Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-631
631. Oorszégos ülés 1900. deczember 15-én, szombaton. 389 Én ehhez a mi reánk való vonatkozásokban tartom magamat, nem ahhoz, a mit az 1867. deczember 21-iki osztrá*k törvény mond, hanem ahhoz, a mit az 1867 :XII. törvényczikk mond. (Élénk helyeslés a jobb- és baloldalon.) Higyje meg nekem, t. képviselő úr, én gondosan őrködöm, hogy ebben a -törvényben letett minden jog ennek az országnak mint olyannak és önálló hatáskörében, a. mint a törvény előírja, megirt és biztosított joga semmiben sem homályosíttassék el ós semmiben sem sértessék meg. (Helyeslés a jobb- és baloldalon.) Én erre vigyáztam mindig, de most nincs másról szó, mint az ujonczok megajánlásáról. Engedje meg nekem a t. ház, bármennyire vitassák is, mint az előttem szólott képviselő úr mondta, itteni és külföldi jogtudósok, hogy a 14. §. alkalmazása tekintetében mi a helyes és törvényes, az a kérdés, hogy az ujonczok a 14. §. alapján is megajánlhatók-e, ez a kórdós egyelőre theoretikus kérdés, mert az osztrák Reichsrath az ujoncztörvényt megszavazta. (Egy hang a szélső baloldalon: Az idén nem.') A t. képviselő urak azt mondják, az idén nem, nincs igaza, mert igenis az idén szavazta meg februárban, megszavazta az ujonezokat az 1900. évi ujonczállításra ; beszéljünk preczizen. Mi történik az 1901-iki ujonczállítással, azt sem a képviselő úr nem tudja, sem én. (Mozgás a szélső baloldalon.) Tudja? (Felkiáltások a szélső baloldalon: Nem!) Nem tudja. A tény az, hogy az alkotmányos lehetőség arra, hogy a Reichsrath alkotmányosan és törvényesen megszavazza, megvan, mert hiszen a képviselő úr tudja, hog} T a választások most folynak, ós folynak azért, hogy a Reichsrath összejöjjön. A kérdés egyáltalában theoretikus, mert a feltevés mégis a mellett szól, hogy a Reichsrath belbajai mellett és •— eléggé sajnos, ós eléggé érzem ennek következését én is, én érzem legjobban, hogy van reánk is káros következéssel — az osztrák Reichsrath mégis, és ez a legrosszabb eset, akármennyire nem akarna is, vagy nem érezne magában kedvet, minden dolgot elvégezni, az ujonczmegszavazás eminens alkotmányos jogát ós kötelességét talán majd teljesíteni fogja. Mi fog történni, ha ezt se tennék, azt ma időelőtti lenne vitatni. Kérem a t. képviselőházat, méltóztassék a törvényjavaslatot elfogadni. (Élénk tetszés és éljenzés jobbról és a középen.) Lukáts Gyula jegyző: Major Ferencz! Major Ferencz: Nagyon röviden óhajtom csak a t. ház figyelmét igénybe venni, de nem mulaszthatom el, hogy pár szóval meg, ne emlékezzem azon statisztikai adatokról, a melyeket a honvédelmi miniszter úr a múlt évben előtordúlt öngyilkossági esetekről bemutatott. Megdöbbentő ez a szám, a mely magában is beszól, midőn azt látjuk, hogy csak egy év alatt is e tekintetben minő óriási emelkedés mutatkozik, így a közös hadseregben még a megelőző évben 118, már a múlt évben 147 öngyilkossági eset fordult elő. Épen így az öngyilkossági kísérleti esetek is 61-ről 68-ra emelkedtek, a honvédségnél épígy az öngyilkosság 35-ről 49-re, . T. ház! Ezek a számok ugyan magukban. is megdöbbentően beszélnek, de azért szükségét látom egy-két megjegyzés megtételének. Sajnálatos, hogy az igen tisztelt honvédelmi miniszter úr nem tesz bővebb ismertető, az eseteket részletező statisztikát közzé, és ez irányban kéréssel fordulok a szakminiszter úrhoz, mert csak részletes adatok engednek következtetni, hogy az öngyilkossági esetek mire vezethetők vissza. Mert nem érdektelen tudni, hogy ezen esetek közül melyik ezredekben forchílt elő a legtöbb, (Úgy van! bal felől.) és azon ezredek például, mely vidékről soroztattak, milyen ajkúak, és hogy vájjon az öngyilkossági esetek a legénységnél, vagy a tisztek közt, vagj r eg;ves sarzsik közt fordúltak-e elő nagyobb többséggel. Mindenesetre nagyon fontos dolog, hogy mi indokolható, alapos bírálatot mondhassunk és egyúttal meggj^őzőleg rámutassunk az okokra, melyekre az öng}dlkosságok nagy részben visszavezethetők, hogj- nekünk egy olyan statisztika álljon rendelkezésünkre, a mely fél is használható; mert magában az, hogy megdöbbentő nagy számát látjuk az öng} T ilkosságoknak, csak általános következtetést vonhatunk le a hadseregben uralkodó szellemre és erkölcsi irányra, de ebből még magából nem tudunk közelebbről reámutatni, hogy hol kell keresnünk elsősorban az okot, a miért oty na.gy számban jönnek elő az öngyilkossági esetek. (Igaz! Úgy van! bal felől.) Annál inkább megdöbbentő az öngyilkosságok nagy száma-, ha összehasonlítást teszünk a szomszédállamokkal, melyeknél 50—100°/o-kal felül vagyunk ebben a szomorú dologban. Ezt tudva, súlyos kötelesség háramlik a t. házra, hog}- ezen öngyilkossági esetek nagy számára figyelmet fordítson és fürkószsze azt, hogy mi az oka annak, hogj T ezen öngyilkossági esetek épen a magyar ezredekben ós a honvédségnél fordulnak elő oly nagy számmal. (Ügy van! bed felöl.) Ezelőtt két évvel, a honvédelmi tárcza költ- sógvetósének tárgyalása alkalmával, felhívtam az igen tisztelt miniszter úr ügyelmét arra, hogy igyekezzék a katonáknak vallás-erkölcsi. irányban való nevelésére is gondot fordítani; azt hiszem, hogy épen az öngyilkossági eseteknek részben való apasztására igen fontos szerepe van ennek a tényezőnek is. Akkor
