Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-622

8S2. országos Ülés 1900. iHmmber 30-án, pénteken. •159 mert az soha bekövetkezni nem fog. (Úgy van! balról!) Azt mondja továbbá a t. előadó úr, hogy az átutalási eljárásból befolyt nagyobb jöve­delmet be kellett illeszteni a költségvetésbe, mert a magasabb quótát is beillesztették. (Fel­Máltások a bal- és a szélső baloldalon: Halljuk a quótát!) Hát, t. ház, én a kettő között semmi­féle szervi összefüggést nem látok. Mert az átutalási eljárás a gazdasági kiegyezésnek egyik elválhatatlan tartozéka, és természetes dolog, hogy az ebből folyó jövedelmeket a költség­vetésbe beilleszteni kellett. A quótaarányt külön törvény szabályozza. Már pedig tudva­levő dolog, hogy a quóta királyi döntéssel csak a jövő évi június l-ig van megállapítva. Már most a kormány felvette a quótát az egész esztendőre, tehát oly időre is, a mikor egy­általán semmi törvény a quótának beillesztését meg nem engedi. Az ily eljárás, hogyha csak­ugyan így menne keresztül, azt vonná maga után, hogy a képviselőház prejudikálna a quótakérdésben később hozandó határozatának, ez pedig nem egyéb, mint a, budgetjognak nemcsak kijátszása, de egyenesen az alkot­mány ellen intézett merénylet, ilyenhez pedig hozzá nem járulhatok, ós ez ellen a leghatáro­zottabban tiltakozom. (Helyeslés a baloldalon.) A t. pénzügyminiszter úr örömmel han­goztatja, hogy az 1899. évi zárszámadás tanú­sága szerint 29,200.000 forinttal volt nagyobb a bevétel, • mint az előirányzat és így lehet­séges volt, hogy az egyes minisztériumoknak a költségvetés keretén kivűl engedélyezett 13,274.000 forint is fedeztessék, a melyről különben külön kölcsön útján kellett volna gondoskodni, és ezek levonása után is még 15,900.000 forint felesleg maradt. E fényes­nek mondható eredményt a t. pénzügyminisz­ter úr két specziális körülményre vezeti vissza. Egyrészt arra az óvatosságra.., a melylyel annak idején igyekeztek a budgetet összeállítani, más­részt arra a, szigorra, melylyel a költségvetési törvényt igyekezett betartani. Nézetem sze­rint, ha e körülmények fenn is forognak, még nem igazolják azt az óriási eltérést, a mely az előirányzat 52.000 forintnyi és a zárszám­adás 29,200.000 forintnyi feleslege között fenn­áll. Mert a kormánynak egyáltalán nem volt szüksége arra, hogy a költségvetés keretét be ne tartsa, mert a tényleg felmerült egyéb ki­adásokra külön nyert felhatalmazást a tör­vényhozástól, másrészt pedig a költségvetés betartása szigorúan kötelessége, ós nem ok arra, hogy magának abból dicséretet kovácsoljon. T. ház! Evek óta hangsúlyoztuk itt a házban, hogy azt a költségvetést, a mely eredményében annyi sok millióval haladja felül az előirányzatot, reálisnak tartani nem lehet, ez áll a múlt évire, és következtetni lehet belőle a mostan tárgyalás alatt levő költség­vetésre is. (Igaz! a baloldalon) A t. pénzügy­miniszter úr azt mondja, hogy a múlt év nem tartozott a kedvező óv^k közé, közepes ter­més, a gabonaárak alacsony volta, a vállal­kozási kedv hiánya ós a pénz rendkívüli drágasága, jellemzi az elmúlt gazdasági évet. Ha áll az, hogy az állam jövedelmét a nemzet gazdasági erőforrásából meríti, akkor a ked­vezőtlen jelenségeknek erősen kellene reagál­niok a költségvetésben; és ha mégis ily nagy az eredmény, nem annak tulajdonítható be, a mit a t. pénzügyminiszter úr említett, ha­nem sok egyéb más körülménynek. így első­sorban annak az óriási pénzügyi szervezetnek, a meby önök szerint dicséretes, szerintünk el­itélendő buzgalommal igyekszik feladatának megfelelni. Továbbá pénzügyi politikánknak, a mely jövedelmi forrását sok esetben azáltal is biztosítva látja, a midőn a nemzet a leg­súlyosabb gazdasági és pénzügyi helyzetben él; ós végül adórendszerünknek, a mely mellett az állam jövedelmét sok esetben ép azáltal fokozza, a midőn a nemzet anyagilag mind­jobban sülyed és reá nézve a megélhetés lehe­tetlenné van téve. így az egyenes adóknál 16,700.000 forint­tal volt nagyobb a, bevétel, mint az előirány­zat. Már most azon a miniszter úr által kon­statált ténynyel szemben is, hogy az elmúlt óv nem tartozott a kedvezőek közé és mégis ily nagy eredmény éretett el, ez csak azt bizonyítja, mennyire ki vannak szolgáltatva a haza, polgárai a pénzügyi közegek önkényé­nek s visszaéléseinek, s hogy az állani a jöve­delmet tetszése szerint fokozhatja még akkor is. mikor a, tényleges állapottal szemben vissza­esésnek kellene mutatkoznia. így vagyunk a bélyeg jövedéknél elért 1,274.000 forint több­let bevételi többlettel is, ott is visszaesésnek kellene lennie, mert a, szóbeliség behozatala következtében bólyegjövedelem czímén keve­sebbnek kellene befolynia,. Ha mégis emelke­dés van, ez azt bizonyítja, hogy a perek óriási mérvben szaporodnak és a, nép fizetési köte­lességének nem képes többé eleget tenni. így vagyunk a jog-illetéknél elért 5,442.000 forint többlettel is, mely ismét szomorú gazdasági viszonyainknak hű tükrét tárja elénk. Mindez azt bizonyítja, hogy az állam jövedelmi for­rását sok esetben épen azáltal emelte, a midőn a nemzet anyagilag mindjobban-jobban sülyedt, midőn reá nézve a megélhetés lehe­tetlenné van téve s ennek legszomorúbb kö­vetkezményeit kénytelen elviselni. De ez a boldog állapot csak addig fog tartani, míg a

Next

/
Thumbnails
Contents