Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-620

620. országos ülés 1900. november 28-áu, szerűén. IVÓ telendő úrhoz, mondd el neki az én esetemet, hogy micsoda förtelmes, égbekiáltó igazság­talanságot visznek rajtam végbe; talán majd bir valamikóp segíteni. Az öoscse el is ment, jó későn, a tisztelendő úrhoz, a tisztelendő úr pedig irt nekem, elküldte az adatokat. Én el­mentem azonnal a volt tisztelt államtitkár úrhoz ós azt mondtam neki, hog3 T nem csinálok a dologból lármát, még az országgyűlés elé sem fogom vinni, ha nekem kellő elégtételt nyújt. Meg is igérte ezt a volt államtitkár úr, még azt is megtette, — köszönöm is neki, — hogy elrendelte telegraficze, hogy az a szegény ember a börtönből kibocsáttassák. De akkor már a 21. napot töltötte ott. (Mozgás bal felől.) Ki is bocsátották. Azt hittem, elégtételt fogunk nyerni ő is. ón is. És mi történt? A t. belügyminiszté­rium egy évre rá úgy, hogy ez kézbesítve pláne csak az idei szeptemberben lett, 1900. óv már­czius 21-éna következő ítéletet hozta. (Halljuk! Hulljuk! Olvassa): »A panaszlott büntetése, te­kintettel arra, hogy a kiszabott büntetés az elkövetett mulasztással arányban írem áll, és az iratok arról nem tesznek tanúságot, hogy panaszlott hasonló kihágás miatt büntetve lett volna, —- tessék ezt az igazságszeretetet ós könyörületet meghallgatni, — 280 korona pénz­büntetésre, behajthatatlanság esetén pedig 14 napi elzárásra szállíttatik le. Mivel azonban 27 napi elzárásbüntetóséből már 21 napot kitöl­tött, az ítélet egész terjedelmében végrehajtott­nak mondatik ki«. Valóban bámulatos és cso­dálatos nagylelkűség, hogy nem még egyszer 14 napot ülettek le vele. Hát, t. képviselőház, a belügyminisztérium fogalma szerint 280korona büntetés arányban áll azon semmivel, a mit ez íi szegény ember elkövetett ? És Domahidy Elemér úr még ma. is büszke fővel jár; tud­tommal még a haja szála sem görbült meg, jólehet hallottam, hogy fegyelmi eljárást in­dítottak ellene. Azután, t. képviselőház, tudtommal Hont­ban, Szatmármegyében is, meg aztán valahol Liptóban ós még egyebütt is járt miniszteri biztos vizsgálni, és úgy tudjuk, hogy förtelmes dolgokat talált ott az illető megyékben, azonban megtorlásról, legalább én, t. képviselőház, édes keveset hallottam. Széll Káinián miniszterelnök: Majd szol­gálok! Molnár János: örülni fogok rajta! SzóU Kálmán miniszterelnök: De hiszen tudhatná! Molnár János: Gulner Gyula t. képviselő­társunk, midőn állását elfoglalta, a követke­zőket mondotta (olvassa): »Törvényes ós igazságos közigazgatás tisz­teletben tartása, ós ha kell, védelme úgy a KÉPVH. HAPLÓ. 1896—1901. XXXI. KÖTET. köz-, mint az egyéni jogoknak, kérlelhetetlen üldözése a: visszaéléseknek, a legszigorabb őr­ködés és ellenőrzés az adminisztráczió kezelé­sében, a mely megbecsüli a, munkát és tisz­tességet s minden válogatás nélkül sújtja mind­azokat, a kik akár a jellemnek, akár a képes­ségnek hiánya folytán, órdemetlenek arra, hogy polgártársaik felett hatalmat gyakoroljanak, ós — azt teszi hozzá — ez a t. miniszterelnök, illetőleg belügyminiszter úrnak is programmja. Hát szónak igen szép, programúinak ideális, virágnak gyönyörűséges, még van benne illatár is; mi azonban nemcsak szavakat, hanem tet­teket, nemcsak ideálizmust, hanem realitást, nemcsak virágot, hanem gyümölcsöt is szeret­nénk már látni a t. kormánynak kezéből. (He­lyeslés hal felől) Mert ma, még, ha a t. miniszter­elnök úr elődje végigtekint a közigazgatásnak beláthatatlan téréin, még mindig önelégülten dörzsölheti kezeit, mondván: »Tout comme chéz nous.« De, ha ezt mondhatja báró Bánffy Dezső a közigazgatás terére vonatkozólag, ugyan­ezt mondhatja a választások tisztaságát ille­tőleg is. A választások tisztaságának alfája, kiinduló pontja a választók összeírása. A t. bel­ügyminiszter úr — még ma is hálásak va­gyunk neki érte, — tavaly egy rendeletet adott ki, a mely szerint újra meg kellett állapítani az úgynevezett egynegyed úrbéri telkeket, vala­mint azoknak legkisebb adóját és így az úgy­nevezett választási czenzust. A rendelet igen jó volt. De a rossz közigazgatás folytán ez is mostoha elbánásban részesült. Akárhány helyütt ugyanis nem is tudták helyesen és jogosan megállapítani a 1 ; 4 telket, a mint ezt Pozsony és Sopron vármegyék be is vallották, mert az úrbórisóg elavult, a törvény végrehajthatatlan ; másutt pedig, különösen a minta Trencsén vár­megyében önkényileg állapították meg a vá­lasztási czenzust. (Halljuk ! Halljuk!) Midőn ez ellen reklamáczióval éltek a felek, az is megtörtónt, hogy a közigazgatás ki sem adta azokat az okmányokat, a, melyek szük­ségesek a reklamáczióhoz, de ha kiadta is, a kúria a feleket rendesen elutasította. Miért? Azt is megmondom. Itt van például Lednicz. Az is az új érának sajátságaira vall, hogy példának okáért tavaly, vagyis mái- az új éra alatt Led­niczén csak négyszer írták össze egy eszten­dőben a választókat. Először összeírták a Bánffy ­czenzus alapján. Ezt megappellálták. Akkor a t. belügyminisztérium megállapította és pedig jogosan a czenzust, a memxyiben azt leszállí­totta. Ezt az összeírást, a mely a leszállított czenzus alapján történt, megfelebbezte báró Popper azon a czímen, hogy ő nem volt a bizottsági ülésre, a mely ezt megállapította, 15

Next

/
Thumbnails
Contents