Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-622

fi22. orsxágos ülés 1900. norember 80-án, pénteken. pjg tehát, hogy ezt pó.tolni kell. Ennyi volt az egész dolog. (Zaj a ssélsö haloldalon. Felkiáltások: Igaza volt tékát Csávolszhynak!) Engedjenek meg a %.•képviselő urat, de akkor vagy félreértettek engem, vagy riem értik a dolgot. (Zaj a szélső baloldalon.) Lehet tudniillik fedezetet előirá­nyozni, a mely nem realizáltatik, de itt az államnak és senkinek vesztesége nincsen. (Igaz! Úgy van! jobb felöl.) Ha mi számítottunk arra, illetőleg, ha akkor arra számítottak, — mert hiszen én nem voltam akkor miniszter, — hogy 200X100 forint árát lehet így eladni ós ebből 200.000 forint bevételt teremteni, és ha ebből 160.000 forint ára papiros maradt, az egysze­rűen csalódás az előirányzatban, de itt tény­leges vesztesége sem az államnak, sem senki­nek nincsen. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök (csengd): T. ház! Az idő előreha­ladván, a tanácskozást nem folytatjuk. Több irányban javaslatot óhajtanék tenni. Kérem a képviselő urak szíves türelmét. (Halljuk! Halljuk!) A képviselőház, a mint emlékezni mél­tóztatnak, elhatározta, hogy a század egyik leg­nagyobb magyar költője, Vörösmarty Mihály születésének századik évfordulója alkalmából a holnap Székesfehérvárott tartandó országos ünnepélyen magát az elnök vezetésével egy nagyobb szánni küldöttség által képviselteti. Javasolnám a háznak, hogy tekintettel erre a. körülményre, a holnapi napon ülést ne tart­sunk, (Helyeslés.) hanem legközelebbi ülését hétfőn a szokott időben, délelőtt 10 órakor tartsa meg a ház. (Helyeslés) Ezt a ház elhatározza. A továbbiakra nézve a miniszterelnök úrnak van előterjesztése. Széll Kálmán miniszterelnök: T. ház! A holnapi nap ülésének elején akartam a t. házhoz egy előterjesztéssel járulni. Mintán azonban, a mint a; t. elnök úr enuncziáczió­jából méltóztatott megérteni, holnap ülés nem lesz, engedje meg a t. ház, hogy ezen elő­terjesztésemet most tegyem meg. (Halljuk!) A mint a t. ház méltóztatik tudni, Szlávy József koronaőr elhalálozván, az egyik korona­őri móltóság megüresedett. Ennek a betöltése régi törvény és ősi szokás szerint úgy történik, hogy ő Felsége kijelöli azokat, a kik közül azután a képviselőház ós a főrendek együttes ülése, tehát az országgyűlés a választást meg­ejti. Abban a helyzetben vagyok, hogy a leg­közelebbi napok egyikén a legkegyesebb királyi leiratot, mely az országgyűlést koronaőrválasz­tásra felhívja és a kijelölést megteszi, a. t. háznak bemutathatom. Arra, kérem tehát a t. házat, méltóztassék ezt szíves tudomásul venni ós a koronaőrválasztásnak megejtése végett a t. elnök inat megbízni, tegye magát érintkezésbe a főrendiház elnökével, hogy az együttes ülés alkalmas időben megtartható legyen a kegyelmes királyi leirat kihirdetése és a koronaőr megválasztása czóljából. Kérem a t. házat, méltóztassék ezen előterjesztés értel­mében határozni. (Helyeslés) Elnök: A miniszterelnök előterjesztésére vonatkozólag a t. háznak tudomására kell hoznom, hogy eziránt az ülés folyamán előre értesülést nyervén, érintkezésbe léptem a fő­rendiház elnökével és abban állapodtunk meg, hogy ő maga részéről a főrendiháznak java­solni fogja, én pedig ezen alkalommal terjesz­tem elő a képviselőháznak azt a javaslatot, hogy a koronaőr megválasztása czéljából az eddigi szokásnak megfelelően tartandó együttes ülést a jövő hét keddi napján, vagyis, deczem­ber hó 4-ón d. e. 10 órakor tartsa, a két ház. Én tehát most a magam részéről ezt forma­szerint javaslatba hozom a t. háznak és kérem, méltóztassék ahhoz hozzájárulni. (Helyeslés-.) Polónyi Géza: T. ház! A magam részé­ről nem akarok kifogást tenni a javaslat ellen : csak azon nézetemet fejezem ki, hogy a dolog annyiban nem felel meg formailag ügyrendünk­nek és a törvényeknek, a mennyiben királyi kézirat nélkül, a mely a jelöltséget promulgálja, az országgyűlés nincsen abban a helyzetben, hogy a választást napirendre tűzze. Röviden szólva, a királyi jelölésnek először a képviselő­házban be kell mutattatnia. annak ki kell hir­dettetnie és csak azután lehet a választást napi­rendre tűzni, mert különben csak egy minisz­terelnöki kijelentéssel állunk szemközt, nem pedig a Felség kijelölésével. Nem tudom, hogy a gyakorlat e tekintetben mi volt, — nem vol­tam erre elkészülve és így nem néztem utána,— azonban a magam részéről a dolog természe­tében levőnek tartom azt, hogy először a király leiratának a ház előtt kell feküdnie, csak azután lehet határozni a felett, hogy a választási napot kitűzzük. Egyénileg kifogásom nincs a, dolog ellen, de legalább felvilágosítást kérnék az iránt, hogy a múltban is azon eljárás követtetett-e, vagy pedig az a felfogás-e a helyes, hogy előbb a királyi leiratnak be kell mutattatnia. Széll Kálmán miniszterelnök: T. kép­viselőház! (Halljuk! Halljuk!) Gondolom, nem szükséges, hogy a t. képviselő urat és a t. házat figyelmeztessem, hogy kötelessógszerűleg utána néztem annak, hogy mi az a törvényes gya­korlat, a melyet e fontos fénynél az ország­gyűlés követett ós meggyőződvén arról, hogy mi a gyakorlat, nem tételezheti fel rólam a t. képviselő úr, vagy bármely más tagja a ház­nak, hogy attól eltérő eljárást proponáljak. Igenis, eddig is az volt -a gyakorlat, a

Next

/
Thumbnails
Contents