Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-617
617. országos ülés 1900. annak daczára, hogy ezt keszeggel elismerem ós érzem, nem zárkózhatom el az elől, hogy ezen törvényjavaslatra vonatkozólag aggályaimat előterjesszem ós elmondjam mindazokat, a miket ezen kérdéssel kapcsolatosan megoldandóknak tartanék. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Azt hiszem, nem csalódnak azok, a kik azon véleményben vannak, hogy egy koordinált tervvel kellett volna összhangzásba hozni ezen öntözési csatornázás tervezetét, illetőleg ezen egész kérdést, mert Magyarországnak eminens érdeke, hogy a. természet által nyújtott erőket, (Halljuk! Halljuk!) felhasználjuk, értékesítsük; hogy a természet által nyújtott erőket közgazdasági életünkben okosan és a czélnak megfelelőleg érvényesítsük s a mikor ezt legfőbb feladatunknak tekintjük, lehetetlen elzárkóznunk az elől, hogy Magyarország közgazdasági viszonyai ós a magyar földmívelés előmozdítása feltétlenül megkövetelik, hogy lehetőleg olcsó közlekedést is létesítsünk, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) ós hogy az olcsóbb szállítást is lehetőleg előmozdítsuk, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon) mert az idegen világrészekben kifejlődött versenynyel sikeresen csak úgy mérkőzhetünk meg, ha nyersterményeinkkel a piaczon mentő] olcsóbb szállítási díjak mellett jelenhetünk meg. (Úgy van! Úgy van! a széslő baloldalon.) Azért nem lehet előttünk közömbös azon kérdés sem, — különösen a földmívelés érdekében, — hogy a közlekedés fejlesztése mikópen fog öszhangzásba hozatni az öntöző-csatornák és művek elkészítésével. Nem lehet közömbös különösen azért, mert azon meggyőződósben vagyok, hogy az öntözőcsatornákat, ha egy általános elvet állítunk fel, nem lehet azon keretbe vonni, a melyben a tudománynak a hajózási csatornák megalkotásánál mozognia kell. Mindazonáltal nem lehetek egy véleményen Hieronymi Károly t. képviselőtársammal, a kinek állítása szerint a magyarországi vizek esési viszonyainál fogva és más természeti akadályoknál fogva az öntöző-csatornákat a hajózási csatornákkal talán nem is lehetne összeegyeztetni, vagy ha össze lehet egyeztetni, ez csak rendkívül nagy nehézségekkel történnék, és vagy a hajózás vagy az öntözés rovására volna csak az összeegyeztetés eszközölhető, nem lehetek azon vóleménj'en különösen én, a ki az alföldön lakom, mert hiszen méltóztatnak tudni, hogy akkor, mikor Magyarországon a vízszabályozási kérdések már annyira előrehaladtak, hogy arról kellett gondolkozni, hogy mikópen szikkasszuk meg ós védjük meg a belvizektől az ármentesítés által megmentett területeket, az Alföldön, különösen az lígynevezett alsószabolcsi ártérben már a 60-as években terveztetett egy iTember 23-án, pénteken. gy csatorna, melynek hivatása lett volna egyfelől az alsó-szabói esi érdekeltségnek mintegy 450.000 hold területét öntözni, másfelől hivatva lett volna a Tiszát Tisza-Löktől kezdve Gyomáig levezető csatorna: által a Körössel összekötni. Ezen tervezet akképen volt összeállítva, hogy úgy az öntözésre, mint a csatornázásra egyformán alkalmas lett volna az építendő csatorna. Ezen tervezet, — a mint méltóztatnak tudni, — különösen azok, a kik ezen kérdéssel foglalkoztak, különösen Hieronymi Károly t. képviselőtársam, már 1866-ban a kivitel stádiumáig jutott, és hogy tényleg foganatosítva nem lett. annak csakis a nemzetre nézve azon szerencsés változás volt az oka, hogy a magyar felelős minisztérium időközileg átvette a helytartótanácstól az országnak kormányzását. Méltóztatnak azt is jól tudni, hogy ezen csatornát felülvizsgáltatta az akkori kormányszók egy angol mérnökkel, Abernithy Jakabbal, a ki akkortájban egyik legkiválóbb tehetség volt ezen a- téren, mert az olaszországi Cavourcsatorna létesítését is ő eszközölte; felülvizsgáltatta továbbá hazai nagytehetségű szakértőkkel, mint például Lechner Gyula. Nalland Henrik és más vizópítészekkel, ós ezen csatornára egyórtelműleg meg lett állapítva, hogy ennek megvalósítása esetében az Alföld Európának egyik legszerencsésebb vidékévé fog átvarázsoltatni. Nem tudom, vájjon azóta az alsószabolcsi társulat árterületén a vízrajzi viszonyok változtak-e, vagy más olyan körülmény adta elő magát, a mely miatt azt lehetne ma állítani, hogy ott ma — a hol mindenesetre a legnagyobb szükség van öntözésre — nem lehet az öntöző-csatorna kiépítését összeköttetésbe hozni egy hajókázható csatornával. Hiszen erre nézve a mérnökök egyórtelműleg nyilatkoztak. Sőt tovább mentek, mert azon angol mérnök, a kit az imént bátor voltam említeni, a legtekintélyesebb külföldi pénzitézeteknek ajánlatait terjesztette elő a kormánynak a kiépítésre vonatkozólag. A kiépítési költségeket egy millió font sterlingben irányozta elő, ezen egy millió font sterling évi jövedelmét 28°/o-ban preliminálta és pedig oly módon, hogy csupán csak a felhasználandó víz után lett volna díj fizetendő, körülbelül 13 és egynéhány század shilling, a mi a mi pénzünk szerint 6 frt 89 kr. De a hajókázást díj nélkül engedte volna, szóval hajókázási czélokra a csatornát egészen ingyen engedte volna át. T. ház! 1866-ban ez a kérdés elesett. De nagyon jól méltóztatnak tudni azt, hogy 1867-ben, mikor a magyar nemzet önkormányzatát visszanyerve, a magyar törvényhozás által gyakorolta jogalt, melyek szerint az egyes közgazdasági érdekek
