Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-622

622. országos ülés 1900. november 30-án, pénteken. 155 történt, hogy a fővárosi izraelita hitközségek kerületi elöljárói ülést tartván, egyhangúlag azt konstatálták, hogy az egyházpolitikai törvények igen sokat ártottak' a zsidóságnak és egy keresztény felekezetnek sem ártottak anynyit, mint épen a zsidóságnak. Tehát, t. ház, lássuk, hogy mi lenne akkor, ha a kormány, nemcsak ez a kormány, de akárminő kormány, akár esetleg a jövő választásoknál többségre kerülő néppárti Zichy-kormány . . . (Derültség). Justh Gyula: Asbóth -kormány! Asbóth János:.. . a revizió terére akarna lépni. Tagadhatatlan, t. ház, hogy a miniszterelnök úr eddig is nagy eredményeket ért el politikájával. Ha visszaidézzük emlékezetünkbe azokat a dezolált állapotokat, a melyekben az országot találta, midőn az ügyek vezetését kezébe vette, a mi tudvalevőleg még miniszterelnökké való kinevezése előtt történt, akkorákkor azt kell mondani, hogy azok az eredmények, a melyeket elért, csodával határosak. A tomboló vihar, a melyre Magyarországon el kell jutni mindég az erőszak kormányának, megdöntötte ennek a parlamentnek akczióképessógót, veszélyeztette az alkotmányt és a monarchiára nézve azt jelentette, hogyha az a nagy, évek óta tartó válság ós züllés, mely Ausztriában van, átcsap Magvarországra is ós itten gyökeret ver, akkor a monarchia Európa és a külföld előtt a teljes debandade világában áll. A miniszterelnök úr akcziójának sikerült az alkotmány folytonosságát biztosítani, a monarchiára nézve pedig az volt az eredmény, hogy nem engedte, hogy a részleges válság, a mely Ausztriában dúl, elfajuljon a monarchiának egy olyan általános válságává és bomlásává, a melyben nincsen többé semmi szilárd, hacsak nem a szuronyok ereje, a melyről pedig tudjuk, hogy épen akkor szokott megtörni, midőn mint utolsó és egyetlen eszköz vétetik alkalmazásba. Ezen egymásra szakadt válságok között a miniszterelnök úr mintegy varázsütésre oda- tudott állítani egy egységes, szilárd, alkotmányának sziklalapján és szerződési hűségében rendíthetetlen Magyarországot. A miniszterelnök úr ezzel a legnagyobb szolgálatot tette a monarchiának, mely érezteti ós éreztetni fogja hatását odaát is. Mert az az imponáló tény, hogy Magyarország Ausztriának zavarait nem akarja kiaknázni a monarchia érdekei ellen, hanem ellenkezőleg, el van tökélve, akarja és képes is fentartani a monarchiát, ez a külföldön helyreállította a monarchia poziczióját. Ha a miniszterelnök úr intervencziójának sikerűit a bomlás hatását lokalizálni ós sikerűit azáltal, hogy Ausztriára lokalizálta a veszélyességet, egy egészséges és egységes Magyarországnak odaállítása által időt és módot adni azoknak a beteg részeknek a gyógyulásra: ez bizonyítja, ez újra bizonyítja azt, a mit Mazarin mondott: »La maison du Autriche, quand on la croit aux abois, ä toujour un miracle á tirer de sa poche*. És ez a miracle most is, mint mindig, az alkotmányos szabadságában fentartott magyar nemzetnek szerződési hűsége. Mi pedig, t. ház, a kik Magyarországnak függetlenségét és európai állásának biztosítékait Deák Ferencz szellemében, és mondhatom, összes nagy királyaink, az Árpádok, az Anjouk és a Hunyadiak szellemében abban keressük, hogy itt, a Duna medenczéjóben egy nagyhatalmat tartsunk fenn ós nem kereshetjük abban, hogy egy önmagára visszavonuló ós izolált Magyarországot odaállítunk százmillió orosz ós ötvenmillió német, a pánszlávizmus ós a germanizáczió kettős malomköve közé, mi ebben exkluzív magyar szempontból is nagy érdemet látunk. Mert mit tesz ez? Mit tesz az, hogy a miniszterelnök úr politikájának sikerűit megmutatni, hogy a a monarchia ereje, fentartó lelke ós támasza és bázisa Magyarország? Ez azt teszi, hogy ezt a nagy tényt csak zavartalanul kell hatni engedni, hogy ellenállhatatlanul érvényesüljön az osztrák-mag'var monarchiának az a konczepcziója, a, mely első megalapítója, előtt lebegett, midőn Hunyadi Mátyás megkoronáztatta magát cseh királynak ós Bécsben hódoltatott magának az osztrák rendek által, mint Archidux Austriae. (Zajos felkiáltásuk a szélső baloldalon. Elnök csenget.) Már most tessék elképzelni, t. ház, hogy mi lenne akkor, (Megújuló zaj. Elnök ismételten csenget.) ha a. kormány előállana a revízióval? Füstbe mennének mindezen eredmények, mert hiszen a kiegyezés még finalizálva nincsen, a nagy reformoknak csak előfeltételei vannak meg, felfordulna a parlamenti béke, megdőlne az új alakulás és a t. miniszterelnök úr a revizió javaslatával együtt beadhatná azonnal a lemondását ós visszatérhetnének az előbbi viszonyok ós revizió mégsem lenne. Menjünk el, t. ház, a t. másik féllel szemben a vitatkozás terén a lovagiasságnak legmesszebb menő előzékenységéig. Adjunk meg a t. uraknak minden lehető ->vort« azért, hogy annál csattanósabban tűnjék ki, hogy igazuk nincsen. Mondjuk azt, hogy a kormánynak módjában volna, vagy módjában lett volna, feloszlatni ezt a házat, ós hogy az új választások akár azért, mivel, a mint az urak hiszik, mögöttük áll a nemzet, akár pedig, mivel a választási többé-kevésbbó szelíd presszió ismeretes eszközei alkamaztatnának. egy revizionista többséget hoznának be a házba, még akkor sem 20*