Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-623
623. országos ülés 1900. deczeinber 3-án, hétfőn. Jgj mégis tettünk valamit, életbeléptettük az anynyira szükséges adóreformokat. Egyébiránt, t. ház, a t. kormány rendesen úgy szokott eljárni, nem ellenzókeskedósből mondom, de sajnos, hosszú tapasztalatból, hogy a mikor valami reformról, például adóreformról szól, akkor bizony ez nem involválja az adóterhek leszállítását, hanem inkább fölemelését. A t. pénzügyminiszter úr arra nézve is méltóztatott nyilatkozni, hogy a földadókatasztert is átfogja dolgoztatni. Higyje el, t. miniszter úr, hogy attól valami jót nem várunk, nem is várhatunk. Hiszen mikor az a kataszter, a mely most van érvényben, életbelépett, akkor is a nép mindenféle jót várt és bizoiry az eredmény semmi sem volt, sőt imitt-amott adófelemeíést involvált. De arra is figj^elmeztetem a t. miniszter urat, hogy ha megint nj adókatasztert léptetne életbe, az sem lesz valami oly munka, a mely megállhatna. Annak is lesznek hiányai, a mint vannak hiányai a mostaninak is. Annak nem lesz egyéb eredménye, csak szaporítani fogja a kiadásainkat, a melyeket pedig nem volna szabad szaporítani. Végre, t. ház, felemlítek még valamit, a mi költségvetésünkre vonatkozik, azt tudniillik, hogy én is hibának tartom azt, hogy a. mi költségvetésünkben a bevételeknek előirányzását illeti, azok nagyon messze maradnak a tényleges eredményektől, mert a tényleges eredmények ezeket messze túl haladják. Én azt nem állítottam, t. ház, nem is állítom, de nem is kívánom, hogy a t. pénzügyminiszter úr olyan költségvetést terjeszszen a ház elé, a melyben az előirányzat tökéletesen egybe hangozzék a zárszámodásokkal, a tényleges eredményekkel, mert olyan költségvetést előirányozni nem lehet, mert minden nagyobb költségvetésben van, és kell is lenni eltérésnek. Ámde, t. pénzügyminiszter úr, oly na,gy eltéréseknek, a minő az előirányzat és tényleges eredmény között fenforog, egy reális költségvetésben előfordulnia nem szabad. (Úgy van! Helyeslés a baloldalon) Már most, a mi a költségvetést illeti, nagyon természetes, hogy azt én már csak pártállásomnál fogva sem fogadhatom el, de ha még egészen eltekintek pártállásomtól, még akkor sem fogadhatnám el, mert erős meggyőződésem, hogy ilyen óriási költségvetést, a mely évről-évre ily rohamosan fokoztatik, a mi szegény, agyonsanyargatott adófizetőink anyagi romlásuk ós fizetésképességük teljes tönkremenése nélkül el nem birnák. Nem fogadom a költségvetést, ellenben pártolom a pártinak elnöke, Kossuth Ferencz t. képviselőtársam ós barátom által benyújtott határozati javaslatot. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Lázár Árpád jegyző: Gajáry Géza! Gajáry Géza: T. képviselőház! Hogy azokra, a, miket Benyovszky Sándor t. barátom ós képviselőtársam most elhangzott beszédében előadott, illetve azoknak azon részeire, melylyel egyet nem érthetek, pontonként nem válaszolok, ezt a,z én t. barátom szives lesz annak betudni, hogy beszédem fonalán, midőn én is a gazdasági válsággal foglalkozom, az általa, elmondottak azon részére, melyekben vele egyet nem értek, a czáfolatot úgyis megtalálja. De engedje meg nekem a ház, hogy eg3 T es oly momentumokra, a melyeket ő felhozott ós a melyek az én beszédemben elő nem fordulnak, már most, mielőtt beszédem tulajdonképeni tárgyára áttérnék, reflektáljak. (Halljuk! Halljuk!) Abban egyetértek az igen tisztelt képviselőtársammal, hogy a. súlyos gazdasági válságot, a melyben benne vagyunk, eltagadni és elvitatni nem lehet. De nem érthetek egyet abban a konklúzióban, a melyre ő jut, hogy tudniillik azt mondja, hogy baj van, melyet orvosolni kell, de azon eszközöket, metyek a baj orvoslására szükségesek, a pénzügyminisztertől megtagadja ós a helyett, hogy ezen bajok orvoslására egj' összegnek a költségvetésbe leendő felvételét találná, helyesnek, még a mostani költségvetést is, a mely mellett a bajok nem orvosolhatók, le akarja szorítani. Nem érthetek továbbá egyet a tekintetben sem, hogy t. képviselőtársam a jövő évi költségvetést az 1891. évi költségvetéssel összehasonlítva, több száz millió forint emelkedést mutat ki, de ugyanakkor nem hozza fel azt, hogy ezen 10 év épen azon idő, midőn Magyarország a haladás és fejlődés azon fokát érte el, hogy a többi nemzetekkel egy sorompóba állhat. E helyett ón majd beszédem fonalán leszek bátor nem 10 évvel visszamenve, hanem csak a folyó évi költségvetést a jövő évi költségvetéssel összehasonlítani, a mely összehasonlítás, azt hiszem, normálisabb, mikor a szükségletnél és annak fedezésénél nem lehet oly nagy külömbözet, és meg fogja látni t. képviselőtársam ezen összehasonlításból, hogy a jövő évi költségvetés a kiadásoknál nem hogy emelkedést, de sőt ellenkezőleg, három millió forintnál több csökkenést fog felmutatni. A t. képviselőtársam által előadott azt a tételt sem oszthatom, hogy a városi pótadóknak az emelkedése az egyes polgároknak adó tekintetében való megterhelésének lenne barométere. Én épen ellenkezőleg úgy vagyok meggyőződve, hogy a városi pótadó ott kell, hogy nagy legyen, a hol az állami adóalap kisebb,
