Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-616

ölő, országos ülés 1900. n lelkünk egész melegével el akarjuk érni azt a czélt, de mi nem elégszünk meg azzal, hogy efemer dicsőség, egyik vagy másik ember kedvéért most ez a javaslat idejöjjön, akkor, mikor ezáltal magát a nagy czélt veszélyeztetve látjuk. Egy elhibázott lépés közbeesőleg — méltóztassék nekem elhinni, — nagyon hátrányos lehet a jövőre nézve. Keserűen éreztük a múltban is az ilyen elhibázott tényeket. Tessék megnézni az egész Tisza-szabályozás történetét, az egész Tisza-völgyének nyomorult helyzetét: ezt mind az idézte elő, hogy mi felül kezdtük a szabályozást és a vizek tömegét rászorítottuk arra a szegény népre, a mely a töltéseknél élet-halálharczot folytat és annyi költséget róttunk rá, hogy higyje meg nekem a t. miniszter úr, hogy semmit sem csodálkozom azon, hogy az a. szegény nép vándorbotot vesz a kezébe, vagy pedig államellenes eszmék támadnak fel az ő lelkében. (Igazi Úgy van! a szélső baloldalon.) Hát, t. miniszter úr, minthogy a czól közös, minthogy oly távol van tőlünk, ettől a párttól, az ellenzékieskedés és nem is ez adott az én ajkamra szót, mintha az eszmét mi elleneznők, hogy ennek a szegény Magyarországnak valami hasznost ós jót alkossunk; de minthogy látjuk azt, hogy ezen nagy kérdést csak a maga egészében, egy mindent felölelő helyes rendszer alapján lebet megoldani, és minthogy biztosítást nyertünk komoly részről, az igen tisztelt kereskedelemügyi miniszter úr részéről, hogy ő a tanulmányokat nemcsak végezteti, de abban a helyzetben lesz, hogy már magát a tervet is a megvalósítás stádiumába viheti: a magam és ennek a pártnak nevében ós megbízásából nem javaslatot terjesztek ugyan elő, hanem egy kérelemmel járulok a t. miniszter inhoz, azzal, hogy az ország jól felfogott érdekében, a jövő tekintetéből kegyeskedjék ezt a javaslatot most a napirendről levenni és majd együttesen azzal a rendszeres csatorna-tervezettel, a melynek bemutatása sokáig már nem kóshetik, ezt a dolgot "tárgyalás alá venni és megoldani. Ezeket tartottam szükségesnek pártom nevében elmondani. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső haloldalon.) Molnár Antal jegyző: Gróf Zichy Jenő! Gr. Zichy Jenő: T. képviselőház! Nem zárkőzhatom el azon igen komoly és igen helyes észrevételek elől, a melyeket előttem szóló t. képviselőtársam előadott és daczára kormánypárti voltomnak, nem tehetek máskép, mint hogy az ő kéréséhez csatlakozom. (Tetszés a szélsőbalon. Halljuk! Halljuk!) Két évvel ezelőtt, azt Inszem, az utolsó előtti budget tárgyalása alkalmával, először a 'ember 22-én, csütörtökön. 2 1 kereskedelemügyi miniszter úr szólalt fel, és azon nagy programm-beszédóben ós tervszerűen kidolgozott eszmesorozatban, a me-lylyel ő ezen országnak közgazdasági és kereskedelmi viszonyait javítani akarta, egy főmomentumot képezett azon rész, a mely az országnak hajózási, lecsapolási tervét adta elő. Én akkor felszólaltam ós figyelmeztettem a minisztert, hogy hiszen e tekintetben már réges-régen, talán 60 évvel ezelőtt készültek Paleocapa és később hollandi ós belga mérnökök által ilyen tervek, a melyekben nagy súlyt fektettek a kettős zárzsilipre, a tarkányokra, mert ha ilyenek nélkül fognának valamikor építeni, akkor — bocsánatot kérek, hogy?- e szóval élek — egy ilyen kisszerű tervezet, a milyen ez lesz, nem lesz csatorna, hanem kis árkokból fog állani, a melyek szépen be fognak dőlni ós elfognak posványodni; nagy tőkét, az igaz, nem fognak felemészteni, de el fogják venni a kedvet a jövőre és meg fogunk teremteni olyas valamit, a minek nem lesz meg a kellő eredménye. (Úgy van! a szélsőbalon.) A kereskedelemügyi miniszter akkor ezen nagy programmbeszédjében elmondotta, — ő maga is bizonyíthatja, hogy ez így van, — hogy ezt a hálózatot, ezt az egész csatornatervezetet ki kell építenünk és ez fogja képezni a tartányokat is, a melyeknek kiegészítő része lesz az a terv, a mely igen szép és igen jó, de úgy, ha amavval egynittesen vitetik keresztül. Ezen tervet az öntözésre és talán a lecsapolásra vonatkozólag is két héttel később voltszives a földmívelósügyi miniszter úr bemutatni, és akkor valamennyien azt kérdeztük : hát miért nem akkor, a mikor a másik tervet is bemutatták és miéit nem azzal együtt. És midőn az igen tisztelt miniszter úr ezt a tervet beadta, a mely oly szépen ós oly rendszeresen van kidolgozva, a melyet én csak elismeréssel fogadhatok, a melyet én már akkor üdvözöltem, a mikor előhozta, másfél évvel ezelőtt, ugyanakkor, mikor a nagyobb szabású tervet a kereskedelemügyi miniszter bejelentette, most is üdvözlöm, de csatlakozom t. barátom Komjáthy Béla előttem szólott képviselő úrhoz, a midőn azt mondom : kegyeskedjék ezt a törvényjavaslatot azzal együtttesen, (Helyeslés a szélső baloldalon.) egy tervbe felölelve, kidolgozva újból a ház elé hozni. (Hlyeslés a szélső baloldalon.) Mert ha az a vidék, a melyről itt szó van, ós a, melyet ő talán még jobban ösmer, mint én, melyet én csak ritkán tudok közekői látni, bár szivem mindig oda vonz: (Éljenzés a szélső baloldalon.) az alföld, és annak népe már úgyis agyon van ármentesítve, és ez az agyon ár-