Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-620
620. országos ülés 1900. november 28-áu, szerűén. IVÓ telendő úrhoz, mondd el neki az én esetemet, hogy micsoda förtelmes, égbekiáltó igazságtalanságot visznek rajtam végbe; talán majd bir valamikóp segíteni. Az öoscse el is ment, jó későn, a tisztelendő úrhoz, a tisztelendő úr pedig irt nekem, elküldte az adatokat. Én elmentem azonnal a volt tisztelt államtitkár úrhoz ós azt mondtam neki, hog3 T nem csinálok a dologból lármát, még az országgyűlés elé sem fogom vinni, ha nekem kellő elégtételt nyújt. Meg is igérte ezt a volt államtitkár úr, még azt is megtette, — köszönöm is neki, — hogy elrendelte telegraficze, hogy az a szegény ember a börtönből kibocsáttassák. De akkor már a 21. napot töltötte ott. (Mozgás bal felől.) Ki is bocsátották. Azt hittem, elégtételt fogunk nyerni ő is. ón is. És mi történt? A t. belügyminisztérium egy évre rá úgy, hogy ez kézbesítve pláne csak az idei szeptemberben lett, 1900. óv márczius 21-éna következő ítéletet hozta. (Halljuk! Hulljuk! Olvassa): »A panaszlott büntetése, tekintettel arra, hogy a kiszabott büntetés az elkövetett mulasztással arányban írem áll, és az iratok arról nem tesznek tanúságot, hogy panaszlott hasonló kihágás miatt büntetve lett volna, —- tessék ezt az igazságszeretetet ós könyörületet meghallgatni, — 280 korona pénzbüntetésre, behajthatatlanság esetén pedig 14 napi elzárásra szállíttatik le. Mivel azonban 27 napi elzárásbüntetóséből már 21 napot kitöltött, az ítélet egész terjedelmében végrehajtottnak mondatik ki«. Valóban bámulatos és csodálatos nagylelkűség, hogy nem még egyszer 14 napot ülettek le vele. Hát, t. képviselőház, a belügyminisztérium fogalma szerint 280korona büntetés arányban áll azon semmivel, a mit ez íi szegény ember elkövetett ? És Domahidy Elemér úr még ma. is büszke fővel jár; tudtommal még a haja szála sem görbült meg, jólehet hallottam, hogy fegyelmi eljárást indítottak ellene. Azután, t. képviselőház, tudtommal Hontban, Szatmármegyében is, meg aztán valahol Liptóban ós még egyebütt is járt miniszteri biztos vizsgálni, és úgy tudjuk, hogy förtelmes dolgokat talált ott az illető megyékben, azonban megtorlásról, legalább én, t. képviselőház, édes keveset hallottam. Széll Káinián miniszterelnök: Majd szolgálok! Molnár János: örülni fogok rajta! SzóU Kálmán miniszterelnök: De hiszen tudhatná! Molnár János: Gulner Gyula t. képviselőtársunk, midőn állását elfoglalta, a következőket mondotta (olvassa): »Törvényes ós igazságos közigazgatás tiszteletben tartása, ós ha kell, védelme úgy a KÉPVH. HAPLÓ. 1896—1901. XXXI. KÖTET. köz-, mint az egyéni jogoknak, kérlelhetetlen üldözése a: visszaéléseknek, a legszigorabb őrködés és ellenőrzés az adminisztráczió kezelésében, a mely megbecsüli a, munkát és tisztességet s minden válogatás nélkül sújtja mindazokat, a kik akár a jellemnek, akár a képességnek hiánya folytán, órdemetlenek arra, hogy polgártársaik felett hatalmat gyakoroljanak, ós — azt teszi hozzá — ez a t. miniszterelnök, illetőleg belügyminiszter úrnak is programmja. Hát szónak igen szép, programúinak ideális, virágnak gyönyörűséges, még van benne illatár is; mi azonban nemcsak szavakat, hanem tetteket, nemcsak ideálizmust, hanem realitást, nemcsak virágot, hanem gyümölcsöt is szeretnénk már látni a t. kormánynak kezéből. (Helyeslés hal felől) Mert ma, még, ha a t. miniszterelnök úr elődje végigtekint a közigazgatásnak beláthatatlan téréin, még mindig önelégülten dörzsölheti kezeit, mondván: »Tout comme chéz nous.« De, ha ezt mondhatja báró Bánffy Dezső a közigazgatás terére vonatkozólag, ugyanezt mondhatja a választások tisztaságát illetőleg is. A választások tisztaságának alfája, kiinduló pontja a választók összeírása. A t. belügyminiszter úr — még ma is hálásak vagyunk neki érte, — tavaly egy rendeletet adott ki, a mely szerint újra meg kellett állapítani az úgynevezett egynegyed úrbéri telkeket, valamint azoknak legkisebb adóját és így az úgynevezett választási czenzust. A rendelet igen jó volt. De a rossz közigazgatás folytán ez is mostoha elbánásban részesült. Akárhány helyütt ugyanis nem is tudták helyesen és jogosan megállapítani a 1 ; 4 telket, a mint ezt Pozsony és Sopron vármegyék be is vallották, mert az úrbórisóg elavult, a törvény végrehajthatatlan ; másutt pedig, különösen a minta Trencsén vármegyében önkényileg állapították meg a választási czenzust. (Halljuk ! Halljuk!) Midőn ez ellen reklamáczióval éltek a felek, az is megtörtónt, hogy a közigazgatás ki sem adta azokat az okmányokat, a, melyek szükségesek a reklamáczióhoz, de ha kiadta is, a kúria a feleket rendesen elutasította. Miért? Azt is megmondom. Itt van például Lednicz. Az is az új érának sajátságaira vall, hogy példának okáért tavaly, vagyis mái- az új éra alatt Ledniczén csak négyszer írták össze egy esztendőben a választókat. Először összeírták a Bánffy czenzus alapján. Ezt megappellálták. Akkor a t. belügyminisztérium megállapította és pedig jogosan a czenzust, a memxyiben azt leszállította. Ezt az összeírást, a mely a leszállított czenzus alapján történt, megfelebbezte báró Popper azon a czímen, hogy ő nem volt a bizottsági ülésre, a mely ezt megállapította, 15
