Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.

Ülésnapok - 1896-612

430 a megállapodás, a mely kifejezést fog nyerni abban a javaslatban, a melyet elő fogunk terjesztetni, kellőképen meg fogunk motiválni. Ezen megállapodást minden irányban meg fogjuk világítani s ki fogjuk fejteni, hogy az elsősorban megfelel a monarchia stratégiai érdekeinek és oly érdekeknek és szükségletnek, a melyek ezen a téren imminensek, a melyek követelték, hogy igenis elsősorban ez a vonal és elsősorban csak ez a vonal épüljön ki; meg fogjuk motiválni azt, hogy az a másik két vonal is mind a két állam érdekének figyelemmel tartása mellett és összeegyeztetése mellett jött létre. Mindezt mi adatokkal, kellő módon felvilágosítva fogjuk előterjeszteni és fogjuk a törvényhozást kérni, hogy akkor tárgyalja a kérdést. Ennélfogva most kérem a képviselőháztól ós elsősorban a t. képviselő uraktól, ne méltóztassanak ennek a kérdésnek bővebb tárgyalásába most belemenni, hanem méltóztassanak ezt a választ tudomásul venni. (Élénk helyeslés a jobboldalon,) Elnök: Pichler Győző képviselő úr óhajt a viszonválasz jogával élni. Pichler Győző: T. ház! Én a magam részéről elfogadom a miniszterelnök úrtól egyenesen hozzám intézett kérelmet. (Ellenmondás a jobboldalon.) Bocsánatot kérek, talán a szót nem jól választottam meg, de hát kegyes figyelmünkbe ajánlotta, — hogy a saját szavaival éljek, — hogy ez az ügy törvényhozói tárgyalás alá fogjönni, ós csak akkor tegyük azt bővebb vita tárgyává. Én ezt elfogadom, és csak konstatálni akarom eleve is, hogy a megtörtént közös miniszteri tanácskozások eredménye az, hogy beláthatlan időre elodáztatott egy nagy, országos fontosságú vonal kiépítése, a mely Magyarország közgazdaságára nézve feltétlenül üdvös ós vasúti politikánk jövőjére döntő lett volna. Széll Kálmán miniszterelnök: És melyik az? Pichler Győző: A magyar vonal, a magyar rósz kiépítése! Széll Kálmán miniszterelnök: De melyik vonal ? Pichler Győző: Részletekbe nem bocsátkozom, (Mozgás a jobboldalon.) de az a melyet interpellácziómban felemlítettem. És a kérdésre meg tudok felelni, hisz interpellácziómban az egész vonalnak trace-szát ós minden egyebet jeleztem: nem tudatlanság késztet tehát arra. hogy a kérdésre ne feleljek. VopoljeDoboj, egyenesen le Szerajevöig, Sárbogárdtól kindúlva, ez az a vonal, a melyet Baross Gábor leiratban Tolna vármegyének figyelmébe ajánlott; meg is Ígérte annak a vármegyének, a melynek követe is vagyok ós a mely vár>Yemhér 16-án, pénteken, megyének életérdeke is szóban forog itt. Ez az a vonal, a mely hánt 1896-ban folyamodtak a minisztériumhoz és a melyre az engedélyt is adott; ez az a vonal, a mely tárgyalás alapját képezte, ez az a vonal, a melyet ere-^ detileg inaugurált Kállay Béni. Azt hiszem, méltóztatik a miniszterelnök is tudni, hogy melyik vonalat gondolom. T, ház! Egyszerűen konstatálom azt, hogy a katonai szempontok engedtek ; csakis a stratégiai vonal lesz kiépítve, a mely körülbelül ötvenmillió koronába fog kerülni, a melyhez meg kell adnunk azt a bizonyos quótaszerű hozzájárulást. Konstatálom azt, eleve is, hogy a közös miniszteri tanácskozás eredménye az, hogy az említettem életfontosságií vonalnak kiépítése — miután hangsúlyozta a miniszterelnök úr, hogy ez majd annak idején, attól, a kitől, akkor, a mikor fog bejavasoltatni — elesett, és az osztrákoknak sikerűit legalább anynyira vinni a dolgot, hogy egy óletórdekű vonalunk létesítése megakadályoztassók, egyúttal pedig sikerűit a közös hadügyminiszternek az, hogy ennek az országnak nyakába oly terheket rójjon, a metyeket az el nem viselhet. Meg vagyok győződve, hogy ez a dolog nem a kormányok kölcsönös legyőzésével történt, hanem azok kölcsönös meghátrálásának eredménye, úgy az osztrák, mint a magyar kormány részéről, azok az ellentétek pedig, a melyek fenforogtak, ki nem egyenlíttettek. És ezt megszenvedi egész közgazdaságunk, melynek mai helyzetét jobban ismerik a t. urak a túloldalon, mint én magam. (Élénk helyeslés a s:élső baloldalon.) Elnök: Major Ferencz képviselő urat illeti a szó. Major Ferencz: T képviselőház! Az ügy fontosságát tekintve, mondhatom, nem szívesen, de eleget teszek a miniszterelnök úr óhajának és majd a törvényjavaslat benyújtásánál fogok tüzetesen a bosnyák vasutakról szólani, de előre is jelzem, hogy a magyar kormány a boszniai vasutakra vonatkozólag Magyarország jogos igényeinek csak részben volt képes eleget tenni, azaz azokat megmenteni. A képviselőház 1881-iki tárgyalásaiból be fogom majd bizonyítani.hogy a mostani kereskedelemügyi miniszter urnak, akkor pénzügyi előadónak a házban tett bizottsági határozati javaslatát minő lelkesedéssel fogadta el a ház, utasította a kormányt, hogy a Szerejevóval egyenes összeköttetést biztosító vonal mielőbb széles vágányává alakíttassók át. Magyarország közgazdaságának emelését nem lehet egyszerűen enuncziácziókkal kielégíteni, hanem tessék igenis megragadni az alkalmat, a mikor annak bebizonyításáról van szó, hogy 612. országos Illés 1900.