Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-615
10 615. országos ülés 1900. november 21-én, szerdán. vény, a mely Magyarország országgyűlése által megalkottatott, külön tárgyalás végett a horvát országgyűlésnek mutattassák be. T. ház! Teljesen felesleges és meddő dolgot végeznék, ha a t. háznak szíves figyelmét arra akarnám lekötni, hogy milyen rendkívüli hordereje volna az ilyen törekvésnek, ha a trón öröklésre vonatkozó törvény másként lenne interpretálható, vagy alkalmazható, vagy elfogadható Magyarországon ós máskép lenne elfogadható és visszautasítható a horvát országgyűlés által. A trónöröklés rendjének felforgatása ós az egész közjogi kapocsnak oly megváltoztatása rejlenek ezen törekvésben, a mely ellen a magyar országgyűlés minden egyes képviselőjének tiltakozni hazafias kötelessége. Ha csak sporadikus hírlapi czikkekben olvastam volna erről a kérdésről, akkor tartózkodtam volna attól, hogy a t. háznak figyelmét ily kérdésben igénybe vegyem, vagy fáraszszam. Történtek azonban oly dolgok, a miket lehetetlen figyelemre nem méltatni, és éberen ellen nem őrizni; a mennyiben az úgynevezett Frank-féle kérdés alkalmából, midőn a horvát országgyűlésen ezen kérdés az ellenzék által szóba hozatott, a, mélyen tisztelt bán által egy mindenesetre félreértésekre okot szolgáltató olyan nyilatkozat tétetett, mely még a horvát ellenzék által is úgy órtelmeztetett ós órtelmeztetik, mintha a. bán már is hivatalos ígéretet tett Ápolna a horvát országgyűlésen arra nézve, hogy Ferencz Ferdinánd ö Fenségének nyilatkozata ott külön érdemleges tárgyalás alá fog vétetni. Hogy nemcsak én olvastam ezt így a hírlapokból, de még a horvát országgyűlési képviselők is a bán nyilatkozatát így értették ós így értik, arra nézve van szerencsém az Agramer Tagblattban Masura képviselő által közzétett czikknek rövid passzusát felolvasni tisztán azért, mert ez indokolja az én felszólalásomat, illetve interpellácziómat. Azt mondja Masura: »Dies in Kürze als Antwort an die Adresse der magyarischen Presse. lm Landtage werde ich bei der uns gütigst in Aussicht gestellten Verhandlung noch mehr darüber sagen.« Masura képviseli) tehát a bán nyilatkozatát, a, melyre bátor voltam utalni, nyílt czikkben úgy értelmezi, mirit adott ígéretet arra, hogy a trónöröklósre vonatkozó nyilatkozat érdemleges tárgyalás alá fog vétetni. Már most, t. képviselőház, a Magyarország ós Horvátország között fennálló közjogi kapcsolat és általában véve a Magyarország és Horvátország közt való közjogi berendezés legalább a mi törvényeinknek ide vonatkozó részében annyira félreérthetetlen, annyira kétségtelen ós világos, hogy tőlem legtávolabb áll az a szándék, vagy csak feltevés is, mintha én azért interpellálnék, mert a magyar kormánynak bármely tagjáról feltételezném, hogy ily módon akarna eljárni. Sőt ellenkezőleg, az én interpellácziómnak egyenesen az a czélja, hogy ez a tüntető és legnagyobb ellenséges indulattal szított horvát oppoziczionális agitáczió kellő értékre leszállíttassék ós megfelelő időben leszereltessék. Mert, t. ház, azt még értem, és az osztrák alkotmány szempontjából magyarázni is tudom, ha az osztrákok oda át ezzel a kérdéssel oly értelemben akarnak foglalkozni, hogy vitatják majd a Reichsrath kompetencziáját ebben a kérdésben ós előállnak azzal, hogy ez a kérdés nem is tartozik a, Heichsrath elé, hanem az egyes Landtagok elé tartozik. Azt az agitácziót azonban, a mely azt a czélzatot vallja magáénak, hogy a Magyarország ós Horvátország között fennálló kapcsolat olyan, a mely mellett lehetséges volna, hogy egyrészt a horvát országgyűlés képviselőinek részvételével a közös országgyűlésen megalkottassék egy törvény, másrészt aztán, midőn itt a törvény megalkottatott, az külön rostálás tárgyává ós külön alkotmányos tárgyalás tárgyává tétessék a horvát országgyűlés előtt, mint specziális horvát trónöröklési rend, — ez több, mint a mennyit valaki az osztrák Landtagok joga mellett egyáltalán elképzelhet és azért magam részéről, minthogy a kérdés annyira fontos, hogy az esetleg elhibázott első stádiumában is messze konzequencziákra vezethet, alkahnat akarok szolgáltatni a. t. miniszterelnök úrnak arra, hogy e kérdés tekintetében úgy, a mint az iránt pillanatig sem kételkedem, reám nézve is megnyugtató választ adjon, hogy ugyanis a magyar kormánynak oly szándéka nincs, hogy akár tudomásulvételre, akár más érdemleges tárgyalásra a magyar országgyűlés által megalkotott törvényt külön tárgyalásra bocsássa Horvátországban, hogy ez egyszerűen ki A^an zárva. T. képviselőház! Csak arra utalok, hogy az 1868 : XXX. tör vény czikk 60. §-a ez iránt kifejezetten ós világosan rendelkezik: »HorvátSzlavon- és Dalmátországok részére a közös törvényhozás által alkotandó törvények ő Felsége által aláirott, horvát eredeti szövegben is kiadandók s a nevezett országok gyűlésének megküldendők.« Már most tiszta ós világos, hogy a Magyarország és Horvátország közt fennálló közjogi kapcsolat értelmében, a melyet ez az egyezményes törvény szabályoz, tisztán áll az a kérdés, hogy a magyar országgyűlésen, mint Horvátországgal szemben közös országgyűlésen megalkotott törvények Horvátországba nem
