Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-631
681. országos ülés 1900. deezember 15-én, szombaton. 401 delmi alapot. Ez állandóan fentartatik; a, másik budget az, a mely újításokról és a rendkívüli szükségleteknek a kielégítéséről szól. Már Francziaországban, a hol az előterjesztésekben tapasztalható volt az ingadozás és az őszinteség hiánya, mint nagyon jól tudjuk, épen ezen okból a pénzügyi bizottság lett ima az egész költségvetésnek. Ebben van tán annak a történelmi ténynek is a kulcsa, hogy ugyanegy idő alatt, a míg Francziaorazág tíz miliard frankkal növelte adósságát, ugyanez idő alatt Angliában, 1250 millió frankkal apasztatott a teher. Ez a különbség az előterjesztések őszinteségében magyarázza meg, azt, hogy tudniillik ugyanegy kérdésben elfoglalt álláspontja az államférfiaknak-Francziaországban és Angliában egészen más hatást idézett elő és ért el. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Példát hozok fel erre. Gladstone 1866-ban Angliában kimondta, hogy a törvényhozásnak alkotmányos kötelessége nem szaporítani, de leszállítani a közterheket, s ez a kijelentése az egész országnak közhelyeslésével találkozott. Mikor pedig Waddington 1893-ban Francziaországban azt mondotta, hogy a közkiadásokban csupán a kormánynak legyen kezdeményezési joga, erre az egész ország mintegy indulatba jött, mert abban a törvényhozás jogait látták csorbítva. Angliában az a tudat, hogy az előirányzat talán nem reális. Francziaországban pedig az a tudat, hogy az előirányzat talán nem reális idomította mindenkor a közvéleményt. Nálunk még ezen a téren közvélemény, legalább egészséges közvélemény nem alakúit. Mert fájdalom, — valljuk meg egész őszintén, — nagyon kevesen törődnek ebben az országban a költségvetési előirányzatokkal, de még kevesebben törődnek a zárszámadásokkal, és a mi még helytelenebb és veszélyesebb, legkevésbbé törődnek azokkal az ellentétekkel, a melyek a kettő között, tudniillik az előirányzat és a zárszámadás között fennállnak. (Ügy van! Úgy van! Helyeslés a szélső baloldalon.) Megvan ugyan nálunk a bizalmatlanság, de nem annál a tárgyi oknál fogva, hogy sokan belenéztek volna az előirányzatba, de megvan azért, mert mindenki tudja, mindenki érzi és látja, hogy a magyar államháztartás kiadásai óriási mértékben emelkedtek és ha ezzel szemben kutatja, keresi a hatást, az ország életének megizmosodását, akkor az ellenértéket nem találja meg. (Úgy van! a szélsőbalon.) Ha, t. ház, ma valamely kormány megpróbálná, mert meg van a bizalmatlanság, hogy megkísértse, a mit példának okáért 1848-ban Kossuth Lajos megkísértett és a mi sikerűit KÉFVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXXI. KÖTET. neki, hogy oda állott a nemzetgyűlés elé, csak élő szóval kérte a költségvetés megszavazását ós egyhangúlag és lelkesedéssel tettek kívánságának eleget, azt hiszem, hogy ma még ez a parlament is — pedig azt hiszem, ezzel sokat mondok, — egy ilyen kísérletet nem vinne eredményre. Nem vélek meddő munkát teljesíteni akkor. ha ennél a fejezetnél —• mindjárt megmondom miért — kissé mélyebben akarok foglalkozni a kérdéssel. Mert ha nem is hiszem és hihetem, (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) hogy az én felszólalásomnak közvetlen hatása lesz, de talán mégis hozzájárulok én is ahhoz, hogy egy egységes közvélemény alakuljon, a mely irányt adjon és irányt követeljen az államháztartás vezetésében. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Megkísértem tehát kellő rövidséggel kifejteni azt, hogy ezen országban mikép alakúit és mikép fejlődött a költségvetési jog. (Halljuk!) 1848-ban az akkori karok és rendek mólyen átérezték azt, hogy az ország költségvetési joga tökéletlen, nem kielégítő ; az 1848. márczius 4-iki feliratukban kifejezést adtak ezen meggyőződésüknek. Azt hiszem, sokan olvasták ezt a t. ház tagjai közül, és emlékezhetnek rá, miképen sürgették és követelték azt, hogy a magyar állam közjövedelmei, szükségletei számbavétessenek; emlékezhetnek rá, miképen sürgették és követelték, hogy az állam jövedelmei ós kiadási felelős kezelés alá vétes-. senek. Nagyon helyesen mondották, hogy a haza közszüksógleteinek és minden jogszerű kötelességeinek fedezéséről csak úgy gondoskodhatnak, ha ismerni fogják úgy a jövedelmeket, mint a kiadásokat. És, t. ház, nem az áldozatkészség hiánjra a közszolgáltatások terén tette az akkori államférfiaknak kötelességükké ezt a,z állásfoglalást, hanem igenis, az a törekvés, hogy a létező helyzettel szakítsanak; hogy e téren is egy jobb jövőt teremtsenek meg. Addig Magyarország volt a világon az egyedüli állam, a melynek oda kellett törekednie, és pedig jól felfogott érdekében, hogy mentül kevesebb jövedelemhez juthasson a kormányzat. Az 1848 : III. törvónyczikknek 32. ós 37. §-aiban ez a kívánság, a melyet az akkori karok ós rendek kifejeztek, csakugyan érvényesült. T. ház ! Ha csakugyan ki akarunk elégíteni minden szükségletet, (Halljuk! Halljuk!) akkor ismernünk kell, ós pedig hűen, az ország pénzügyi helyzetét, teherbíró képességét ós minden szükségletét. Ha a törvényhozás nincs ezekről kellő módon felvilágosítva, méltóztassék elhinni, az nagyon sok bajnak válhátik kiítféjévé. Nagyon helyesen mondta — ós 51