Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.

Ülésnapok - 1896-593

593. országos ülés 1900. Ez a törvényjavaslat, a mely itt előttünk fekszik, legkevésbbé orvosolja azt a nagy bajt, a melyet Rosenberg Gyula képviselő úr és az igen tisztelt miniszter úr indokolásában oly szépen leir. Úgy tűnik fel nekem, t. ház, mint mikor egy hajó sülyedni kezd, a legnagyobb veszedelem ós vész ideje következett el és mi kanállal merítjük ki belőle a vizet. Ez magyarán mondva: nesze semmi, fogd meg jól. Rámutatok a t. miniszter úrnak arra a jelentésére, a melylyel ő a törvényjavaslatot beterjesztette és egy pontot találok ott, melyen az én lelkem egészen megnyugodott és azt hiszem, hogy a következtetést a t. miniszter úr le fogja vonni. Méltóztassék csak megfigyelni, azt mondja egy indokolásában a t. miniszter úr és rámutat példában is, hogy Ausztriában a fogyasztót a többek megbízásából utazó vándor-ügynökök vagy utazó kereskedő-ügynökök nem kereshetik fel. Hát én nem szégyenlem bevallani, nem ismertem ezen intézkedést, de szíves készséggel elismerem, hogy így van. Engedelmet kérek, ha Ausztriában nem szabad ilyen idegen ügynököknek ós kereskedelmi utazóknak megjelenni, miért szabad ez nálunk? (Helyeslés a szélsőbalon.) Mi. a kik legjobban rá vagyunk arra szorulva, mert Ausztria az ő fejlett iparával a mi kisiparunkat már eddig is agyonfojtotta, Ausztriával szemben nem használhatjuk ugyanazon mértéket, a melyet Ausztria minden külfölddel és mondjuk Magyarországgal szemben, a mi kezdetleges iparankkal szemben gyakorol ? Ausztriában nem szabad ezen kereskedelmi utazóknak sehol sem megjelenni és ime a törvényjavaslat szerint Magyarországon ezentiil is garázdálkodhatnak az ő rongy portékájukkal, az ő értéket nem képviselő iparczikkeikkel és fojtogathatják a kisipar egyszerű produktumait. Legsarkalatosabb hibája a törvényjavaslatnak tehát az, hogy a t. miniszter úr meghajol nem tudom miféle szempontok előtt ós nem követi Ausztria azon eljárását, mely az idegen utazók barangolásait megakadályozza. Ez lett volna az egyedüli helyes, rendes megoldása ennek a kérdésnek. Ezeket kellett volna kitiltani épen úgy, a mint Ausztria kitiltotta az ő területéről. De ha már nem tette, akkor legalább ment volna át radikális módszerre, nyúlt Volna azon radikális eszközökhöz, a melyek kifejezetten korlátozzák azon üzérkedéseket, a melyeket a külföldi kereskedelmi ügynökök ós utazók Magyarországon elkövettek. T. képviselőház! Tegnapelőtt végighallgattam az igen tisztelt pénzügyminiszter úrnak az állami költségvetésre vonatkozó előterjesztését. Elmondotta beszédét ós felöltöztetett előttünk egy embert, a ki czifrálkodó ruhában jár, odahaza pedig nyomor és rendetlenség van, a október 12 én, pénteken. gt) gyermekek el vannak hanyagolva, odahaza. éheznek, semmijök sincsen, ő azonban czifra köpönyegben díszeleg. A pénzügyminiszter urat el szeretném küldeni itt Budapesten üzletrőlüzletre, menjen be sorra, hol nem fog hallani panaszt a: fenyegető fizetésképtelenség és a küszöbön álló csőd miatt. (Igaz! Lgy van! a szélső baloldalon.) A legnagyobb szerencsétlenségnek, a legnagyobb bizoiTyfcalanságnak vannak kitéve kereskedőink, azt látjuk; a pénzügyminiszter úr pedig azzal dicsekedik, hogy az állami adók bevétele sokkal kedvezőbb volt. mint az azelőtti években. És én elküldöm az igen tisztelt pénzügyminiszter urat, hogy nyisson be a kisbirtokosokhoz, nézze meg azoknak terheit, nézze meg magtáraikat ós nézze meg azokat a gyors intézkedéseket, a melyekkel a kirbirtokosok kell, hogy eladják kicsiny terméseiket, hogy a legszükségesebb köztartozásoknak megfelelni képesek legyenek. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) És nyisson be az igen tisztelt pénzügyminiszter úr a kisiparosok műhelyeibe, tanulmányozza azt a szükséget, Ínséget és keserűséget, a mely ott uralkodik ós hallgassa meg azokat a. panaszokat, melyek ott feljajdulnak, hogy meglássa, mikép az a becsületes kezével munkálkodó kisiparos, a ki nem tud megélni, miként küzd az éhséggel, miként hordják el a szája elől a közterhek súlyai a falatot és miként vonják el családja elől a megélhetés eszközeit. És ha ezzel szemben mi a törvényhozás emberei a kisiparosok védelmére ilyen »nesz esemmi, fogdmeg jól« törvényjavaslatokkal állunk elő, ebben egyáltalában köszönet nincsen. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Pedig, t. képviselőház, becsüljük meg azt a becsületes kezet, mely az iparosmunkát végzi, mert az iparosokban nagy ereje van az országnak, oly nagy ereje, a melyről csak könnyen gondolkozni és oly intézkedéseket létesíteni, a melyek nem kielégítők az ő sorsa javítására, egyáltalában nem helyes dolog. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Ha szétnézünk Magyarországon az iparosok között, látjuk a kedvetlenséget, az elkeseredést. Kormány ós államhatalom intézkedéseket hoznak létre, hogy az iparosokat műveljük, azokat tanítsuk, oktassuk, ízlésüket fejleszszük. És a mikor elérkezik annak az ideje, hogy az az iparos becsületes munkájának produktumáért elnyerje a viszontszolgálatot ós jutalmat, akkor üres kézzel kell, hogy nézze a felkelő napot, egyik sem hoz reá vigaszt, egyik sem termi meg azt az eredményt, a miért megdolgozott, egyik sem hozza meg neki a megérdemelt fizetést. (Helyeslés a szélső baloldalon.) így iparososztályunk tönkremegy. Hiszen az iparosok 8*