Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-622

jg4 622. orszAgoa ülés 1900, szem, hogy önöknek nem is tanácsos, mert, ha ebbe a darázsfészekbe bele mernének nyúlni, mi lenne az önök szabadelvűségéből ? Hiszen csak a közel múltban láttuk, hogy a vigécz-törvénynek alkotása alkalmával egy újkori Jeremiás már is siralmakat zengett az elveszett liberalizmus felett. (Drültség balfelöl.) Lidórcznyomásként nehezedik az országra az osztrák válság. Elérkezettnek látjuk az időpontot most, midőn, a választások küszöbén vagyaink, hogy a kormány jelezze a kibontakozás útját. Mindig mondotta ugyan eddig, hogy van álláspontja, de azt mindezideig el nem árulta; már pedig az országot további bizonytalanságnak kitenni nem lehet. Mi különben is bizalmatlansággal viseltetünk a kormány iránt, mert a kiegyezés lejtőjón is már eddig mélyen sülyedt; ezt bebizonyította a quóta megállapításával is. (Űyy van! halfelöl.) És bizonytalanságban vagyaink az 1903-ban megújítandó kereskedelmi szerződések tekintetében is, a mi gazdasági érdekeinket a lét és nem lét kérdése elé állítja; de hogy formulák tekintetében ki lesz elégítve az ország, arról az egyről biztosítva vagyunk ; úgy látszik, erre van fektetve a kormány egész gazdasági politikája ; de, engedjen meg nekem a t. kormány, e mellett mégis csak szükséges volna megtudni, hogy mikor fogja a t. kormány tájékoztatni az országot legalább ezen vámtételek nomenklatúrájának a közzétételével. Avagy mindez csak a kormány titka ? És elég lesz az országnak a tóteleket megtudni akkor, mikor a helyzeten már nem változtathat ? Ew^el szemben látjuk a szerződő felek készülődését, így Németországban már közzétették a, bor- és gyümölcsvám-tételek terveit. Ezek Matlekovits szerint is olyanok, hogy e czikkek kivitelét Németországba egyszerűen lehetetlenné teszik. Azután mennyire kívánatos volna megtudni, hogy Olaszországgal helyreállíttatik-e a, borvámszerződés, és hogy mily vámtételekkel lesz megvédve az országnak e tekintetben mind hangosabban nyilvánuló közvéleménye, vagy nem lesznek-e érdekeink feláldozva politikai szempontoknak? így vagyunk a többi szerződő felekkel is, a kikkel érvényben levő szerződéseink szerint a megélhetés lehetetlen, mert a beözönlött czikkek konkurrencziát csinálnak termékeinknek ós terményeinknek, ezzel nagyrészben hozzájárulva az árak hanyatlásához ós az árúczikkek értéktelenítósóhez, más oldalról pedig a magas vámtótelek következtében csaknem lehetetlenné van téve nyersterményeiiik kivitele. Óriási bűn terheli az önök szabadelvűségét, mert ily szerződések kötésével feláldozták az ország érdekeit idegen anyagi érdekeknek. És most, a mmber 30-án, pénteken. szerződések megújításának küszöbén, midőn az ország gazdasági viszonyai válsággal küzdenek, merem állítani, hogy még egy ily vámszerződéskötós, ós bekövetkezik az országnak gazdasági katasztrófája. Ugyanazért mi innen, az ellenzéki oldalról aggodalommal látjuk most, midőn határozott egységes politikát kellene folytatni, azokat a széthúzó, ellentétes érdekeket, a melyek a t. többség politikájában megnyilatkoznak. Sajnosán látjuk, hog}^ a kormány politikájának irányt adni nem tud, vagy nem képes." (Úgy van! balfelül.) Sajnosán nélkülözzük azokat a vezéreszmóket, a melyek hivatva volnának az ország összes számottevő politikai tényezőit egyesíteni, hogy egyesült erővel gazdasági érdekeinket az egész vonalon megvédeni volnánk képesek. És míg így az ország érdekei forognak koczkán és az ország közgazdasági viszonyai válsággal küzdenek, már eddig is meggyőződtünk róla, mily áldatlan küzdelmet folytat tisztán választási taktikából a keresztény, különösen a katholikus felekezet ellen, mert önökre semmi sem bir olyan fontossággal, mint az egyházpolitikai törvények. Ezek az önök szabadelvűségónek hamis czégóre ; ezek az önök szabadelvűségének a fokmérője ; azt a szabadelvű lepelt, a. melybe burkolva láttuk csak a közelebb is az egyéni közszahadság és választási szabadság elnyomását, valamint a sajtó-, a szólásszabadság ós az alkotmány ellen indított merényleteket. És mégis minket, a kik ezen oldalról önökkel szemben az alkotmán}

7 biztosította jogokat és szabadságokat védtük, vall itt Mandel Pál képviselő úr a reakezió híveinek. Hát önök igazán meghamisítják még a tiszta fogalmakat is. (Helyeslés a biilMzépen.) Pedig ha valaki azt a kérdést intézné önökhöz, hogy mire voltak jók ezen házpolitikai törvények, erre önök sem volnának képesek megfelelni. Pénzügyi tekintetben milliókkal terhelte ez államháztartásunkat és ez is szaporítja nélkülözhető és szükségtelen kiadásainkat. Emelte talán a nemzet erkölcsi erejét, az egyház és az állam tekintélyét ? Erre nézve megtaláljuk a választ azokban a szomorú statisztikai kimutatásokban, a metyek az ország múlt évi közállapotairól tótettek közzé, s a melyek szerint 15.000 gyermek meg sem kereszteltetett, a házasságoknak legnagyobb része egyházi áldásban nem is részesült, a válóperek száma pedig nagyban szaporodott. Azt mondja Mandel Pál t. képviselő úr, hogy az egyházpolitikai törvények előtt nagy számban voltak vadházasságok. Hát azt hiszi a t. képviselő úr, hogy az egyházpolitikai törvények ezen a helyzeten változtattak valamit ? Nem, senamit sem változtattak. És önök, kik feldúlták a felekezeti bókét, behatoltak a családi élet szén-