Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-621

124 021. országos iílés 1900. november 29-én, csütörtökön. tározati javaslatot fogok pártom nevében be­adni, a mely körvonalazza a jelen kérdésben álláspontunkat. Politikai bizalmatlanságunkat indokolva, röviden ki fogom fejteni elveinket, bár ezek a t. ház előtt ismeretesek. Ennek daczára, nem lesz felesleges ezt megtennem, mert a jelen országgyűlés vége közeledik, és valószínűleg ezen alkalom lesz az utolsó arra, hogy a pártok az ország szine előtt kifejthessék állásfoglalásaikat. (Halljuk! Ralijuk!) Erre annál nagyobb szükség van, mennél inkább remélhető, hogy a t. kormány, be fogja váltani a bekövetkező általános választások­nál azt az ígéretet, melyet az igen tisztelt miniszterelnök székfoglaló beszédében tett, hogy a választások tisztasága, az ő kormányzása nem lesz bemocskolva, sem vesztegeté­sekkel, sem erőszakoskodással. (Egy hang a szélső baloldalon. Majd meglátjuk!) És itt loyalitásom arra, késztet, hogy el­ismerjem, hogy a létre jött időközi választá­soknál a t. miniszterelnök azonnal megszün­tette a helybeli kormányközegek erőszakosko­dását, mihelyt ezek ellen pártom nevében felszólaltam. Azonban, midőn ezt teljes elismeréssel az ország szine előtt megemlítem, legyen szabad hozzá tennem, hogy a helybeli közegek kisebb­nagyobb mérvű erőszakoskodása minden egyes alkalommal mutatkozott, s így például Szarva­son egy pénzügyi közeg részéről, a mely csak is a t. pénzügyminiszter ismételt ós erélyes tilalma folytán szűnt végre meg, úgy, hogy a késedelem csaknem az engedetlenség jellegét öltötte magára. Belényesen pedig a miniszter­elnök intézkedése a helyi viszonyok miatt el­késett. Ha az általános választásoknál épen így ismétlődnének mindenütt a helybeli közegek erőszakoskodásai, akkor lehetetlen lenne a t. miniszterelnök által tanúsított elismerésre méltó szándék daczára is, tőle esetről-esetre orvos­lást eszközölhetni ki. És így megtörténnék az, hogy a hely­beliközegek meghiúsítanák a t. miniszterelnök szándókát, és legjobb akarata ellenére ellen­tétbe helyeznék őt a szókfoglaló beszédében tett ünnepélyes Ígéretekkel. Minthogy meg vagyok győződve arról, hogy a t. miniszterelnöknek ez kellemetlen lenne, azért használom fel a jelen alkalmat, hogy az ország szine előtt ráirányítsam figyel­mét arra, hogy ideje lenne már, hogy a köz­élet bajainak orvoslását az eddiginél fokozot­tabb mérvben vegye kezébe; (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) és értesse meg a helybeli, minden rendű kormány közegekkel, hogy az erőszakoskodások korszaka elmúlt; s annak visszajönni többé nem szabad ; mert az erő­szak erőszakot szül, a zsarnokság ellenállást, s ebből oly helyzetek keletkeznek, mint az, a mely a múlt kormányt megbuktatta, s a mely, bár végeredményében üdvös volt, még sem lenne az ország hasznára, ha ismétlődnie kellene többször is. (Igás! ! ügy van! a szélső halol­dalon,) A t. ház szíves elnézését kérve azon ki­térésért, a melyet magamnak, a közérdek szem­pontjából, az elmondottakkal meg kellett en­gednem, visszatérek szorosan vett tárgyamhoz. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondám, hogy pártom semmi 67-es kormány iránt nem volt soha bizalommal, (Úgy van! a szélső baloldalon) nem volt bizalom­mal, mert a mibe az ország többsége 1867-ben belenyugodott, lényegében épen az, a mi 1848­ban, Jelasics betörését megelőzött ultimatum­kép a magyar hazától fegyverek éléről köve­teltetett. Ezt visszavetette akkor az egész ország nevében az akkori egész felelős minisz­térium, Deák Ferenczet sem véve ki. Igaz, hogy kevéssel azután Deák visszavonult a magán életbe, az ország pedig önvédelemre határozta el magát. De bár az önvédelem ragyogó dicsőségét mélységes gyász követte, mégis, a sok szenve­dés daczára 1861-ben ismét visszautasította az egész ország a jogfeladásokat czélzó császári követeléseket. (Igaz! Úgy van! a szélső balolda­lon) Végre, 1867-ben, midőn Ausztria meg volt törve, s úgy anyagilag, mint erkölcsileg a tönkremenés szólére jutott, Szadova után, lépett az ország a jogfeladás terére; tehát megtette a gyenge Ausztriával szemben azt, a mit az erőssel szemben megtagadott. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A jogfeladást helyeselni a nemzet nevében sohasem tudnók; de leg­kevésbbé akkor, a mikor a jogfosztó hatalom meg volt törve; és még néhány évi kitartás, vagy erélyesebb íellópés, megszerezhette volna hazánk számára jogaink teljes érvényesülését. (Úgy van a szélső baloldalon.) 1867-ben az or­szág kivetkőzött mindazon magasabb attri­bútumokból, a melyek egy országnak állami tipust adnak, a külügyek közösekké lettek törvényszerűleg, s így a magyar állam meg­szűnt mint személyiség létezni az államok közt. De még e közösség is csak névlegessé lett, mert a külügyek tényleg nem közösek, hanem osztrákok; (Úgy van! a szélső baloldalon.) a külügyi kormány külső megjelenése, szelleme ós iránya összbirodalmi és osztrák. A hadügyek a magyar országgyűlésnek nem felelős birodalmi kormány rendelkezése

Next

/
Thumbnails
Contents