Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-629
6Ú9. országos ülés 1900. deczember tS-án, csütörtökön. 337 hoz és ebben kijelenti, hogy »a legtekintélyesebb izraelita hitközségek* — ez kérem czitáczió a hivatalos lapból, — »avval a kérelemmel fordultak hozzá, hogj? az említett körrendelet neheztelt részleteit módosítsa. A belügyminiszter tehát a 113.831/899. számú* vagyis a föntebbi ^rendeletet hatályon kivűl helyezi.« Szőts Pál: Szóval a revízió megtörtént. Molnár János: Kérem, t. ház, mikor Csáky Albin miniszter a hírhedt elkeresztelési rendeletet 1890-ben kiadta és nem a legtekintélyesebb hitközségek, hanem Magyarország összes katholiczizmusa, főpásztoraival élén, rekriminált ezen rendelet ellen, arra hivatkozván, hogy az mólyen sérti a katholikus elveket és megköti a papok kezeit, mert becsületük, jellemük, hitük megtagadása nélkül annak nem hódolhatnak : akkor mit allegáltak ? Azt mondták, hogy az állam tekintélye forog koczkán, a miniszter meg nem hátrálhat:, mert akkor romba dől az állami tekintély. Ám most nincsen veszélyeztetve az állami tekmtéfy. Egy pár hitközségnek vagy rabbinak kérésére visszavonták ezt a rendeletet. Mert itt izraelitákról van szó, ott pedig a páriákról, a katholikusokról volt szó. Ez ugj^ebár revízió; nem tagadhatja a miniszterelnök úr sem. Mégis, mikor az egész Magyarországnak katholiczizmusa mólyen érzi, hogy az új egyházpolitikai törvények által mennyire sértve van az ő vallásában, — mert, hogy mi sérti vallásunkat, azt nem a t. túloldaltól, A r agv a liberalizmustói kérdezzük meg, hanem a mi törvényes fejeinktől ós saját lelkiismeretünktől, — ós mikor mi most a revíziót követeljük, mit szól hozzá a t. miniszterelnök úr? Azt, hogy ha revízió történik, —ón czitálok, még pedig hűségesen. Széll Kálmán miniszterelnök: Tessék! Azt lehet is! Molnár János:... akkor az sincs benne, csak általánosságban mondom, (Zaj és derültség a jobboldalon.) kérem csak ezt az egy mondatot akarom belefűzni, — hogy akkor mindjárt a vízözön következnék. Szentiványi Árpád: De ez nincs benne. (Derültség a jobboldalon.) Molnár János: Nincs benne, mondom, de tessék csak meghallgatni. Azt mondja a miniszterelnök úr, hogy ez a vallásfelekezetek közti egyetértésnek feldúlását jelenti, azt mondja, hogy ez az ország belbékójének megsemmisítése, (Igaz! Úgy van! a j bboldalon.) ez jelenti a társadalomnak a szétszedését, (Felkiáltások a jobboldalon: Ez is igaz!) a társadalomnak atomízálását, (Élénk felkiáltások a jobboldalon: Ez is igaz!) és jelenti eltörlését, szétrombolását mindazon vívmányoknak, a melyeket KÉFVH. NAFlA 1896—1901. XXXI. KÖTET, a haladás minden országnak és az emberiségnek, a mi országunknak is adott, (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) azt mondja, ez visszafejlesztést jelent az egész vonalon, (Élénk felkiáltások a jobboldalon: Ez is igaz!) hogy összezsugorítja az országot, összezsugorít} társadalmat. (Felkiáltások a jobboldalon: Ez is igaz!) Páder Rezső: Ez csak frázis igazán! (Derültség a jobboldalon.) Molnár János: T. képviselőház! Ezenfelül még a t. miniszterelnök úr felekezetiességgel vádol ós azt mondja, hogy az én akczióm és mert az én akczióm teljesen egyező a néppártéval, tehát a néppárt akcziója is felekezeti és így tovább, azon következményekkel, a melyeket felolvastam. Hát, t. ház, Mandel Pál úr, — nem tudom itt van-e, — a ki nagy erkölcsbiró és ugyanilyen történetíró, azt mondotta a múltkor, — ós ő határozottan meg is tagadta létjogosultságát a néppártnak, — hogy a néppárt keletkezése visszanyúlik a sötét középkorba. Nem, t. képviselőház, rossz történetíró Mandel Pál képviselő úr. En azt mondom, hogy a néppártnak bölcsőjét nem a középkorban, hanem az ó- és újvilág összekötő Isthmusában, Bethlenemben ringatták, mert mi ugyanazon az alapon állunk, ugyanazon elveket valljuk, a melvek az üdA^özítő Úr Jézus Krisztus evangéliumában vannak letéve. Es mi ugyanazon elveket vallván, ugyanazon alapon állván, ezt a kereszténységet, a mely kiforgatta és romba döntötte a pogán}^ római birodalmat; ezt a kereszténységet, a mely megváltoztatta az egész ókornak világnézetét; ezt a kereszténységet, a mely lerombolta a pogányok bálványszobrait, és helyökbe odaállította az igaz Istennek oltárait; ezt a kereszténységet, a mely megtérítette a pogányokat ós megszelídítette a barbárokat; ezt a kereszténységet, a mely ideált adott az értelemnek, meleget a szívnek, hazát és kultúrát a népeknek; ezt a kereszténységet, a melynek egy nagy apostola, Szent Pál apostol odaáll a pogány világ elé ós az atomizált társadalomnak azt dörgi a fülébe, hogy nincs különbség a zsidó ós a görög, a szabad és a rabszolga között, a ki tehát így hangoztatja az egyenlőséget, a szabadságot ós a testvériséget: ezt a kereszténységet méltóztatik a t. miniszterelnök urnak azzal illetni, hogy az atomizálja a társadalmat, kerékkötője a kultúrának stb. Széll Kálmán miniszterelnök: Azt nem! Molnár János: Kérem, mi azon az alapon állunk, mi a keresztény elveket valljuk, ugyanazokat, melyeket Szent Pál apostol. Örley Kálmán: Mi is! Én is ugyanazt vallom! Én is csak olyan jó katholikus vagyok ! 43
