Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-616
616. országos illés 1900. november 22-én, csütörtökön. 9^ annak a csatornának a vizét öntözési czólokra felhasználni nem lehet. De ha mi akarunk a Duna. és a Tisza közt öntöző csatornát létesíteni, azt újra a terrénum alakulatánál fogva nem létesíthetjük máskép, mint hogy kivezetjük Pestnél a Dunából és azután azon a síkon, a mely ügy körülbelül a vízválasztótól a Duna felé esik, annak a síknak a szólón vezetjük, de akkor nem fog megfelelni a hajózás czóljainak, illetőleg a csatorna a Dunával ós nem a Tiszával fog párhuzamosan menni. A magyarországi viszonyok tehát azokat az általános indokokat, melyek a mellett szólnak, hogy csak ritka esetben lehet a hajózási érdekeket összeegyeztetni az öntözési érdekekkel, a sajátságos terepviszonyoknál fogva még fokozzák. Lesznek igenis minden hajózási csatornának egyes részei, a melyek esetleg öntözésre is felhasználhatók, de hogyha csatornát tervezünk, nézetem ós mély meggyőződésem szerint A ? 'agy azzal kell tisztába jönnünk, hogy az hajózó csatorna legyen ós akkor a hajózó csatorna érdekeinek megfelelően kell azt tervezni, esetleg a hol lehet, öntözésre is felhasználni, vagy, ha megfordítva, öntöző csatornát akarunk létesíteni, az öntöző csatorna érdekeinek megfelelőleg kell azt tervezni és akkor a legritkább esetben fogjuk azt hajózásra felhasználhatni. Szükségesnek tartottam ezt a felfogásomat elmondani, ós nagyon boldog volnék, ha a t. képviselőházat annak igazságáról meggyőzhettem volna. A mi már most Komjáthy Béla t. képviselőtársamnak specziális ellenvetéseit illeti ezen javaslat ellen, azok először is arra vonatkoznak, hogy ő nem tartja az autonóm társulatokat az öntözési czélok elérésére alkalmasaknak. Egyenesen kijelentette az ón t. barátom, hogy ő a függetlenségi párt nevében szól. Meglepetéssel hallottam, hogy épen az a párt perhorreszkálja az autonómiát, a mely politikai tekintetben az autonómia kiterjesztését irta a zászlójára. (Mozgás a szélső baloldalon.) De, t. ház, ettől eltekintve, mivel igazolta az én t. barátom azt, hogy az autonóm társulatok nem alkalmasak? Azt mondta, hogy miután nálunk az ármentesítéseket és a belvizlevezetóseket az autonomtársulatok végezték, az ő nézete szerint az autonomtársulatok ezeket a feladatokat olyanformán oldották meg, hogy ma a legtöbb ember azt mondja: bár ne adtál volna ittam soha szabályozást. Azt hiszem, ezzel az én t. barátom nagyon általános tévedésbe esett. Itt tudniillik jól meg kell különböztetni. Ha valaki, a kinek az ártérben akár kicsi, akár nagy birtoka volt, —• mert az tökéletesen mindegy, —• ha valakinek az ártérben volt egy hold földje és az az egy hold föld az ármentesítés előtt 30 forintot ért — és ez nem olyan szám, a mely a levegőből van kapva — 30—50 forint volt az ilyen föld értéke . . . Szulyovszky Dezső: Tiz forintot ért! Hieronymi Károly: Nem akarom az értéket lefokozni, hanem egy megfelelő számot akarok mondani. Az illető birtokosnak ez a 30 forintos földje aztán 1 forint 20, egy forint 50 krajczär évi költséggel 250 forint értékre emelkedett. Az a birtokos tehát, a ki még azt a 30 forintos földet bírta, nagyot nyert. Csakhogy, ha az a birtok már nincsen annak a kezén, hanem annak a kezében van, a ki azt 250 forintért szerezte, annak természetesen már nem használ közvetlenül az ármentesítés, mert ő a 250 forintos földet vette meg 1 forint 50 krajczár teherrel. Ne azt vitassuk tehát, hogy a mostani birtokosok nincsenek megelégedve a helyzettel. Hiszen általánosságban Magyarországon a föld ára aránytalanul magas, tekintettel annak hozadékára ós azokra a roppant terhekre, a melyek ma a földet minden czímen nyomják. Ne azt kérdezzék, vájjon azok, a kik ma, bírják, elégedetlenek-e a szabályozással, hanem azt, hogy az eredeti birtokosok mit szólnak hozzá. Tessék megkérdezni a csanádi püspököt, (Felkiáltások a széső baloldalon: Azt elhisszük. A nagybirtokosok nyertek!) a kinek az. ártérben lévő összes birtokai 800 schein-forintot jövedelmeztek ós ma 80.000 forint évi jövedelmet hoznak. Tessék őt megkérdezni, vájjon áldatlan dolog-e a szabályozás. És tessék megkérdezni mindazokat az egyholdas birtokosokat, a kik ugyanabban az öblözctben bírnak földet, tessék azokat az eredeti birtokosokat megkérdezni, vájjon elégedetlenek-e a szabályozás költségeivel ? Tehát, t. ház, hiába vitatkozunk mi ma azon, hogy az autonómia keretében végrehajtott szabályozás mily eredményekkel jár. Végre is a Tiszai-szabályozás nagy munkája 1845-ben, tehát több mint félszázad előtt kezdődött meg ; azóta végrehajtatott, mint minden ilyen szabályozás, sok viszontagság között, sok ballépéssel, sok hibával, az igaz, de ezek a hibák többé-kevósbbó helyrehozattak. De ha egészében tekintjük a magyar vízszabályozások eredményét, akkor nagyon meg lehetünk elégedve, ós tessék elhinni, hogy Magyarország legnagyobb büszkeségét és legnagyobb diadalát a párisi kiállításon az ő vízépítészeti kiállítása képezte, (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) mert az összes nemzeteket összevéve nem volt Magyarországéhoz hasonlítható
