Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.

Ülésnapok - 1896-593

04 59Si országos ülés 1900. riusok esetleges idegenkedésével is, kik bár teljes joggal tartják hazánkban az agrár érdekeket minden más anyagi érdek felett az elsőnek, mégis beláthatják, s mint legutóbb örömmel észleljük, be is látják, miszerint az oly törvényhozási intézkedés, mely az ipar és kereskedelem fellendítésére irányúi, — mint például a jelen törvényjavaslat, — még nem megy szükségkép az ő érdekeik rovására. Feltevésemben megerősítenek a kassai agrárgyűlésen elmondott beszédek s mulasztást követnék el, ha nem mondanék, — előzetes megbízás nélkül ugyan, de az utólagos beleegyezés biztos tudatában — a magyar iparosok és kereskedők nevében e helyen köszönetet azon szónokoknak, kik nemcsak elismerték az ipar és kereskedelem fontosságát, hanem ezek érdekeinek támogatását is ígérték. Jól tudom, hogy az agráriusok a gabonahatáridő-üzlettel, az úgynevezett papiros-búzával üzérkedő, vagyis spekuláló gabonakereskedők és a malomiparral foglalkozók eljárása ellen foglalnak állást, vélvén — jogosan vagy nem, azt nem tudom megítélni, mert nem vagyok érdekelt fél, — hogy nevezettek mesterségesen lenyomják a gabonaárakat, mégis eddig azt kellett hinnünk, hogy az agráriusok átviszik az animózítást a kereskedelem többi terére is, oda is, hol régi szolid társulatoknak ós kereskedőknek a, földbirtokosok és gazdákkal közös érdekük Vet II, ct zokkal együtt éreznek, jó vagy rossz sorsukban osztoznak s mindenkor megragadják az alkalmat bebizonyítani azt, miszerint annak tudatával bírnak, hogy az agrárfoglalkozás képezi hazánkban az alapját a nemzet vagyonosodásának, s kik szívből kívánják, hogy a gazdaközönség minél több gabonát minél magasabb áron adhasson el. Talán nem csalódom, midőn azt vélem, hogy az immár helyes mederbe térő agrármozgalom hozzánk Németországból szivárgott át, a hol azonban a földbirtokosok, bár saját érdekeik mellett kitartóan munkálkodnak, egyidejűleg teljes erővel támogatják — fényes sikert érve el — az ipart és kereskedelmet is, közös hasznára az ország minden rendű és rangú lakosságának. Adja Isten, hogy ez nálunk is így legyen! • Hasonló törekvés — vagyis az ipar és kereskedelem emelése — tette szükségessé a jelen törvényjavaslat benyújtását, s bár a javaslat indokolásában ez kellőleg ki van fejtve, s ugyanezt tette az előadó úr is, mégis kötelességemnek tartom ahhoz mint szakember hozzászólni. Ha daczára annak, hogy egyéb ipari és kereskedelmi kérdésekre való kitérjeszkedéstől tartózkodni fogok, felszólalásom mégis kissé október lä-én, pénteken. hosszabb lenne, szolgáljon mentségül, miszerint a, vidéki iparosok és kereskedők érdekeinek részletesebb megvitatása ugyancsak régtől fogva nem vette igénybe a t. ház idejét, és hogy a szőnyegen lévő kérdés fontossága — a t. ház tagjain kivűl is — sokak előtt bővebb, ós az érdekeltek részéről jövő magyarázatra szorul, végül mert elérkezettnek látom az időt és alkalmat arra, hogy vidéki iparosok ós kereskedők helyzete e helyen nyíltan feltárassék és az érdeklődés ügyeik iránt felköltessók. T. ház! Az ipartörvény életbeléptetése után éveken keresztül, akkor is, mikor még a vidéki iparosok ós kereskedők exisztencziája tűrhető volt, oly sűrűn érkeztek panaszok és feliratok a kormányhoz, úgy az egyes érdekeltek, mint a kereskedelmi és iparkamarák, sőt a törvényhatóságok részéről is, hogy e jogosaknak bizonyult panaszok elől el nem zárkózhatván, sőt kétségbe vonhatlan jóakarat is vezéreltetve, 1897-ben az akkori t. kereskedelemügyi miniszter úr a kereskedelmi ós iparkamarákhoz következő felhívást intézte (olvassa): »A kereskedőknek ós iparosoknak az ipartörvény 50. §-ában biztosított azon jog, hogy maguk vagy megbízottaik minták előmutatása mellett is bárhol bárkinél megrendeléseket gyűjthetnek, régóta panasz ós felszólalás tárgyát képezi, már úgy a törvényhatóságok, mint a kereskedelmi és iparkamarák ós más érdekelt tényezők részéről. Kétségtelen tény, hogy ezen jog ily korlátozatlan gyakorlása sok visszaélések kútforrásává, s e mellett főleg a, vidéki iparosság és kereskedelem kárára is vált. Tekintettel tehát arra, hogy a kereskedelmi utazók jogköre legutóbbi időkben külföldön is több irányban szabályozást nyert, s tekintettel arra is, hogy hazai viszonyaink szintén indokolttá teszik, hogy a kereskedelmi utazók működési köre a fenforgó szükségletnek megfelelő módon szabályoztassók, illetve korlátoztassék, ennélfogva az ipartörvény említett rendelkezését a mellékelt törvényjavaslati tervezet szerint törvényhozási úton módosíttatni szándékozom. Felhívom a czímet, hogy a törvényjavaslattervezetben foglaltakra tegyen hozzám kimerítően indokolt véleményes jelentést.« A kereskedelmi ós iparkamarák e felhívás vétele után köszönetet mondottak a miniszter úrnak panaszlott ügyük iránti érdeklődéséért és beható tanácskozásaik eredményeként csekély módosítások figyelembe vételének ajánlásával, a vidéki ipar és kereskedelem megmentéseként üdvözölték e törvényjavaslatot, melyben a kért módosítások, a ház közgazda-