Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-632
632. országos ülés 1900. deezember l"-én, hétfőn. 427 kivűl 10 olasz nyelvű tagot küld abba a rapresentanza, a kik egy szót sem tudnak magyarul. Megjegyzem, hogy most ezek nem vesznek részt a giunta adminisztrativában, csak a hivatalból kinevezett tagok, tehát a magyar állarn alkalmazottjai, és mégis egy perezre sem tarthatták a tárgyalást magyar nyelven, hanem olaszul, mert a hivatalnokok egy része — gondolom közülök három — nem ismeri a magyar nyelvet. Harmadik kérése Fiúménak, hogy a közigazgatási biróság hatásköre precziziroztassék. A negyedik a kultuszminiszter úrhoz tartozik. Ez a tanfelügyelő kórdós. Erre nézve azt kérik, hogy a tanfelügyelő látogatási jogának eL:inerése mellett, beavatkozási joga ne közvetlenül, hanem a. kormányzó útján gy akoroltassék. Végül a sajtóesküdtszék kérdését kérik orvosoltatni, mert most például a törvény által alkotott hatóság rágalmazásért indított sajtópöröket nem Fiúméban, hanem Budapesten kell megtartani és mert ennél a bizonytás mindig meg van engedve, a tanúknak 600 kilométerre Budapestre kell utazniok. Ha pedig egy ily pörben megjelenik valami 80 olasz tanú a magyar biróság előtt, akkor ellőállhat az eset, hogy a vétkest elmarasztalják száz korona, fő és száz korona mellékbüntetésben, de 12 ezer koronát is kitehetnek az eljárási költségek. Fiume tehát azt kéri, hog}' talán a sajtóesküdtszéki teendőkkel a fiumei törvényszéket lehetne megbízni. Ezt a kérésüket is ki lehetne elégíteni. Ertem ez alatt nem azt, hogy talán kormányintézkedéssel, hanem novelláris úton, törvónyhozásilag. T. ház! Oly kérések ezek, melyeknek teljesítésétől egyetlen hazafi s egyetlen komoly politikus sem zárkózhatik el. Nem zárkózik el a magyar kormány sern. A ki figyelemmel kisérte Széll Kálmánnak a fiumei küldöttséghez intézett, s ez ügyben itt a házban elmondott beszédét, az megismerhette a miniszterelnök urnak intenczióit. Ez intencziókból reményt nyerünk arra. hogy a miniszterelnök úr jó akaratúlag, tán mindenkinek megnyugvására kivánja a fiumei kérdést megoldani. Reményt nyerünk, de garancziát nem. Én a privát ember meg tudnék nyugodni a miniszterelnök úr jó indulatában, de mint politikus nem, s annál kevésbbó nyugodhatik meg az a Fiume, mely egész anyagi és erkölcsi exisztencziáját látja koczkára téve, s melynek lakossága, városa érdekéért, kész Kálváriát járni édes anyja. Magyarország előtt, mely ma is kész a kormánynak minden kívánságát teljesíteni, csak némi garancziát, jobban mondva némi ígéretet kivan arra, hogy hazafias önmegtagadását annak idején nem fogják-e csúfosan kijátszani. A miniszterelnök úr nagy szolgálatot tenne Fiúménak s Magyarország jó hírnevének, ha a makacskodásban nem követné elődjének Bánffy Dezsőnek példáját; ha nem azt tartaná politikai axiómájának, hogy mindenkinek meg kell hunyászkodni az államhatalom előtt, s a mi jogot vagy szabadságot kap valaki, azt a kormány kegyéből kapja. Hazafias tény volna az, ha a miniszterelnök úrban volna annyi önmegtagadás, s itt a nemzet szine előtt kijelentené, mire számíthat az a Fiume, mely visszatér a törvényesség terére ? S ezt meg is érdemelné az a város, mely most, az üldöztetések napjaiban is így lelkesíti polgárait (olvassa) : »In alto i cuori: diamo tutta al vento la nostra bandiera ; e negli animi nostri il sentimento del rispetto che ci é devuto tia elevato al par di quello che noi dobbiamo a quel popolo che cha sempre difeso e difenderá anche in awénire la nostra liberta.« T. ház! Nekünk nem szabad közönyösen hallgatni annak a városnak panaszát, mely az utóbbi négy esztendői megpróbáltatás után is csak a magyar nemzetben bizik, s csak ahhoz a magyar nemzethez fordul mely »a múltban is mindig megvédte, s a jövőben is meg fogja védeni Fiume szabadságát.* A tételt nem szavazom meg. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. ház! Ha Fiume és a fiumeiek így éreznek és így fogják manifesztálni tettekkel is ezen érzületüket, mint a hogy annak a felolvasott czikknek utolsó szavai hangzanak, akkor bennem megtalálják azt az embert, a ki a fiumei állapotokat törvényes, normális keretbe visszahozni aka,rja ós visszahozni tudja is. De ha a t. képviselő úr át van hatva attól, hogy ez a helyes xít, akkor ne méltóztassék parallelát vonni ezen felfogás között, és a képviselő úr politikai álláspontja között, a mebyet velem szemben elfoglal. Ne méltóztassék azt mondani, a mint ő nem bizik politikailag, természetes, hogy a fiumeiek se biznak. Ne adjon ilyen tanácsokat a fiumeieknek. A t. képviselő úr azt mondja. hog3 T egyénileg bizik bennem, de politikailag nem, hogyan bizhatik tehát Fiume? Engedelmet kérek, ez egészen más kérdés. A t. képviselő úr bizalmatlansága megvan indokolva és teljesen jogosult a politikai álláspont ós felfogás nagy különbözőségénél fogva, a mely köztünk van. Fiume, a magyar kormány és magyar állam közt ily kérdések 54*
