Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-619
619. országos fllés 1900. november 20-án, hétfőn. 99 Szilágyi Dezső: Ez pedig az, hogy az a végrehajtási rendelet, a melyre törvényhozási felhatalmazást kórt két miniszter, csak a, földhitelintézet meghallgatása után legyen kibocsátható. Hát kérem, már nagyra visszük a lazaságot a törvényhozásban; de hogy valamely hitelintézet törvényhozási faktor legyen, a melynek meghallgatása nélkül ne lehessen törvényhozási felhatalmazás alapján rendeletet kibocsátani, ez már tiil megy minden határon, a meddig engedékenységet lehessen tanúsítani. Az ellen — értsük meg — semmi kifogása nem lehet senkinek, hogyha a miniszterek, mielőtt kibocsájtják törvény alapján a rendeletet, meghallgatják a földhitelintézetet, mert a rendeletnek vógrehajthatónak kell lenni és nem szabad jogos érdekeket sértenie. De az ellen a legnagyobb kifogásom van, hogy rni a földhitelintézetet törvényhozási faktorrá tegyük, mert ha nem hallgatják meg, érvénytelen a rendelet, azt nem szabad a bírónak alkalmaznia, mert egy lényeges feltétel hiányzik. Mondom. az intenczió ellen nekem semmi kifogásom sincs, de a törvényhozás mégis csak törvényhozás, és bármily hatalmas egy intézet, oda nem emelhetjük, hogy a mi hatalmat a miniszter a törvényhozástól kap, azt ő nélküle ne gyakorolhassa. Ezért egész tisztelettel indítványozom, hogy ezen passzus hagyassék ki a törvény szövegéből. Megjegyzem és újra ismétlem, hogy azért semmi sem gátolja, hogy a miniszter urak úgy csinálják a rendeletet, a mint czélszerímek látják, és ha tetszik, meg is hallgassák az intézetet; de az érvényességnek feltételévé ne méltóztassék ezt tenni. (Helyeslés ) Bátor leszek indítványomat írásban is benyújtani. Darányi Ignácz földmívelésügyi mi niszter: T. képviselőház! Azon rendelkezés, a melyet Szilágyi Dezső igen tisztelt képviselőtársam felolvasni méltóztatott, egy régi törvényből van átvéve. Miután a dolog lényege tekintetében nézeteltérés köztünk nincs, mert az igen tisztelt képviselő úr nem ellenzi azt, hogy a földhitelintézet meghallgattassák, mielőtt a rendelet kiadatnék, csak nem kívánja ezt a törvényben kimondani és feltételűi kitűzni, és erre alaki szempontból súlyt helyez: én részemről a kihagyáshoz hozzájárulok. (Elénk helyeslés ) Buzáth. Ferencz jegyző: Barta Ödön; Barta Ödön: T. képviselőház! Nagy megelégedéssel hallgattam és önkéntelenül is kitört belőlem a helyeslés, a mikor Szilágyi Dezső t. képviselő úr volt szives beszédében rámutatni arra a veszélyre, a melyet ón szombaton az általános vita folyamán akként jeleztem, hogy a, legiszláczió hatáskörét egy bank bürójába nem szabad áthelyezni. Mert reá mutatam, hogy nemcsak a mostani rendelet megalkotását teszi függővé e javaslat a földhitelintézettől, hanem a jövőben történő minden változtatást is. Miután a t. mmisztur úr is hozzájárult ezen módosításhoz, kétségtelen, hogy az el is fog fogadtatni. De egy másik kérdéssel nem vagyok tisztában. Felvetem azt tehát ezzel kapcsolatban, a, mint azt már szombaton is megtettem. Itt csak a földhitelintézetről van szó. Tudjuk, t. képviselőház, hogy ezen törvényjavaslatnak több forrás között forrása az 1889 : XXX. törvény czikk is. Ezen törvény záróhatározatai között a. 40. §-ban azt mondja (olvassa): >>Apénzügyminiszterfelhatalmaztatik,hogy a földmívelésügyi miniszterrel egyetértőleg a jelen törvénynek 7—9. ós 13. §-aiban, a, 14. §. harmadik bekezdésében, továbbá a törvény 16. s 28—31. §-aiban foglalt határozmányokat azon társulatoknál is alkalmazhassa, a melyek nem a magyar földhitelintézettől vettek vagy vesznek fel kölcsönöket, ha ezt az érdekelt társulatok kérnék* stb. Azt kérdeztem szombaton is, és kérdezem mais, már utolsó stádiumában a törvényjavaslat tárgyalásának: hogy ez a privilégium megmarad-e a földhitelintézet számára, ily kölcsönök adásánál, elv értelemben, hogy abszolúte nem terjednek ki a. törvénynek ezen rendelkezései oly kölcsönökre, a melyeket más társulat vagy intézet ad? Csak oly esetben alkalmazandók e privilégiumok, a melyek a törvény által biztosítva, vannak, hogyha a földhitelintézet adta a kölcsönt? Fontos ez nemcsak a megalakítandó társulatok, de a különböző pénzintézetek szempontjából is. Mert én azt hiszem, hogyha ezen privilégium, úgy mint más privilégium, kiterjesztetik úgy a kisbirtokosok földhitelintézetére, mint más intézetekre is, a melyek községi és más kölcsönök nyújtásával már eddig is foglalkoztak, ez csak a megalakítandó társulatoknak javára fog szolgálni. Ha pedig tisztán a földhitelintézetre terjesztetik ki, akkor a felek ezen intézetnek lesznek kiszolgáltatva. Méltóztassék tehát valami módon lehetővé tenni, hogy ne maradjon kétség arra nézve, hogy az 1889: XXX. törvónyczikknek 40. §-a ezen öntöző csatornák részére fölveendő kölcsönökre nézve más társulatoknál is alkalmazást nyerhessen. Hieronymi Károly: T. képviselőház! Én nem egészen értem az előttem szólott t. képviselő úr aggályait. Mert ón úgy fogom fel a dolgot, hogy a törvénynek második fejezete, a melyet most tárgyalunk ós a mely a 29. 13*