Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.
Ülésnapok - 1896-591
2 4 591. országos ülés 1900. október 10-én, szerdán. tulaj dónk épen anyaggyűjtésből s anyagfeldolgozásból állottak és magát az érdemleges kodifikátori munkát csakis az imént jelzett programmom kifejtése után vehetem foganatba. Ennek folytán az egyenes adó reformjára vo-uatkozó munkálatok egy része el is készült paragrafusokba szedett törvényjavaslat alakjában, másrészt pedig még most is munkában van. Be kell vallanom, t. ház, hogy a munka sokkal nehezebb s ennek folytán hosszabb időt vesz igénybe, mint a mennyit eredetileg gondoltam, a mi részben az anyag rendkívüli terjedelmével, részben a megoldandó kérdések nehézségével áll összefüggésben ; részben pedig annak a körülménynek tulajdonítandó, hogy a mint tovább-tovább haladunk a munkában, mindig új és új nehezen megoldható kérdések merülnek fel. Úgy vagyunk ezzel a munkával, mint az építész, a kinek feladatát képezi egy régi nagy épület egy részének lebontása és annakhelyébe új toldaléképület emelése. Amikor hozzáfogott a bontási munkához, csak akkor észleli, hogy azon épületnek még olyan része is lebontandó és leszakítandó, a melyet eredetileg fentarthatónak vélt. Lebontandó pedig azért, mert A r agy korhadt és tarthatatlan egyáltalában, vagy azért, mert ha tartható volna is, nem illeszthető be az új rendszer keretébe. Ez a körülmény azonban, meggyőződésem szerint, nem akadálya annak, hogy a javaslat kellő, azaz oly időben terjesztethessék a t. képviselőház elé, a midőn az teljes nyugalommal, teljes tárgyilagossággal foglalkozhatik ezzel a nagy ós nehéz reformkérdéssel, (Nyugtalanság a szélső baloldalon.) a mely czélra egy országgyűlés utolsó hónapjai semmiesetre alkalmasaknak nem mondhatók. (Igazi Úgy van! jobb felöl.) Egy másik jelentésem vonatkozik arra, hogy t. barátommal, az igazságügyminiszter úrral együtt elkészítettük az új bányatörvény reformját ós e munkálat oly előrehaladott stádiumban van, hogy remélhetőleg nemsokára a törvényhozás elé lesz terjeszthető. Hogy miért szükséges és indokolt az új bányatörvény megalkotása, azt, úgy hiszem, nem szükséges indokolnom, hiszen már évtizedek óta törekszik a kormányzat e törvényt megalkotni ós mindeddig eredmény nélkül; de talán indokolva van egy pár szóval rámutatnom azokra az okokra, a melyek mindeddig akadályozták ennek a kérdésnek a megoldását ós a melyek ezután is esetleg akadályai lesznek. Az új bányatörvény megalkotásának legfőbb nehézsége, legfőbb akadálya az úgynevezett kőszénkérdés megoldásának nehézségében rejlett és rejlik még részben ma is, a mennyiben e kérdésre vonatkozólag a vélemények homlokegyenest ellentétben állottak. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik rész azt követeli, hogy a kőszén épen úgy, mint az arany vagy az ezüst, vagy a bánjratörvénynek alávetett más ásvány, teljesen felszabadíttassék, teljesen szabad ásványnak deklaráltassék, elvonassék teljesen a földbirtokosnak ingerencziája alól. Ezzel szemben a másik rész mereven ragaszkodott a jelenlegi állapothoz és azt követelte, hogy az országbírói értekezletnek a kőszénre vonatkozólag megalkotott határozatai semmiben se alteráltassanak. Ezen két, homlokegyenest ellenkező vélemény közt volt egy harmadik, mérsékeltebb felfogás is, a mely azonban a véleményeknek éles harczai között érvényre emelkedni szintén nem volt képes. Ma, t. képviselőház, a tett tanulmányoknak és a viszonyok időközben beállott változásának következtében, azt hiszem, abban a helyzetben vagyunk, hogy megoldhatjuk e kérdést úgy, hogy mindenkinek javára szolgál, úgy, hogy javára szolgál egyrészről az iparnak, elsősorban a bányaiparnak és nemcsak, hogy nem szenvednek általa a földbirtokosok, de javára szolgál a földbirtokososztálynak is azon áremelkedés következtében, a mely a birtoknál bekövetkezik. Ennek a megoldásnak lényege pedig röviden összefoglalva, a következő volna. (Halljuk! Halljuk!) Kimondatnék a múltra nézve mindenekelőtt az, hogy azok a jogviszonyok, a melyek az országbírói értekezlet határozmányainak fennállása ideje alatt a földbirtokos ós a bányavállalkozó közt létrejöttek, minden tekintetben érintetlenül hagyatnak. Polónyi Géza: Horvátországban is? Lukács László pénzügyminiszter: Kérem, arról külön szólok, minthogy ott a kőszén ezidőszerint szabad ásvány. Másrészről pedig a jövőt illetőleg kimondatnék, hogy a kőszén vagy az ásványszén szintén a szabad ásványok közé tartozik, mindazonáltal annak elismerésével, hogy a földtulajdonost a bányavállalkozóval szemben mindenkor állandóan és feltétlenül jog illeti meg bizonyos díjjutalékra, a mely felett vagy megegyeznek eg}7más között, vagy a mennyiben nem tudnának megegyezni, ezt a törvénybe megállapított korlátok és feltételek között a hatóság állapítja meg. (Ellenmondás a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Az ásványszén tehát csak annyiban deklaráltatnék szabad ásványnak, a mennyiben annak kutatását ós bányászását a földbirtokos, ha nem használta fel azt az időt, melyet a törvény neki enged és a mely egy relatíve hosszú időben volna megállapítandó arra, hogy a saját földjén létező kőszén tekintetében a kutatási és bányászati jogot maga-
