Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.

Ülésnapok - 1896-612

4^g 012. országos ülés 1900. november 16-án, pénteken. liden, hogy ő Felsége kormánya őrködik az izlam vallás jogai felett, azt segíteni és támogatni íogja, szükségleteiket különös gondoskodásában fogja részesíteni. Ez volt a királyi rezoluczió. Ezenkívül a közös pénzügyminiszter mint legfőbb kormányzó és az adminisztraczió vezetője, még hozzátette ezen legfelső elhatározáshoz, hogy szorgosan megejtett vizsgálat alapján a Vakuf-igazgatóság és a medsis ulema a fő egyházi hatóság ellen felhozott panaszokat nem találta indokoltaknak, miután megvizsgáltatta azokat; másodszor, hogy a mohamedán egyház ós vallás átalakítására, szervezésére az izlam tana szerint szükség nincs, sőt ennek a lehetősége sem forog fenn; harmadszor, Hogy a mostari kerület számára felállítandó külön szervezet iránti kérelemnek helyt nem adhat éjjen a felhozott okokból és állami szempontból. Ez volt a válasza annak idején a boszniai kormánynak a memorandumra.. Most, mikor ez a küldöttség ugyanazt kérte, semmi egyebet, nem látszott-e indokoltnak s a kormány tekintélynek szükséges megőrzése szempontjából helyesnek, hogy ugyanazt a küldöttséget a mely azt kérte, a mivel már egyszer elutasíttatott, most a közös pénzügyminiszter újból ne fogadja? Ez a tényállás. A harmadik kérdésében azt mondta a t. ké]»viselő úr, hogy miért nem fogadtam én a küldöttséget. Megmondtam már júliusban, hogy azért nem fogadtam, mert nem tartottam magamat erre kompetensnek, mert a kompetencziák összezavarására vezetne az, ha én boszniai mohamedán küldöttséget fogadnék, mely az ottani specziális közigazgatás vezetése miatt állítólag jogos panaszával járulna elém. A mi a negyedik kérdését illeti a t. képviselő úrnak, ez már nagyon érdemleges. A t. képviselő úr felelőssé tesz engem azért, mert nem avatkozom be abba a politikába és annak a politikának a vitelébe, úgy, a mint a törvény kivánja, nem avatkozom be elég hatályosan, helyes és jó irányban, a mint a t. képviselő úr magát kifejezte, abból a czélból, hogy ne zaklatassanak ott a mohamedánok, hogy ott a magyar állam ós a magyar törvényhozás által elfogadott szabadsági, emberiességi s a többi, mindnyájunk által helyeseknek elismert kormányzati elvek szeiánt vitessék a kormányzat, és hogy ott oby politika teremtessék meg, a mely a nemzeti hagyományok alkotmányos, szabadságszerető felfogásának, a vallásfelekezetek közti egyenlőségnek stb. megfelel. Ezek folytán, t. ház, kissé mélyebben kell belemennem a dologba, nemcsak azért, hogy igazoljam annak a felfogásnak a helyességét, mely e kérdésben vezet, és a mely számot ad arról, hogyan viszi a belkormányzati politikát a közös pénzügyminiszter, de azért is, mert ez a dolog nagyobb hullámokat vetett fel úgy benn, mint kinn, ós nem akarok abban a színben feltűnni, hogy egyszerűen frázissal ütöm el a dolgot, hogy azután újra- és újra felmerüljön e kérdés oly agitáczió, még pedig nem kívánatos agitáczió alakjában, mely azután a belföldi ós külföldi sajtóban ellenünk fordíttassák és az ügy oly terrénumra vitessék át, ahol kellemetlen következményekre vezethetne, a mit a t. képviselő úr sem kivan. Figyellembe kell venni azokat a sajátságos viszonyokat, a melyek Bosznia ós Herczegovina lakossága közt fenforognak, azt a hatást, a melylyel minden ilyen kérdés tárgyalása a Balkánnak az ilyen dolgokban nagyon érzékeny és könnyen felizgatható fantáziájú népének lelkületében kelt, a melynél fogva az ily kérdés könnyen elmérgesedhetik. Ezeknél fogva szükségesnek tartom, hogy azon ismeretek alapján, a melyekből ón Ítéletet alkotok magamnak és kompetenter kell, hogy ítéletet vonjak le arról a kormányzati szellemről, a mely Bosznia és Herczegovinában meg van honosítva, elmondjak egyet-mást a t. képviselőháznak. Mindenekelőtt az alkotmányos befolyás gyakorlására vonatkozólag kell kijelentenem, (Halljuk! Halljuk! a jobb- és baloldalon) hogy igenis a törvény értelmében a magyar kormány, tehát a magyar miniszterelnök, köteles befolyást gyakorolni Bosznia, Herczegovina kormányzatára ; de nem az egyes adminisztratív dolgok elintézésére, — a t. képviselő úr sem érti úgy, nem is imputálom neki, — de arra, hogy a kormányzati szellem, annak elve, iránya milyen legyen. A törvény azonkívül fehatalmazást ad a figyelemmel kisérésére annak, hogy ne történjék semmi obyan, a mi a vámügy, az éremügy ós a közvetett adó kezelésére vonatkozik, se vasútópítkezés ne történjék a törvényhozás tudta nélkül, se a megszállott tartományok közjogi állapotában változás a magyar törvényhozás nélkül ne történhessék. Ennyit a kép kiegészítése végett. De a punctum saliens ott van, hogy a kormányzati szellem, irány és elvek megállapítása- ós mikénti foganatosítására, igen is elismerem, nekem jogom és kötelességem őrködni. Az a kórdós, vájjon a magyar kormány ós ón teljesítjük-e ezt a hivatást. Erre vonatkozólag van szerencsém annyit mondani, hogy nem vétetik ez olyan szorosan ós oly megszorító értelemben, hogy a magyar kormány egyszerűen csak messziről nézi a dolgokat. Tény az, hogy minden jelentősebb törvény, a