Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-629
629. országos ülés 1900. decz Londonban, sern Franciaországban nem mentek, hanem keresték a német és az osztrák piaczokat ós ott a hitel viszonyainak és igényeinek megfelelő módon csinálta a hitelügyleteket. Ezt nem lehet ám dikczióval másként állítani oda, ezek tények. A ki ismeri a magyar pénzügyek történetét, rá fog akadni. Kerkapoly kénytelen volt szégyen szemmel, — a mibe bele is bukott — megcsinálni azt a kincstári utalványok kölcsönét, a melynek a terhéről én beszélhetek, mert én éreztem azt, mert nekem kellett azt is ennél az esetnél visszafizetni. Ma is így van a dolog, eszünk ágában sincsen sem a franczia, sem az angol tőkét kizárni akarni, szabad a vásár, szívesen látjuk, csak tessék nekik jönni, ebben nem gátol bennünket senkisem, sőt fel is keressük, sem az, hogy Ausztriával ilyen viszonyban vagyunk, sem az, mert Németországgal szövetségben vagyunk. A dolgok így állanak, nem pedig a mint a t. képviselő úr a maga thezisének bebizonyítására mesterségesen akarta felállítani. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) Nem áll az, a mit szemünkre vetett, hogy mindent csak azért csináltunk, hogy a 67-es alapot biztosítsuk, hanem áll az, hogy mindezt ő csak a saját tételének bebizonyítására hozta fel, a melyeket arra a czólra alkalmasaknak vélt. Mindezekbe a dolgokba igen szívesen mennék bele, így például abba, hogy miképen állunk vámszövetség dolgában, miképen állunk az anyagi dolgok terén, az érdekellentétek dolgában, de nem megyek bele, mert akkor nem tudnék rátérni azok miket különben, bocsánatot kérek, okvetlenül el kellene ejtenem ós a miktől én nem diszpenzálhatom sem önmagamat, sem a házat. (Halljuk! Halljuk!) Először is gróf Zichy Aladár t. képviselő urat akarom megnyugtatni, a ki nagyon aggódik a felett, hogy mi lesz ennek a pártnak az egységével, a melyet én zsenialitással ugyan, de mesterségesen tartok fenn, és a melyet csak azzal tudok fentartani, — mondja — hogy én minden beszédemben és minden szónoki diadalomban refrainkónt azt használom, hogy: megtagadom a. keresztény államot. (Derültség jobb felől.) Hát, bocsánatot kérek, a t. képviselő úr egy kissé nagybbat talált mondani, mint a minek bizonyítására képes. Én emlékeztetem e házat, hogy nem volt ennek a háznak kétévi tanácskozásai közben egyetlenegy eset sem, melyet én a magam részéről szeretettel fel nem öleltem volna,, akárki hozta is azt fel az ellenzék részéről, a melyben szóba nem állottam volna az illetőkkel, a melyet kifejteni, tárgyalni ós róla véleményt mondani az alkalmat elmulasztottam volna. (Úgy van! íember 13-én, csütörtökön. 349 jobbfelöl.) És ón a felekezeti kérdésről akkor beszéltem csak, mikor kellett róla beszélnem. Sokan talán azt gondolták, hogy szándékosan kerülöm a dolgot. Nem. Csak nem akartam szólni akkor, mikor nincs szükség rá. És úgy tudom, hogy múltkori budgetbeszédem kivételével, vagy azután, midőn a képviselő urak. szóba hozták, beszéltem róla, czáfolva a képviselő urakat és a képviselő urakkal szembeállítva tételeimet, miután már két évvel ezelőtt, 1889. márczius havában programmomban leraktam e kérdéseket. Hog}^ tehát nem ezzel akarom ennek a pártnak egységét, mint köpenynyel betakarni ós magamhoz fűzni, azt a t. képviselő úr, — ha nagyon kíváncsi, megláthatja a naplóból, •— mert legalább is százszor szóltam ugyan, de e kérdést csak kétszer érintettem. Ezt, gondolom, a t. képviselő úr is el fogja ismerni. Már most Meskó László képviselő úr beszédére térek át, a ki a vitát kezdte. Meskó Lászlő képviselő úr ugyanis szememre hányta, hogy én vagyok az oka annak, hogy nincsen budgetünk. Bocsánatot kérek, mi már október hó 8-án beterjesztettük a költségvetést. A pénzügyi bizottságban nem a mi kedvünkért, hanem az ellenzék kérésére, napról-napra tárgyalva ugyan, de — eleintén mégis időt hagytunk a képviselő urak kívánsága fol} T tán a tanulmányozásra, — lassabban ment a, tárgyalás. De ha gyorsabban ment volna úgy, a, mint lehetett volna tárgyalni és ha itt is siettettük volna a dolgot, október 8-tól meg volt adva annak lehetősége, hogy ez a ház a költségvetést elvégezze. Ámde nekünk van egy rossz parlamenti szokásunk és ez az, hogy a költségvetés tárgyalását tekintjük a törvényhozási működés oly nagy hypomocbónjának, bog}' abban mindenkinek mindenről és minél terjedelmesebben kell beszélni és hónapokig tárgyaljuk a költségvetést. Ezért nem lehetséges az, hogy elvégezzük a költségvetést. Azt mondja a t. képvitelő úr, hogy közgazdasági programmom nincsen azért, mert nem állítjuk fel a külön vámterületet. Ez — bocsánatot — nagyon gyarló indok. Azért lehet ám nekem is közgazdasági programmom, ha nem is az, a mi a képviselő úré. Eleget beszéltem róla, ma csak konstatálom, hogy van, csakhogy nem olyan, a minő a képviselő úrnak tetszik. Azt mondja a képviselő úr, hogy ez a kormány a tanulmányozás kormánya, mert tulaj donképen nem csinál semmit és nem produkál semmit. Hát én ezelőtt két évvel elmondtam, hogy mit szándékozom és óhajtök a törvényhozás elő terjeszteni. Én adtam akkor programmot, mely éveknek munkája és feladata lesz. Nem mondtam, hogy mindazt
