Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-629
629. országos ülés 190Ü. deczember 13-án, csütörtökön. 343 építeni ? Lehet-e azokkal a kicsinyes eszközökkel, kicsinyes rethorikával, kicsinyes pártfogásokkal ilyen nemzetből, a mely annyira enervált, annyira kedvetlen, annyira bátortalan, egy előre törekedő, erős, munkát kereső és munkát és feladatokat teljesítő hatalmas és tevékeny nemzetet szervezni ? Már pedig a legközelebbi politikai feladat az lesz, hogy a kormány e nemzetnek organizmust, a nemzet munkájának pedig szerveket, a szerveknek irányt és vezetést tudjon nyújtani, de az az irány és az a vezetés ne legyen pártczélok által áthatva, hanem nagy és a nemzeti czélok által legyen áthatva, hogy még azok is, a kik a kormányt valamiért nem támogathatják, messze terveiben ós czóljaiban őt figyelemmel kisérhessék és megnyugvással bizhassák rá az ország kormányzását. Azt fogják erremondani, hogy így is elegendő politikai sikert érnek el. Ha arról van szó, hogy a ministerelnök beszédje után taps,hajlongás, kedveskedés jöjjön elő, (Egy hang a szélső baloldalon : így volt ez mindig !) akkor ezen czólt könnyen elérhetik, de azért ne vakítson el senkit. Ne vakítson el senkit, mert az még nem cselekedet, az csak annyit jelent, hogy a t. képviselő urak, midőn a népakarat tengerére akarják bocsátani kis sajkájukat, apró vitorláikkal kedvező széllel akarnak a ozélhoz érni. (Derültség és tetszés a szélső baloldalon.) Nem egyéb az, mint a Heródes leányának táncza, a ki ellenfelének a fejét kéri. És én figyelmeztetem a t. miniszterelnök urat arra, hogy nem akkor csalódott Noé először, midőn a hizelgóseknek édes nedvétől mámoros volt és leányai kigúnyolták, hanem akkor, a mikor a bárkájába belevette a szelid és vad állatokat, (Derültség a szélső baloldalon.) a házi állatokat és a ragadozókat, (Élénk tetszés és •derültség a szélső baloldalon.) belevette a galambokat és sasokat, belevette a világnak minden állatát, és boldog volt, mert azok között, a míg Ararát hegyére kikötött, meg volt a béke apró marakodásokon kivűl, de mikor Ararát hegyén kikötött és bárkájából kieresztette ezt a szép gyűjteményt, akkor újra felébredt bennük régi hajlamuk, a vadállatban a ragadozási szenvedély, a szelidekben a szelídség, és a fenevadak dulakodása következett azután, a mety dulakodásból diadalmasan ritkán kerültek ki a szelídek és jók, csak akkor, mikor megtépett czombjaik után a bölcseség és okosság bekövetkezett, hogy jó lesz a gonoszoktól idején óvakodni. (Derültség és tetszés a szélső baloldalon.) T. ház! A miniszterelnök úr igóri a tiszta választást. Láttam az eddigi választásoknál, hogy igyekezett is ezt megtartani, de feltűnt nekem a miniszterelnök úr következő álláspontj a. A miniszterelnök egyúttal belügyminiszter és a szabadelvű párt vezére. Már várom azt a pillanatot, majd a nagy választásoknál, a mikor a miniszterelnök azt fogja mondani Széll Kálmánnak, a pártvezérnek, te ne számíts az én miniszterelnöki hatalmamra, avagy Széll Kálmán miniszterelnök azt fogj a mondani a belügyminiszternek : figyelmeztetem a belügyminiszter urat, hogy az én programmom ellenére a választásokba ne tessék beleelegyedni és korteskedni, mert én tiszta választásokat akarok. Hát én nemcsak most, ón mindig helytelenítettem azt, hogy a kormány legfőbb hatalma és a pártvezórség egy személyben legyen egyesítve, mert bármekkora Ieg3^en is valakiben az önmegtagadás, bármekkora legyen is az elhatározás, hogy tiszta választásokat fog akarni ós nem fog azokra befolyást gyakorolni, úgy saját hivei között, mint künn a népben ellentétes érdekekből és ellentétes szempontokból az egyikben bizalmat, a másikban félelmet fog ébreszteni az, hogy ez a miniszterelnök minden hatalmát, ez a belügyminiszter minden befolyását és minden eszközét a választási czélokra, a saját pártja javára fogja használni és érvényesíteni. Ha egyszer akarjuk, hogy Magyarországnak közvéleménye szabadon nyilatkozzék, akkor szabadjára kell a választókat hagyni, hogy meggyőződésük szerint válaszszanak és válaszszák azt az álláspontot, a mely az ő álláspontjuknak leginkább megfelel. És én tudom jól, hogy a nép nem szereti a kétes politikai szituácziókat, az mindig tiszta helyzetet kivan, mert az egyszerű, felfogható, megismerhető, könnyen kisérhető és könnyen megítélhető. Tiszta felfogás és tiszta ítélet pediglen hogyan lehetséges, mikor egy oly kétértelmű helyzet van, a milyenben ma áll a szabadelvű párt, midőn a választó elébe lép és hivatkozik arra, hogy az 1867-iki törvényeket akarj a fentartani, de nem fogja megmutatni tudni, hogy kik azok Ausztriában, a kik azt meg fogják szavazni, a midőn nem látjuk azt a parlamentet Ausztriában, a mely ki fogja küldeni a delegácziót, a mely meg fogja \ r álasztani a quőtabizottságot, és ha ma sikerűi is ideig-óráig egy kisegítő eszközt találni, nohát az csak úgy történhetik, ha egy nemzetnek, mint a milyen az osztrák, összes alkotmányát és az összes parlamenti életet, a mely pedig tespedés, tétlenkedós, egy paragrafussal, a 14. §-al agyonütik, és valaki rémlátó vagy kedvező vízióinál fogva benne mégis szerződő felet lát, vagy szerződő felet tisztel. Avagy pedig azzal fognak önök odaállani az ország népe elébe, hogy igaz, hogy Ausztriában ezt senkisem akarja, hogy Ausztriában nincsen alkotmányos testület, nincsen alkotmányos szervezet, a mely velünk
