Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-621
124 021. országos iílés 1900. november 29-én, csütörtökön. tározati javaslatot fogok pártom nevében beadni, a mely körvonalazza a jelen kérdésben álláspontunkat. Politikai bizalmatlanságunkat indokolva, röviden ki fogom fejteni elveinket, bár ezek a t. ház előtt ismeretesek. Ennek daczára, nem lesz felesleges ezt megtennem, mert a jelen országgyűlés vége közeledik, és valószínűleg ezen alkalom lesz az utolsó arra, hogy a pártok az ország szine előtt kifejthessék állásfoglalásaikat. (Halljuk! Ralijuk!) Erre annál nagyobb szükség van, mennél inkább remélhető, hogy a t. kormány, be fogja váltani a bekövetkező általános választásoknál azt az ígéretet, melyet az igen tisztelt miniszterelnök székfoglaló beszédében tett, hogy a választások tisztasága, az ő kormányzása nem lesz bemocskolva, sem vesztegetésekkel, sem erőszakoskodással. (Egy hang a szélső baloldalon. Majd meglátjuk!) És itt loyalitásom arra, késztet, hogy elismerjem, hogy a létre jött időközi választásoknál a t. miniszterelnök azonnal megszüntette a helybeli kormányközegek erőszakoskodását, mihelyt ezek ellen pártom nevében felszólaltam. Azonban, midőn ezt teljes elismeréssel az ország szine előtt megemlítem, legyen szabad hozzá tennem, hogy a helybeli közegek kisebbnagyobb mérvű erőszakoskodása minden egyes alkalommal mutatkozott, s így például Szarvason egy pénzügyi közeg részéről, a mely csak is a t. pénzügyminiszter ismételt ós erélyes tilalma folytán szűnt végre meg, úgy, hogy a késedelem csaknem az engedetlenség jellegét öltötte magára. Belényesen pedig a miniszterelnök intézkedése a helyi viszonyok miatt elkésett. Ha az általános választásoknál épen így ismétlődnének mindenütt a helybeli közegek erőszakoskodásai, akkor lehetetlen lenne a t. miniszterelnök által tanúsított elismerésre méltó szándék daczára is, tőle esetről-esetre orvoslást eszközölhetni ki. És így megtörténnék az, hogy a helybeliközegek meghiúsítanák a t. miniszterelnök szándókát, és legjobb akarata ellenére ellentétbe helyeznék őt a szókfoglaló beszédében tett ünnepélyes Ígéretekkel. Minthogy meg vagyok győződve arról, hogy a t. miniszterelnöknek ez kellemetlen lenne, azért használom fel a jelen alkalmat, hogy az ország szine előtt ráirányítsam figyelmét arra, hogy ideje lenne már, hogy a közélet bajainak orvoslását az eddiginél fokozottabb mérvben vegye kezébe; (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) és értesse meg a helybeli, minden rendű kormány közegekkel, hogy az erőszakoskodások korszaka elmúlt; s annak visszajönni többé nem szabad ; mert az erőszak erőszakot szül, a zsarnokság ellenállást, s ebből oly helyzetek keletkeznek, mint az, a mely a múlt kormányt megbuktatta, s a mely, bár végeredményében üdvös volt, még sem lenne az ország hasznára, ha ismétlődnie kellene többször is. (Igás! ! ügy van! a szélső haloldalon,) A t. ház szíves elnézését kérve azon kitérésért, a melyet magamnak, a közérdek szempontjából, az elmondottakkal meg kellett engednem, visszatérek szorosan vett tárgyamhoz. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondám, hogy pártom semmi 67-es kormány iránt nem volt soha bizalommal, (Úgy van! a szélső baloldalon) nem volt bizalommal, mert a mibe az ország többsége 1867-ben belenyugodott, lényegében épen az, a mi 1848ban, Jelasics betörését megelőzött ultimatumkép a magyar hazától fegyverek éléről követeltetett. Ezt visszavetette akkor az egész ország nevében az akkori egész felelős minisztérium, Deák Ferenczet sem véve ki. Igaz, hogy kevéssel azután Deák visszavonult a magán életbe, az ország pedig önvédelemre határozta el magát. De bár az önvédelem ragyogó dicsőségét mélységes gyász követte, mégis, a sok szenvedés daczára 1861-ben ismét visszautasította az egész ország a jogfeladásokat czélzó császári követeléseket. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon) Végre, 1867-ben, midőn Ausztria meg volt törve, s úgy anyagilag, mint erkölcsileg a tönkremenés szólére jutott, Szadova után, lépett az ország a jogfeladás terére; tehát megtette a gyenge Ausztriával szemben azt, a mit az erőssel szemben megtagadott. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A jogfeladást helyeselni a nemzet nevében sohasem tudnók; de legkevésbbé akkor, a mikor a jogfosztó hatalom meg volt törve; és még néhány évi kitartás, vagy erélyesebb íellópés, megszerezhette volna hazánk számára jogaink teljes érvényesülését. (Úgy van a szélső baloldalon.) 1867-ben az ország kivetkőzött mindazon magasabb attribútumokból, a melyek egy országnak állami tipust adnak, a külügyek közösekké lettek törvényszerűleg, s így a magyar állam megszűnt mint személyiség létezni az államok közt. De még e közösség is csak névlegessé lett, mert a külügyek tényleg nem közösek, hanem osztrákok; (Úgy van! a szélső baloldalon.) a külügyi kormány külső megjelenése, szelleme ós iránya összbirodalmi és osztrák. A hadügyek a magyar országgyűlésnek nem felelős birodalmi kormány rendelkezése
