Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.
Ülésnapok - 1896-601
601, országos ülés 1900. október 31-én, szerdán. {$Q vazták volna., előbb küldöttséget menesztettek az osztrák örökös tartományokhoz, azokkal akartak szerződésre lépni és ettől a gondolattól csak azért állottak el, mert III. Károly király biztosította a Karokat ós Rendeket, hogy abszolút hatalmánál fogva képviseli az örökös tartományokat, szerződésre szükség nincsen, ezt a törvényjavaslatot ő meg fogja tartani. (ügy van! Ügy van! a szélső baloldalon) Ez volt a helyzet 1723-ban; ez a helyzet ma? Hát az 1867: XII. törvényczikk alapfeltétele micsoda? Nem- a teljes alkotmányosság? Az 1867: XH. törvényczikk 25. §-a szerint nem azt mondja a király, hogy elhatározta., hogy ezentúl az örökös tartományoknak is teljes alkotmányosságot ad és az ő megkérdezésüket mellőzni nem fogja. (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon,) Felvetem tehát a kérdést, t. képviselőház, beczikkelyezik-e ezt törvényt Ausztriában is: igen, vagy nem ? Még egy másik kapcsolatos kérdés: Az 1867: III. törvényczikket miért hoztuk meg? Hogy trónutódlás kérdésében történő változásokat a magyar nemzettel mindig közölni fogják. Miből indultunk ki és miből indultak ki őseink az 1723: I. ós II. törvényczikk megalkotásánál? Nem abból a gondolatból, hogy a királyválasztás kérdésében a belvillongás elkerültessók ? Nem abból, hogy a királyválasztás kérdése törvényileg és a, végzetnek közremunkálásával szemben mintegy változhatatlanúl biztosítva legyen? Most már van-e ez a változatlanság biztosítva, ha. mi a házitörvónyeket beczikkelyezzük és azt mondjuk, hogy a mindenkori király, illetőleg a háznak legfelsőbb feje hotározza meg, hogy ki az osztrák főherczeg. (Úgy van! Elénk helyeslés a szélső baloldalon ) Hiszen akkor minden hétben arra ébredhetünk, hogy utólagosan közölnek velünk egyegy trónlemondást. (ügy van! Helyeslés a szélső baloldalon.) Azért, mintegy szószerint idézem majd az 1867: III. törvényczikkiiek utolsó szakaszát, a mely az mondja, hogy tiltakozzunk ellene, hogy Magyarországnak alkotmányos közbenjárása nélkülözve legyen, követeljük, hogy a trónutódlás kérdése Magyarországgal mindig előre tudatva legyen, s ezt a tiltakozást átadom a miniszterelnök úrnak, mint a, kinek az 1867: XII. törvényczikk az ő kijelentése szerint az ő bibliája. Felvetem azt a kérdést is, jól van-e, hogy a t. miniszterelnök úr az igazságügyi bizottságban megjelenik és azt mondja: az eredeti okiratot nem tartom szükségesnek bemutatni, hanem én miniszterelnöki szavam kötöm hozzá, hogy ez az okirat hü másolat. En a miniszterelnök úrnak magánéletben adott szavát feltétlenül elhiszem! (Helyeslés a szélső baloldalon) De alkotmányjogi kérdésekben, ilyen nagy kérdésekben, a hol törvényekről van sző, melyek a jövendőt karolják át és nemzet sorsát érdeklik, semmiféle miniszterelnöki szó a.z okmányokat nem pótolhatja. (Úgy van! Elénk helyeslés a sfelső baloldalon ) Hiszen nézzük csak a helyzetet! Ámbár én a beczikkelyezés ellen foglalok állást, de a t. többség álláspontjából is nem-e így kellene kezdeni a törvényt: miután Magyarországot a trónlemondás kérdésében Ausztriában egyáltalán mellőzték, Magyarországnak törvényes képviselete ott nem volt, az okmányok, a lemondásról felvett jegyzökönyvek Magyarországgal közölve nem lettek, de mert a magyar miniszterelnök becsületszavát adja rá, hogy ez így volt, hogy ezek az okmányok hűek, tehát a magyar országgyűlés beczikkelyezi a, következőket? így kellene ezt a törvényjavaslatot beczikkelyezni. Pedig ugye bár ez nevetséges és szokatlan lenne? De ha nevetséges ós szokatlan volna, a mint előadtam, legyenek meggyőződve, hogy így is nevetséges. (Ügy van! a szélső baloldalon.) A jövőnek gyermeke, ha olvasni fogja, hogy a magyar képviselőház egy törvényjavaslatot megszavazott, az okmányokat nem is látva, nem is ismerve, csupán azért, mert a miniszterelnök szavát kötötte hozzá, hogy a.zok tényleg így vannak. mosolvosni fos felette! Áttérek már most arra a kérdésre, minő erkölcsi megaláztatás rejlik majd a.bban, ha a magyar képviselőház ezt a nyilatkozatot, melyet Ferencz Ferdinánd főherczeg tett, úgy a mint van. a törvénytárba be fogja czikkelyezni. (Halljuk! Halljuk!) Kezembe vettem ezt a, nyilatkozatot, ismételten és ismételten elolvastam. Nem akarok most a nyilatkozatnak alaki hibáira visszatérni, pedig talán jogosult volna annak a kérdésnek felvetése, hogy akkor, midőn államjogi nagy kérdésekről van szó, lehet-e, szabad-e ily pongyolán megfogalmazni egy nyilatkozatot, mint a hogy ez a nyilatkozat meg van fogalmazva. Nem tudom, hogy a t. miniszterelnök úrnak volt e része a nyilatkozat megszÖA T egezésében, de azt hiszem, hogy nem. Hentaller Lajos: Nem is látta az eredetit! Rátkay László: Sokkal ügyesebnek tartom, — megvallom őszintén, — hogysem ezt a nyilatkozatot így engedte volna megszövegezni. Méltóztassék csak megnézni: hiszen a dolog legfőbb érdemére nézve, a trónutódlási jogról való lemondásról szólva, nem a jogról mond le, hanem a rendről, pedig a jogról is le kellett volna mondania. Az indokolásban szinte hemzseg az ellentmondás, de azt hiszem, jobb lesz ezzel most nem fárasztanom a t. ház figyelmét, (Halljuk! Halljuk!) ráérek majd esetleg a részletes tárgyalásnál rámutatni ezekre
