Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-626

(>2íi. országos ülés 1900. nek Molnár Antal képviselő által beadott kórvényét, a község s egyéb helynevekről szóló 1898 : IV. törvényczikk módosítása és minél előbb való végrehajtása iránt. Mindezek a feliratok ós kórvények kiadatnak a kérvényi bizottságnak. Molnár Antal jegyző: Neményi Ambrus, a pénzügyi bizottság előadója! Neményi Ambrus előadó: T. ház! Van szerencsém beterjeszteni a pénzügyi bizottság jelentését (írom. 944, 946) az 1901-ik év három első hónapjában viselendő közterhekről és állami kiadásokról szóló törvényjavaslat tárgyában. Kérem ä t. házat, méltóztassék ezen jelentésemet kinyomatni, a ház tagjai közt kiosztatni és annak idején az osztályok mellőzésével napirendre tűzetni. Elnök: A pénzügyi bizottság jelentése kinyomatik, szétosztatik és annak idején az osztályok mellőzésével napirendre tűzetik. T. ház! Áttérünk a napirend szerint a több állami beruházás költségeinek fedezéséről szóló törvényjavaslat (írom. 930, 935) tárgyalására. Az általános vitát megnyitom. Mindenekelőtt az előadó úr kivan szólani. Neményi Ambrus előadó: T. ház! (Halliuk!) Voltaképen talán nem azt kellene megokolni, hogy a kormány ezt a javaslatot beterjesztette, hanem inkább azt kellene megokolni, hogy miért nem terjesztette be már korábban. Hiszen nagyon is ismeretes az a közgazdasági helyzet, melynek súlya alatt a közvélemény már hosszabb idő óta sürgette, hogy az állam, a mennyire a fenforgó pénzügyi helyzet engedi, nagyobb beruházásokkal járuljon hozzá annak az ipari pangásnak enyhítéséhez, melyet a főváros és a vidék egyaránt érez, de a mely a fővárosban talán még súlyosabb, mint a vidéki városokban. A menynyiben a javaslattal szemben eddig kifogásokat emeltek, ezek a kifogások tudtommal nem a javaslat érdemére, hanem csakis a pénzügyi módozatokra Vonatkoztak. Kifogásolták nevezetesen azt, hogy ezek a beruházások külön javaslatban foglaltatnak és nem lettek beállítva magába az 1901. évre szóló költségvetésbe. Nézetem szerint azonban, t. ház, a kormánynak ez az eljárása egészen megfelelő, mert miután magában az 1901. évre szóló költségvetésben körülbelül 52 millió koronát tevő beruházás foglaltatik, természetes, hogy azokról az új és rendkívüli' beruházásokról, a melyekről az előttünk fekvő törvényjavaslat szól, a költségvetés keretében intézkedni nem tudtunk. Nem is hiszem, hogy ebből igazságosan bármiféle kedvezőtlen következtetést lehessen államháztartásuk rendjére levonni. Különösen KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXXI KÖTET. deczember 10-én, hétfőn, 265 pedig nem tehetik ezt azon t. képviselőtársaink, a kik, mint Kossuth Ferencz képviselő úr, az általános költségvetési vita elején is említette, abban a felfogásban vannak, hogy a költségvetésben igen nagy, úgynevezett palástolt rezervák foglaltatnak. Hát, t. ház, ha ezek a rezervák megvannak — ós én részemről létezésüket nemcsak, hogy nem tagadom, hanem feltétlenül szükségesnek itóleni, hogy legyenek ily rezerváink, bár fájdalom, azt hiszem, most már nincsenek és nem lesznek olyan nagy összegben, mint a múltban — mondom, t. ház, a mennyiben ilyen nagy rezerváink volnának, hát képesek lehetnénk ezeket a rendkivüli költségeket is rendes jövedelmeinkből fedezni. Kossuth Ferencz: Azt kellene tenni! Neményi Ambrus előadó: T. ház! Azt méltóztatnak mondani, azt kellene tenni. Erre válaszom az, hogy csakugyan vannak-e és mekkora összegre menő ilyen rezerváink, csak akkor állapíthatnók meg, mikor majd az 1901. évi kezelésnek tényleges eredményei előttünk ismeretesek lesznek, azaz 1902-ben. Már pedig, úgy hiszem, nincs ebben a t. házban senki, a ki ezekkel a beruházásokkal még körülbelül másfél esztendeig várni akarna. Hallottuk azt a felfogást, hogy ha a költségvetésbe beállítjuk az itt igénybe vett, 31 milliónál nagyobb összeget, akkor a költségvetés deficzittel záródnék. Ez kétségkívül úgy van, t. ház, mert nincs könnyebb dolog annál, mint nagy kiadási összegeknek beállításával, melyek a rendes költségvetésbe nem valók, valamely költségvetésnek egyensúlyát megzavarni. Hiszen az a budgetárius elv, a melyre mindig hivatkozunk, azt mondja, hogy minden szükséges és előrelátható kötelezettség ós kiadás, a mely valamely esztendőnek terhére felmerül, ugyanannak az esztendőnek költségvetésében mutatandók ki. Ámde, t. ház, ezek a kiadások egyáltalában nem olyanok, a melyek az állam funkczióinak helyes elintézése végett mos£ feltétlenül végrehajtandók. Ha jónak látja a t. ház, akkor egyet, kettőt, vagy valamennyit félre teheti; az igaz, hogy megfogná ezt sinyleni az ipar, a kereskedelem, a vállalkozás, de az állami funkcziókban e miatt legkisebb fennakadás nem lesz. Merem állítani, t. ház, hogy kevés ország van olyan, a mely ekkora beruházásokat a rendes beruházásain felül még a költségvetésbe felvehetne. Ha mi most ezeket az összegeket mégis beállítanék a költségvetésbe, akkor való igaz, hogy ez esetben, költségvetésünk egyensúlya megzavartatnék. De vájjon kinek tettünk volna ezzel szolgálatot? Talán a költségvetés realitásának ? Bizonyára nem. Mert egy34