Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-624
(>24. országos ülés 1900. lista ügynököknek tartja és azoknak nincs meg se erkölcsi, se vagyoni garancziájuk arra, hogy ők a gyűlést bejelenthessék. Azt mondja (olvassa): »1179/1900. szám. Budanovics Béla ós társai kérelme népgyűlés engedélyezése iránt. Folyamodók azon kérelmükkel, hogy folyó évi január hó 21-ón délután 2 órakor a gabonapiacztéren, népgyűlést tarthassanak, elutasíttatnak, mert folyamodókban, mint ismert szoczialista ügynökökben, a rendőrhatóság szerint nincs meg sein az erkölcsi, sem pedig a vagyoni biztosíték arra, hogy a kórt népgyűlés vezetését ós annak zavartalan lefolyását biztosíthatnák ós így a kórt népgyűlés engedélyezése a közérdek szempontjából teljesíthető nem volt. Miről folyamodok értesíttetnek.« Itt van a tatai szolgabíró végzése, a melyet azonban, minthogy szószerint nem fekszik előttem, nem olvasok fel. Ez az 1900. márczius 11-óre bejelentett népgyűlést közegészsógi szempontból nem engedélyezte. (Élénk derültség és zaj a bal- szélső baloldalon. Egy hang a szélső baloldalon : Mert meghűlnének!) Azt mondja: A Kossuth-térre folyó hó 11-óre bejelentett népgyűlést azzal az indokolással utasítja el, hogy ez a közegészséget veszélyezteti. (Derültség). T. ház! Ezekben kívántam némely adattal hozzájárulni annak bizonyításához, hogy a közjogoknak azon legfontosabbja, a melyet minden szabad ós alkotmányos államban gyülekezési jog név alatt ismerünk, mennyire nem respektáltatik Magyarország közhatóságai által. (Halljuk! Halljuk!) Kétségtelen, t. ház, hogy senkisem tagadja meg az államnak, a kormánynak, a hatóságoknak azt a jogát, nem tagadja meg tőlük ezen jog gyakorlását, hogy a gyülekezési joggal szemben kellő felügyeletet gyakoroljon. De hiszen erre, t. ház, ott van a remódium: az a jog, hogy minden gyűlésre jogosítva van a hatóság hatósági embereket kiküldeni, a kik a gyűlést, ha ott a törvény ellen izgatnak, föloszlathatják. (Helyeslés balról) Ez kellő módot ad a hatályos felügyeletre; kellő módot ad arra, hogy az állami, a társadalmi rend biztonságát megóvja, (ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) a nélkül, hogy ádáz, törvénytelen kézzel egy alkotmányos állam legszentebb jogához: a gyülekezési joghoz nyúlna. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Ez az eljárás Magyarországon a munkáskérdést megoldani sohasem fogja, (Fölkiáliások a szélső baloldalon „• Sőt ,< Imérgcsiii!) csakis a kérdés elmérgesítésóhez járul hozzá, (Úgy van! Úgy Vun! a szélső baloldalon.) csakis a kedélyek felizgatásához s ahhoz járul hozzá, deczemfoer .Vén, szerdán. 219 hogy azt a tátongó ürt, a mely az egyes társadalmi osztályok, különösen a szegények és birtokos osztály között mutatkozik, minél iukább kibővítse ós kiterjeszsze. És, t. ház, méltóztassék elhinni, hogy a mint Magyarországon ez az ür a jognélkűli ós a joggal biró osztályok között tágul, a szerint szakadnak meg azon szálak is, a melyek Magyarországot a czivilizált világhoz fűzik, mert vannak kérdések, a melyeket megoldásukhoz bár nemzeti hitünkhöz való rajongással kell előbbre vinnünk, de a melyeket mégis a czivilizált emberiséggel együtt kell tárgyalnunk és megoldásra vinnünk. (Élmk helyeslés a szélső ba^ldalon.) Minél nagyobb az az ür, a mely keletkezik egyes ilyen nagy kérdések között, és az állam és a társadalom oszlopait képző psztályok között, annál inkább elszakadunk a czivilizált Európától ós a czivilizát országoktól, a melyek ezen kérdéseket ma már a haladó emberiség, az emberszeretet s a helyes jogi felfogás eszméi szerint Ítélik meg és bírálják el. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon-.) El veszszük a jogot tőlük, de vájjon adunk-e mi a népnek helyébe mást ? Vájjon gazdasági ügyeik rendezettségével, a vagyoni viszonyok virágzó voltával, a, munkás-osztálynak talán anyagi téren való ellátásával adunk-e mi a népnek az elvett jogért mást? Méltóztassék csak tekintetbe venni, hogy ha még azon jogtól is megfosztjuk a népet, a melyet neki az alkotmány nyújt, ha megrendítjük benne a hitet a, haza iránt, a közállapotok iránt, az admiiiisztráczió igazságossága ós pártatlansága iránt, a mely egyenlő mértékkel kell, hogy alkalmazza a törvényt műiden osztálylyal szemben, ha attól is megfosztjuk kedély világát, ha kiszolgáltatjuk a népet, Magyarország munkásainak miljióit az úgynevezett nemzetközi és hazafiatlan eszméknek, jogunk van-e akkor velük szembe állani és azt mondani: megköveteljük, hogy a. hazának hű polgárai legyetek, mert ti eláruljátok az országot és hazafiatlan és nemzetközi eszméknek hódoltok; jogunk van-e ezt mondani, ha napról-napra egyik helyen is, másik helyen is, az ország igen sok vidékén, a közigazgatási élet egész területén azt tapasztalják, hogy velük szemben a jogot megnyirbálják, és hogy ők nem részesülnek az alkotmány áldásaiban úgy, mint a társadalom többi osztályai. (Úgy van! Úgy van! bal felől.) Ez nagyon megfigyelendő dolog a kormányzat komplexumában, a mi a szocziális kérdést illeti. De nemcsak a gyülekezési jog dolgában vagyunk így, hanem fájdalom, a személyes szabadság terén is. (Halljuk! Halljuk!) Egyhamar nem fogom elfelejteni azokat a megdöbbentő 28*
