Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.

Ülésnapok - 1896-594

594. országos ülés I9Ö0. október 13-án, szombaton. 91 revíziója. (Helyeslés halfelöl.) Ezt kérve a t. miniszter úrtól, beszédemet bár szerettem volna sok igazságokat az iparosok érdekében ismé­telten hangoztatni, de nem akarván a vitát húzni, fentartom magamnak ezek hangozta­tását a költségvetés tárgyalására. A törvényjavaslatot általánosságban elfo­gadom. (Helyeslés balfelöl) Molnár Antal jegyző: Visontai Soma! Visontai Soma: T. ház! Engedje meg a t. ház, hogy röviden indokolhassam álláspon­tomat, a mit azért tartok szükségesnek, mert ellenzéki pártállásom mellett is e törvényja­vaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. E javaslatban én meg­kezdését látom azon programm kifejtésének, melyet a t. miniszterelnök úr abban íejezett ki, hogy ő szükségesnek látja Magyarországon a városok fejlődésének irányítását és a váro­sok anyagi és kulturális életének emelését is. Igaz, hogy azóta nem volt még módunkban a t. miniszterelnök úrtól közelebbről is hallani ezen programmjának meghatározását, de két­ségtelen, hogy ez a törvénj'j avaslat, a mely oda czéloz, hogy a vidéki városok középosz­tályát emelje, hogy a vidéki városok keres­kedő és iparos osztályát vagyonilag erősítse, ennek a felfogásnak minden tekintetben eleget tesz és arra fog szolgálni, hogy a vidéki vá­rosok, a melyekre oly nagy kulturális terhek hárultak, vagyonilag erősödve nagy kötel­meiknek még inkább eleget tehessenek. De el­fogadom ezt a törvényjavaslatot nemzeti szem­pontból is. Kétségtelen, hogy Magyarország nemzeti szempontból rá van utalva, hogy a vidé­ki városokban erős góczpontokat alkosson, és hogy különösen a kereskedelmi és iparos osz­tály emelésével mozdítsa azt elő.Harminczesz­tendeje annak, hogy Magyarország önrendel­kezését visszanyerte, hogy Magyarország igye­kezett a fővárost fejleszteni és sajnos, arra a kellemetlen eredményre jutottunk, hogy a fő­város magyarság, nemzeti szellem és nemzeti erény szempontjából ma sem felel meg a kö­vetelményeknek ós különösen a kereskedői . osztály, melynek tegnap Mezei Mór t. kép­viselőtársam oly erős szószólója volt, ép az az osztály a fővárosban, a mely a nemzeti követelményeknek semmiféleképen sem felel meg. Mert sem szellemükben, sem foglalkozá­sukban, sem nyelvükben, sem jellegükben — és különösen a főváros City-je, a mely a keres­kedelemnek főhelyét képezi — semmi tekintet­ben sem magyar. Ennélfogva a magyar tör­vényhozás ós a magyar állam nem mondhat le arról, hogy a vidéket, a vidéki városokat, a honnan mégis olykor-obykor erősebb nem­zeti lüktetés árad a főváros felé, a honnan a magyar nemzeti anyagot nyeri a főváros, erő­sítse. És kétségtelen, hogy ez a törvényjavas­lat régi sérelmeket orvosol, mert nagyon sok­szor merültek fel panaszok arra nézve, hogy a vidéki kereskedő és iparos, a ki adófizetési nehéz kötelezettségének mindenkor eleget kell, hogy tegyen, nem birja ki azt a versenyt, a melyet az utazó kereskedői világ nemcsak ott gyakorol, a hol hivatása, tudniillik a kereske­dőknél, a továbbeladóknál ós az iparosoknál, hanem a fogyasztó közönségnél is. Sőt meg­nyugtathatja azokat, a kik aggályosnak ta­lálták ezen törvényjavaslatot, tudniilik abban az irányban, hogy hiszen a kereskedő osztály ezen misszióját, hogy árúinak piaezot találjon, továbbra is elfogja érni, akkor, ha továbbra is felkeresi azokat a kereskedői ós ipari telepeket és ott igyekszik vásárt teremteni ipari czik­kei számára. Ezen szempontok azok, a melyek engem arra birnak, hogy a javaslatot elfo­gadjam. De máskülönben sem indokolt Mezei Mór t. képviselőtársam felszólalása, mikor fel­jajdul, mint hogyha ez a törvényjavaslat bi­zonyos osztály ellen irányúina, mert az uta­zók nem képeznek külön osztályt. Nagyon megköszönnék az utazók és Mezei Mór kép­viselő lír választói, a kiknek érdekében fel­szólalt, hogyha őket külön osztálynak kívánná qualiíikálni. Az utazó kereskedő magát a ke­reskedői osztályhoz tartozónak tekinti ós ha egyik irányban, a mint jól tudjuk, a keres­kedelmi életben akármilyen törvényhozási in­tézkedés, vagy a közerkölcsöknek erősebb fel­fogása, vagy a kereskedői élet különös fel­fogása útját vágja annak, hogy fejlődhessen, akkor természetes, hogy az a kereskedői osz­tály másfelé fogja érvényesíteni erejét, a mint hogy látjuk is, hogy azok, a kik utazóknak voltak ismerve, hosszú esztendőkön át mindig önállóságra törekedtek, hogy azután talán, mint önálló czégek kezdjék meg működésüket. Tehát ebből a szempontból sem indokolt. Mert ha én azt látnám, hogy bármilyen kisem­bernek az érdeke is sújtatnék, az ón demok­ratikus elveimmel nem tartanám megegyez­tethetőnek, hogy azt támogassam. De ón ezt a törvényjavaslatban egyáltalában nem látom. Minthogy pedig ez a törvényjavaslat a vidék kereskedelmét erősíteni lesz hivatva, én abban javulást találok. A mi a javaslat jogi részét illeti, kétség­telen, hogy az a jövőben bizonyos javításra vár, mert a 4. §. által azon aggodalmat, hogy az osztrák ós egyéb külföldi utazó közönség kedvezésben fog részesülni a honiakkal szem­ben, én eloszlatva nem látom. Nagyon cso­dálkozom, hogy épen a t. igazságügyi minisz­ter úr hiszi azt, hogy azért, mert itt elzárási 12*

Next

/
Thumbnails
Contents