Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.

Ülésnapok - 1896-594

Hfi 594. országos ülés 1900. október 13-án, szombaton. a mint az megalkottatott, mikor ez a törvényjavaslat, melyet most tárgyalunk, még nem létezett. A vándoriparról szóló törvényjavaslat elfogadása idején ugyanis az ipartörvény 50. §-a teljes erejében fennállott; most pedig az hatályon kivűl helyeztetik. Ez volt az oka annak, hogy a vándoriparról szóló törvényjavaslat 1. §-ának c) pontjába bevétetett a következő rendelkezés: hogy vándoriparnak tekintendő a jelen törvény értelmében azon utazó ügynök foglalkozása is, a ki árúkra megrendelést gyűjt, a mennyiben az ebbeli megrendeléseket akár minták felmutatása mellett, akár e nélkül többek megbízásából maguknál a közvetlen fogyasztóknál eszközli. Tehát bele foglaltatott a törvényjavaslatba — természetesen az ipartörvény 50. §-a alapján — az, hogy ezek megengedett dolgok, sőt ezek az utazó ügynökök besoroztattak a vándoriparosok körébe. Most azonban eltiltatik ezen törvényjavaslat által ez az utazó ügynökösködés és a megrendelések gyűjtése, sőt ez büntető szankczió alá, helyeztetik. Természetes, hogy a vándoriparról szóló az a törvényjavaslat, mely ennek megengedését felvette, többé nem felel meg a, törvényhozás által most kimondó elveknek és feltétlenül kell, hogy az a törvényjavaslat vagy akként intéztessék el, hogy a főrendiház által tárgyaltatván, a megfelelő módosításokon menjen keresztül, vagy akként intéztessék el, hogy a kormány más javaslatot terjeszszen be. Már most, t. ház, ón számítok arra és kérem is a t. kereskedelemügyi miniszter urat, hogy e tekintetben nyilatkozzék. Mert hogyha a házalási ipar kérdésében sürgősebb törvényes intézkedés nem lesz, akkor nemcsak irott malaszt marad ez a törvény, a, melyet most tárgyalunk, hanem egyszerűen kinevetnének bennünket; a mennyiben törvényes alakban kijátszszák az egész törvényt a házalás révén. Még csak néhány reflexiót akarok tenni Mezei Mór t. képviselőtársam beszédére, miután, mint mondtam, abban a felszólalásbaji kiélesedik egy hang, mely a szent liberalizmus nevében tiltakozik ezen törvényjavaslat ellen. Én nem hiszem, hogy önök hajlandók volnának megengedni, hogy a liberalizmus annyira- népszerütleníttessók, .hogy a szabadelvűségnek akarnák rovására irni azt a pusztítást, melyet a,z említett 50. §. Magyarországon végbevitt. Nem hiszem, t. képviselőház, hogy ez a visszaélés a liberalizmus nevében lett volna- megengedve, de ha annak neA^ében lett végrehajtva, akkor ez a liberalizmus pusztuljon el örökre ennek a háznak a kebeléből. Ha, a liberalizmus nevében válnék lehetővé az, hogy a kisiparosok százezrei földönfutókká ós koldusokká lesznek, ha a liberalizmus nevében válnék lehetővé, hogy hazugság és csalás révén a tudatlan szegény magyar földmíves kipusztíttassák vagyonából ós serkentessék csábítás útján oly megrendelésekre, a melyekre szüksége nincsen, akkor erre a, liberalizmusra senkinek sem lehet szüksége. De, t. ház, az az elmélet sem helyes, hogy a fogyasztás apasztásával az ipar nem támogattatik. Én egy nemzetgazdasági elvet ismerek, t. ház, a fogyasztás kérdésében, ós ez a, fogyasztóképessóg emelése; nem a fogyasztás szaporítása a megrendelésekre való csábítás útján, hanem a fogyasztási képesség emelése. Már pedig ha ón valakit túlságos megrendelésekre csábítok, ha egy embert, a, kinek két hold földje van, arra csábítok, hogy ötezer forintos cséplőgépet vásároljon, ha egy emberrel, a ki a zongorát csak híréből ismeri, zongorát vásároltatok, igaz, hogy növekedik a fogyasztás, de alaposan megfogyasztom a fogyasztót a vagyonában és az illető nem lesz képes a reális szükségleteinek fedezésére. Minden oly fogyasztás, t. ház, a mely a szükségleteken túl, a beruházásokon túl ós a megengedett élvezeti czikkeken túlterjed, az már oly fogyasztás, a mely az illetőt vagyonában fenyegeti ós tönkreteszi. Ez nem liberális nemzetgazdasági dogma és nem szerencsés erőtényező. Ellenkezőleg, kipusztítja ós fogyasztásra képtelenné teszi a,zt az embert, a ki ily módon áldozatul esik a csábításnak. T. képviselőház! Mezei Mór t. képviselő úr azt mondja, hogy a kisiparosoknak a régi idők eldorádóját visszavarázsolni nem lehet. Vájjon miért nem? Azt mondja a lipótvárosi liberalizmus: »Hja, a vasutak. A vasutak korszakában nem lehet visszatérni arra, hogy a kisiparosoknak jó idejel egyen.« Igaz ez, t. képviselőház ? A vasutak pusztították a kisipart ? Akkor leessen magára Mezei Mór képviselő úr, mert alig tudok vasutat, a melynek létesítésében ő részt nem vett volna. így van-e ez? Hát a vasutak pusztították a kis kézműipart ? Nincs Francziaországban vasút? Nincs Németországon vaséit ? Nincs Ausztriában vasút ? Csak Magyarországon van vasút ? És menjen el Mezei Mór t. képviselő úr a vasúti hálózatoktól átszelt Amerikába és győződjék meg arról a, tekintélyes, erős középosztályról, a melyet kis- ós középiparos néven ismerünk ós győződjék meg arról a magasztosán emelkedő munkáselemről, a melyet Németország gyáraiban láttam, a melynek büszke szentháromsága: a mmika, a szorgalom és becsületesség, ós a mely gyarapodik, mert emelkedik a gyárban a munkájának az értéke, szorgalma ós becsületessége által. De hogy a vasutak okozták a,zt, hogy Magj^arországon elpusztult a kisipar, a nélkül, hogy nagyipar