Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-630

376 ÍMW. országos ülés 1900. űeczetnber 14-én, pénteken. hajtatnak, mert az utóbbi törvények igenis végrehajtandók és végre is hajtatnak. Nerw szeretném tehát, hogy a ház megszavazzon egy olyan javaslatot, mely magától értetődik ós kérem a t. képviselő urat, hogy ezen javaslatot visszavonni szíveskedjék. Ha ezt nem teszi, ki kell jelentenem, hogy nem azért nem fogadhatom el, mert czólját nem helyeslem, mert azt elutasítani akarnám, vagy arra kérném a házat, hogy azt ne emelje határozat erejére, de azért, mert felesleges, mert nem kell, mert egyetértünk azon törvényelv czéljaira, intencziójára ós rendelkezéseire nézve, ós a mennyiben a vóderőtörvény keretébe beilleszthetők, azok végrehajtására kötelességszerűen vállalkozunk ós nem várjuk a t. képviselőház utasítását. (Helyeslés jobbfelöl.) Ezt kellett a kérdés tisztázására elmondanom és ne hogy valaki azt gondolja, hogy e kórdósben eltérés van a házban, vagy hogy Magyarország jogos és törvényes követeléseit a kormány nem akarja, vagy nincs kedve, vagy nincs ereje teljesíteni, kénytelen voltam kérni a t. képviselő urat, hogy vagy vonja vissza javaslatát, vagy vegye tudomásul, hogy nem azért kérem a javaslat mellőzését, mert nem értek vele egyet, hanem mert az abszolúte felesleges. (Helyeslés jobbfeWl.) Elnök: Kivan valaki a vitához szólani? Münnich Aurél előadó: T. ház! Előadói kötelességemből kifolyólag kérem néhány perezre a t. háznak szives türelmét, hogy néhány észrevételt tehessenek. A szőnyegen lévő törvényjavaslat ellen a legnagyobb támadás azon czímen intéztetett, hogy azzal alkotmánysértés történik, ós hogy törvénytelenül lesz megállapítva az ujonczlétszám. Azon fejtegetések után, melyeket a miniszterelnök úr ezen tárgyban már tett, csak konstatálni kívánom, hogy megerősítve látom a véderőbizottság többségének azt az álláspontját, melyet ugyanabban a tárgyban a bizottságban felhozott aggodalmak folytán már elfoglalt. Ismétlésekbe nem akarván bocsátkozni, ezúttal erre rá nem térek, mert ezeket bőven és teljesen kimerítően kifejtette az igen tisztelt miniszterelnök úr, csakis fel akarom említeni, hogy ennek folytán mindazon vádak és támadások elesnek, melyek a törvényjavaslat ellen alkotmánysértés és törvénytelenség czímen emeltettek, és —- a mint azt Tóth János t. barátom felemlíti — az 1867 : XII. törvónyczikk 13. §-a is tökéletesen érvényre jut, a mennyiben előleges megállapodás alapján egyenlő javaslat terjesztetik elő, úgy itt, mint Ausztriában; továbbá teljesen érvényesül báró Fejérváry Géza 1889-iki nyilatkozata, melyben azt mondta, hogy szükséges, hogy alkotmányos úton, kompromisszum alapján jöjjön létre ez a törvény és szükséges az alkotmányos megegyezés. Nem tudom hinni, hogy igen tisztelt barátom komolyan értette azon argumentácziójáf, midőn azt mondta, hogy Ausztriának lesz joga diszponálni a magyar ujonezok felett. Engedje meg, hogy én csak érvei megerősítésének tekintsem ezen argumentáczióját, mert lehetetlen, hogy azt fentartsa, miután nagyon jól tudja, hogjdia Ausztriában az ujonczlétszám meg nem lesz szavazva, hiába szavazzuk meg itten, az akkor nem emelkedik törvényerőre ós így Ausztria sohasem fog abba; a helyzetbe jutni, hogy a magyar ujonezok felett diszponáljon, a minthogy az lehetetlen is. Felemlítette t. barátom még a póttartalékosok intézményét. Sokat beszéltek ina a póttartalékosokról, ón mindazt aláírom, a mit az államtitkár úr és Pulszky Ágost t. barátom mondottak, csak egyetlenegy szempontot kívánok még kiemelni, azt tudniillik, hogy a t. képviselő úr aggodalma teljesen indokolatlan, midőn azt mondja, hogy a póttartalékosok besorozása folytán illuzóriussá válik a törvényhozás ujoncz-megajánlási joga. Igyekezni fogok néhány szóval állításomat bebizonyítani. A póttartalékos intézmény csak arra való, hogy a hadsereget háború esetén kiegészítse. Már most akkor volna illuzórius az ujonczmegajánlási jog, hogyha azok a póttartalékosok már béke idején szolgálattételre tényleg behivatnának. Tökéletesen megnyugtathatom t. barátomat az iránt, hogy a hadügyminiszter a delegácziók alkalmával évente beterjeszti jelentését és kimutatását ós abból mi mindég meggyőződünk arról, hogy a póttartalékosok közül senki sem lesz behiva, hanem a nyolczheti kiképzés után szabadságolva ós azután csak az egyes gyakorlatokra behiva. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Elég ez is!) Kivétel egyetlenegy van, tudniillik a galicziai felemelt létszámmal levő csapatoknál előfordul, _ hogy a póttartalékosok is be lesznek hiva. Én azt hiszem, hogy az a póttartalók, mely — helyesen mondja a t. barátom — manapság 400.000 főre tehető, igen becses anyag lesz akkor, hogyha háború esetén a többi európai államokkal szemben a mi hadsergünket is létszám tekintetében ki kell egészíteni. A mi Tóth János képviselő úr határozati •javaslatát illeti, arra vonatkozólag álláspontom röviden a következő. A véderőbizottság szintén a 67-es alapon áll. A meddig a 67-es törvény törvény marad, ezen határozati javaslatot természetesen el nem lehet fogadni ós ennek folytán kérem annak mellőzését. Néhány szavam van még Ugron Gábor