neki nincsen szüksége, és minisztertársának Szapáry Gyula grófnak sincs szüksége e nyugdíjakra. Nem azért állapítják meg a nyugdíjat, hanem a vagyontalan miniszterek számára. Én úgy tudom, hogy a t. Tisza Kálmán volt miniszterelnök úr egy 60—70 ezer holdasbirtoknakatulajdonosa,, ebből szegényesen talán meg lehet élni penzió nélkül is. Nagyon szép dolog volna, ha most, 70-ik évfordulója alkalmából megtenné azt, hogy legalább egy évi penzióját újévi ajándékul odaadná a honvédeknek. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hát Bánffy Dezső volt miniszterelnök úr miért kap penziót ? Azért mert az ischli klauzulát meg akarta csinálni, vagy hogy az ex-lexet megcsinálta? Ő is 6000 forintot kap azért az egypár esztendei szolgálatért. Ezt az ösz55*