Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.

Ülésnapok - 1896-601

601. országos ülés 1900. október íU-én, szerdán. ^gg szerint pedig, de a házassági jogok kölcsönösségénél, egyetemlegességénél ós erkölcsi lényegénél fogva is a magyar törvényes feleség egyenjogú az ő férjével, (Úgy van! a szélső baloldalon.) ós megilletik őt mindazok a jogok, mindazok a czímek, czímerek és előnyök, a melyek megilletik férjét. A magyar nemzet mindig nagy tisztelettel övezte a feleségnek személyét, annyi jogot adott neki, mint a memryit a férjnek adott, sőt még az özvegyasszonyt is, a míg férjének nevét viseli, a legbecsesebb jogok erősségével ruházza fel. (Úgy van ! a szélső baloldah >.) Minden magyar asszonya minden magyar feleség egyenrangú az ő férjével, (Ugy van! a szélső baloldalon.) Hát csak a. magyar királyné ne lehessen egyenrangú a férjével? (Uyy van! a szélső baloldalon.) Csak Magyarország királyának félesége ne legyen királyasszony, hanem csak asszony, olyan balkézre való, nem tudom női személy? (Úgy van! a szélső baloldalon,) Mit gondolnak önök, uraim, vájjon nem mutatnának-e ezzel oly példát a trón magaslatáról a népnek, a mely a. nő rangbéli állásának lealacsonyításával mélyen beleütköznék a magyar tisztességérzetbe és a magyar erkölcsi felfogásba ? (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) Nem, uraim, ha a magyar törvényes feleségnek férje király, akkor a királynak felesége királyné, (úgy van! a szélső baloldalon.) királyné minden jogokkal ós minden méltóságokkal együtt. (Úf

t

y van! a szélső baloldalon.) Ezt nem lehet semmiféle udvari mesterkedésekkel, semmiféle nyilatkozatokkal, semmiféle túlhajtott loyalitással megváltoztatni. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezt megváltoztatni és ezzel a magyar házassági jogot épen a trónörökös és az ő feleségének a személyében megsérteni. — ezt a magyar nemzet semminemű titkos házirendnek a kedvéért megmern engedheti. (Igaz! Uyy van! a szélső baloldalon ) Olay Lajos: Lesz legalább igazi független Magyarország, külön magyar király! Polczner Jenő: Különben, t. ház, ennél az esetnél bennünket nem annyira a trónörökös és az ő Feleségének és gyermekeinek sorsaérdekel, hanem inkább az, hogy a közjognak rendelkezéseit szentül ós sórthetetlenűl fentartsuk, és hogy a trónöröklés rendjét, a melyhez nagy érdekeink fűződnek, megbolygatni ne engedjük. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Mert ha megengednénk a trónöröklés rendjén ma ilyen, holnap meg olyan változást, akkor az egész alkotmán}* könnyen meginogna, és akkor az esetleg újból feltámadható azzal az erőszakkal szemben, a mely ellenünk és alkotmányunk ellen már nem egyszer alkalmaztatott, még csak a világos jogra sem hivatkozhatnánk. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Hiszen, t. KÉFVH. NAJPló. 1896 — 1901. XXX. KÖTET. ház, maga a trónörökös úr is annak a pragmatika szankcziónak nevezett 1723 : évi I. ós II. törvényczikkre való vonatkozásban állította ki ezt az ő nyilatkozatát, azokra a törvényekre való vonatkozásban tette le az esküt. Igazán csodálatos, hogy az uralkodó család a,zokat a törvényeket és azt a pragmatika szankcziót mindig csak arra használja fel, hogy a, magyar nemzetet az ő törvényes szabadságaiban korlátolja és megfoszsza az uralkodó családra való minden befolyástól. Annak a, pragmatika szankcziónak a nevében csinálta meg a bécsi udvar 1848-ban a forradalmat Magyarország ellen. Az 1849-iki márczius 4-iki e sászári manifesztimi is ennek a pragmatika szankcziónak nevében törölte ki Magyarországot a föld színéről. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Sőt még azon idők után is, a kiegyezési törvényeknek formájában és a közös ügyeknek alakzatában is minden csapás, a melyet Bécsből mértek ránk, annak a pragmatika szankcziónak égisze és köpenyege alatt sújtott le ránk. Egyébiránt, t. ház. eltekintve ezektől a dolgoktól, az a kérdés, hogy vájjon annak a 1728. évi pragmatika szankcziónak nevezett törvénynek rendelkezéseihez képest megilleti-e Ferencz Ferdinánd házasságából származó gyermekeket a trónörökösödés joga? Igen, vagy nem? A trónöröklés rendjét szabályozó 1723: II. törvényezikk — miként azt pártom kitűnő elnöke, Kossuth Ferencz (Zajos éljenzés a szélső baloldalon.) már a tegnapi ülés folyamán is elég bőven kifejtette, — úgy rendelkezik, hogy az országnak Karai ós Rendéi Magyarország koronájában a trónörökösödési jogot III. Károly, I. Ferencz, 1. Ferdinánd magyar királyoknak ágyékaiból szaunázó törvényes. római katholikus, mindkét nembeli ausztriai örökös főberczegi utódoknak adják által, a III. Károly által az ő, más örökös tartományaiban megállapított elsőszülöttségi rend szerint. A törvény, t. ház, így rendelkezvén, miután a Ferencz Ferdinánd házasságából születendő gyermekek törvényesek és római katholikusok lesznek, kétségtelen, hogy őket a trónöröklés meg fogja illetni. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ezzel szemben az ellenvéleménynek azt mondják, hogy azokat az utódokat a trónöröklés joga nem fogja megilletni, azért, mert az idézett törvény szerint a trónörökösödéshez még egy további föltétel is szükséges, az tudniillik, hogy az igénylő ausztriai örökös főherczeg is legyen. Ámde, t. ház, ha, ez igaz lenne, és ha igaz volna az, hogy a magyar koronához való örökösödésnek, az ausztriai örökös főberczegi jelleg épolyan nélkülözhetetlen minősítő feltétele, mint akár a már említett három ágyék valamelyikéből való leszármazás, akár 25 "