Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-619

619. országos fllés 1900. november 20-án, hétfőn. 99 Szilágyi Dezső: Ez pedig az, hogy az a végrehajtási rendelet, a melyre törvényho­zási felhatalmazást kórt két miniszter, csak a, földhitelintézet meghallgatása után legyen ki­bocsátható. Hát kérem, már nagyra visszük a laza­ságot a törvényhozásban; de hogy valamely hitelintézet törvényhozási faktor legyen, a mely­nek meghallgatása nélkül ne lehessen törvény­hozási felhatalmazás alapján rendeletet kibo­csátani, ez már tiil megy minden határon, a meddig engedékenységet lehessen tanúsítani. Az ellen — értsük meg — semmi kifogása nem lehet senkinek, hogyha a miniszterek, mi­előtt kibocsájtják törvény alapján a rendeletet, meghallgatják a földhitelintézetet, mert a ren­deletnek vógrehajthatónak kell lenni és nem szabad jogos érdekeket sértenie. De az ellen a legnagyobb kifogásom van, hogy rni a föld­hitelintézetet törvényhozási faktorrá tegyük, mert ha nem hallgatják meg, érvénytelen a rendelet, azt nem szabad a bírónak alkalmaznia, mert egy lényeges feltétel hiányzik. Mondom. az intenczió ellen nekem semmi kifogásom sincs, de a törvényhozás mégis csak törvényhozás, és bármily hatalmas egy intézet, oda nem emel­hetjük, hogy a mi hatalmat a miniszter a tör­vényhozástól kap, azt ő nélküle ne gyakorol­hassa. Ezért egész tisztelettel indítványozom, hogy ezen passzus hagyassék ki a törvény szövegéből. Megjegyzem és újra ismétlem, hogy azért semmi sem gátolja, hogy a miniszter urak úgy csi­nálják a rendeletet, a mint czélszerímek látják, és ha tetszik, meg is hallgassák az intézetet; de az érvényességnek feltételévé ne méltóz­tassék ezt tenni. (Helyeslés ) Bátor leszek indítványomat írásban is be­nyújtani. Darányi Ignácz földmívelésügyi mi niszter: T. képviselőház! Azon rendelkezés, a melyet Szilágyi Dezső igen tisztelt képviselő­társam felolvasni méltóztatott, egy régi tör­vényből van átvéve. Miután a dolog lényege tekintetében nézeteltérés köztünk nincs, mert az igen tisztelt képviselő úr nem ellenzi azt, hogy a földhitelintézet meghallgattassák, mi­előtt a rendelet kiadatnék, csak nem kívánja ezt a törvényben kimondani és feltételűi ki­tűzni, és erre alaki szempontból súlyt helyez: én részemről a kihagyáshoz hozzájárulok. (Elénk helyeslés ) Buzáth. Ferencz jegyző: Barta Ödön; Barta Ödön: T. képviselőház! Nagy meg­elégedéssel hallgattam és önkéntelenül is kitört belőlem a helyeslés, a mikor Szilágyi Dezső t. képviselő úr volt szives beszédében rámutatni arra a veszélyre, a melyet ón szombaton az általános vita folyamán akként jeleztem, hogy a, legiszláczió hatáskörét egy bank bürójába nem szabad áthelyezni. Mert reá mutatam, hogy nemcsak a mostani rendelet megalkotását teszi függővé e javaslat a földhitelintézettől, hanem a jövőben történő minden változtatást is. Miután a t. mmisztur úr is hozzájárult ezen módosí­táshoz, kétségtelen, hogy az el is fog fogad­tatni. De egy másik kérdéssel nem vagyok tisz­tában. Felvetem azt tehát ezzel kapcsolatban, a, mint azt már szombaton is megtettem. Itt csak a földhitelintézetről van szó. Tudjuk, t. kép­viselőház, hogy ezen törvényjavaslatnak több forrás között forrása az 1889 : XXX. törvény ­czikk is. Ezen törvény záróhatározatai között a. 40. §-ban azt mondja (olvassa): >>Apénzügyminiszterfelhatalmaztatik,hogy a földmívelésügyi miniszterrel egyetértőleg a jelen törvénynek 7—9. ós 13. §-aiban, a, 14. §. harmadik bekezdésében, továbbá a törvény 16. s 28—31. §-aiban foglalt határozmányokat azon társulatoknál is alkalmazhassa, a melyek nem a magyar földhitelintézettől vettek vagy vesz­nek fel kölcsönöket, ha ezt az érdekelt társu­latok kérnék* stb. Azt kérdeztem szombaton is, és kérdezem mais, már utolsó stádiumában a törvényjavaslat tárgyalásának: hogy ez a privilégium meg­marad-e a földhitelintézet számára, ily kölcsö­nök adásánál, elv értelemben, hogy abszolúte nem terjednek ki a. törvénynek ezen rendel­kezései oly kölcsönökre, a melyeket más tár­sulat vagy intézet ad? Csak oly esetben alkal­mazandók e privilégiumok, a melyek a törvény által biztosítva, vannak, hogyha a földhitel­intézet adta a kölcsönt? Fontos ez nemcsak a megalakítandó társulatok, de a különböző pénzintézetek szempontjából is. Mert én azt hiszem, hogyha ezen privilégium, úgy mint más privilégium, kiterjesztetik úgy a kisbir­tokosok földhitelintézetére, mint más intézetekre is, a melyek községi és más kölcsönök nyúj­tásával már eddig is foglalkoztak, ez csak a megalakítandó társulatoknak javára fog szol­gálni. Ha pedig tisztán a földhitelintézetre ter­jesztetik ki, akkor a felek ezen intézetnek lesz­nek kiszolgáltatva. Méltóztassék tehát valami módon lehetővé tenni, hogy ne maradjon két­ség arra nézve, hogy az 1889: XXX. törvóny­czikknek 40. §-a ezen öntöző csatornák részére fölveendő kölcsönökre nézve más társulatoknál is alkalmazást nyerhessen. Hieronymi Károly: T. képviselőház! Én nem egészen értem az előttem szólott t. kép­viselő úr aggályait. Mert ón úgy fogom fel a dolgot, hogy a törvénynek második fejezete, a melyet most tárgyalunk ós a mely a 29. 13*

Next

/
Thumbnails
Contents