Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.

Ülésnapok - 1896-591

\t 391. országos ülés 1900. október 10-én, szerdán. ségen bevonandó 112,000.000 részben, és pedig 32.000.000 erejéig ötkoronás ezüst érmek ellenében, a többi 80 millió forint erejéig pedig tízkoronás bankjegyek ellenében vonassák be: a törvény megalkotása után azonnal niegtótettek az intézkedések e nagymennyiségű fizetési eszközök előállítására. A rni az ötkoronásokat illeti, ez megtörtént olyformán, hogy az osztrák-magyar banktól átvettünk 32 millió forintnak megfelelő egyforintos ezüstpénzt, a melyből Magyarországra 192 millió esett: ezt az ezüstmennyiséget kiverettük a verdékben, a nyert ötkoronásokat pedig visszabocsátottuk a bankhoz, miután a bank lett megbízva a kicserélésével. Mint méltóztatnak tudni, a bank az ötkoronásokat folyó évi márczius havában tóiryleg forgalomba, hozta, megfelelő mennyiségű ötforintos visszatartása, ellenében, és az eddigi eredmény az, hogy 60 millió korona erejéig ötkoronások forgalomban vannak és ugyanily mennyiségű ötforintos államjegy bevonatott a bank által. A mi a tízkoronás bankjegyeket illeti, t. ház, ezek szintén munkában vannak és a bank a jövő óv első hónapjaiban abban a helyzetben lesz, hogyr ezeket a tízkoronás bankjegyeket szintén átadhatja a forgalomnak. Miután azonban az a czél vezette a, bankot is, a kormányt is, hogy a forgalomban levő forint értékű jegyek lehetőleg mielőbb kivonassanak ós korona értékű jegyekkel pótoltassanak, (Általános helyeslés.) és miután a forgalomban levő papir zömét épen a, tízkoronás bankjegyek képezték, ennélfogva az a megállapodás történt a két kormány és a bank között, hogy a tízkoronások kibocsátása előtt vonassanak be a tízforintosok ós pótoltassanak a forgalomban húszkoronás jegyekkel. Ennek következtében a bank elkészíttetvén a húszkoronás bankjegyeket, azoknak kibocsátását folyó évi szeptember hó 20-án megkezdte és ez ma is folyamatban van. A tízkoronás bankjegyek, a mint bátor voltam említeni, a jövő év első hónapjaiban szintén forgalomba fognak bocsáttatni; ez azért fontos időpont, mert ugyanakkor fog a két kormány által kiadatni egy rendelet, a melyben a kinn levő öt- és tízforintosok egész kategóriája fel fog mondatni és ezek kényszerforgalmának megszüntetésére rövid határidő fog kitűzetni, a mi ismét azért bir a valutarendezés szempontjából igen nagy jelentőséggel, mert ez az időpont az, melyben a két kormány a törvény értelmében utasítva van a készfizetések felvétele iránt a két törvényhozásnak előterjesztést tenni. (Helyeslés jobb felöl.) Bármilyen fontosak mindezen intézkedések és bármennyire természetes folyományát képezik is a megalkotott törvényeknek, tulaj donkópen nem merítik ki a valutarendezés lényegét, hanem inkább csak előkészítő intézkedések, melyek arra czéloznak, hogy a valutarendezés útjában álló akadályok elháríttassanak; inkább csak a keretet képezik és formai természettel bírnak. Ezt a keretet tartalommal kitölteni és ezekbe a formai intézkedésekbe életet önteni, ez már nem a kormánynak ós a törvényhozásnak a feladata, hanem a mint szerencséin volt annak idején a valutatörvényekhez csatolt indokolásban kifejteni, a valutarendezés lényeges kérdéseinek megoldása, vagyis az aranyforgalom meghonosítása ós a készfizetések felvétele ós megtartása, a kormány ós a törvényhozás támogatásával a jegybanknak képezi elsőrendű és legfontosabb feladatát. A jegybank a tett törvényhozási intézkedések következtében abban a helyzetben van érczkészletét illetőleg, hogy a mennyiben a gazdasági viszonyok — melyek, sajnos, nern tőlünk függnek — meg fogják engedni, a bank ezen kötelezettségének igenis képes lesz megfelelni. Mert ha tekintjük az érczkészletét a jegyforgalornhoz viszonyítva, az úgy mennyiségére, mint összealkotására nézve olyan, hogy bátran kiállja a versenyt Európa többi készfizető bankjainak készletével. (Igaz! Úgy van! jobbfelöl.) Azok az intézkedések, melyeket a bank az utóbbi években pénzünk nemzetközi értékének fentartása körűi tett és azok az eredmények, melyeket e tekintetben elért, eléggé biztatók és megnyugtatók a jövő szempontjából. És pedig annál figyelemreméltóbbak azon eredmények, melyeket a bank a paritás fentartása körűi elért, mert az idő, melyben ezen intézkedéseket tette ós ez eredményeket elérte, fájdalom, gazdaságilag sern Magyarországon, sem Ausztriában nem voltak kedvezők. (Igaz! Úgy van! jobbfelől.) Támaszkodva tehát ezen elért eredményekre, és ismerve azon lelkiismeretességet, melylyel a bank elvállalt kötelezettségét mindenkor teljesíteni igyekezett, abban a véleményben vagyok, kogy a hátralevő, most már viszonylag rövid időt a bank fel fogja használni a kormány és az összes mérvadó faktorok támogatásával arra, hogy megtegye azon utolsó intézkedéseket is, melyek elkerülhetetlenül szükséges bázisát képezik a készfizetések törvényhozási elrendelésének, azon előterjesztések alapján, melyeket a két kormány a törvényben megállapított időpontban a törvényhozásnak tenni fog. Ezen rövid kitérés után visszatérek a kereskedelmi tárcza előirányzatának "ismertetésére. A kereskedelemügyi minisztérium szükséglete, beszámítva a nagy vasúti beruházás szükségletét is, egészben véve 12,658.000 koro-