Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.

Ülésnapok - 1896-600

178 IKM). országos ülés JflOO. október 30-än, kedden. pedig per analógiám legis jutunk el a kívánt eredményhez. Mert igen nagy kérdés az, hogy ez az 1723-iki országgyűlésükkor, a mikor egy bő beszédű, hosszadalmas ós alázatos törvényjavaslatban semmi egyébről másról, csak pusztán és kizárólag a nőág királyi örökösödéséről intézkedett, ós mikor ez ügyben a legapróbb részletekre is kiterjeszkedett, a főtárgygyal semmi kapcsolatban, egy pár odavetett szóval egy oly nagyfontosságú jogelvet akart volna beiktatni a magyar corpus jurisba, a mely az eddigi magyar alkotmány erejével ós szellemével ós a magyar nemzet történeti hagyományaival semmikópen sem volt volna összeegyeztethető. (Úgy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Igen nagy kérdés az, hogy az 1723-iki országgyűlés akkor, a mikor a magyar nemzetnek a trónörökösödés rendjére való jogait minden kételjdo kizárólag körvonalozta és biztosította, ugyanakkor hozzájárulását akarta volna adni ahhoz, hogy a trónörökösödós feltételeit ne ő maga szabja meg, hanem azt egyszerűen átruházza egy tőle nem függő ős máról-holnapra változó császári önkény szabályaira. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt tudom, t. ház, hogy az 1723-iki országgyűlés nagyon messzire siklott a jogfeladás lejtőjén; (Úgy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) de ennyire rosznak mégsem képzelhetem ; nem képzelhetem azt, hogj" egy törvényhozás csak rút játékot akart volna űzni a, magyar nemzet jogaival; nem képzelhetem, hogy egy törvényhozás csak port akart volna hinteni a magyar nemzet szemébe akkor, mikor a trón örökösödés rendjét önmaga szabályozza, de a feltótelek megállapítását egy tőle nem függő, máról-holnapra változható császári önkénynek rendeli alá. (Úgy van! Ugy van! a szélső baloldalon) De, t. ház, tegyük fel a legrosszabbat. Tegyük fel azt, hogyha ez a törvénjdiozás csakugyan arra a szerepre vállalkozott, miért nem tette ezt nyíltan, határozottan, kételyt nem ismerőén? Hiszen, ha le tudott mondani határozott szavakkal, belátbatlan időkre a nemzet szabad királyválasztási jogáról, hogyha az lett volna az akarata, hogy ezentúl azt, hogy ki legyen a magyar király, nem a magyar törvény, hanem az osztrák császári ház Hausgesetz-e szabja meg, akkor bizonyára ezt is nyíltan és őszintén kimondotta volna. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) És épen azért, mert ezt nem tette, ós mert én az 1723 :I. és II. törvónyczikk 7. ós 10. §-ából azt a messzemenő következtetést, a mit neki ez a törvényjavaslat imputál, kiolvasni nem tudom, azt a bitet vallom, hogy ebben a kérdésben, a magyar trónörökösödés kérdésének eldöntésében semmiféle más törvény ós házirend szerepet nem játszhat, mint egyedül ós kizárólag a létező magyar törvény. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hiszen nagyon jól tudjuk azt, hogy az 1723 : I. ós n. törvónyczikk már előbb is létezett. Már előbb kihirdette azt VI. Károly római német császár, e néven nekünk IH. Károly királyunk, titokban a maga minisztereinek és államférfiainak. Igazolja ezt az illető tudtuladást tárgyazó jegyzőkönyv, a mely 1713. április 19-óről kelt. Igazolja Mária Jozefa főherczegnőnek már 1719-ben a női ági örökösödésről törtónt lemondásáról szóló okirat. Igazolja ugyanezt az ő férjének, a későbbi lengyel királynak, megerősítő okmánya. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) De igazolja magának VI. Károly császárnak az ediktuma is, a melylyel az úgynevezett családi szabályzatot ós örökösödési házirendet már az 1723 : I. és II. törvónyczikk megalkotása előtt Európa népeinek tudtul adta. De, t. képviselőház, hogy közelebbi példát idézzek, igazolja ezt magának a jelenlegi koronás ós alkotmányosan uralkodó királyunknak még abszolút császár korából való számos okirata és diplomája, a melyben következetesen nem az 1723 : I., II, törvónyczikkre, hanem a VI. Károly-féle családi szerződésre, úgynevezett pragmatika szankczióra hivatkozik. Sohasem hivatkozott az 1723 : I. II. törvényczikkekre, hanem mindig az úgynevezett pragmatika szankczióra. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azaz, t. ház, a jelenlegi 1723 : I. II. törvónyczikk, mint Hausgesetz már sokkal előbb, tíz évvel előbb is létezett, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon) a nélkül, hogy a magyar nemzet ismerte, vagy elfogadta volna. (Úgy van! a szélső baloldalon.) De nemcsak hogy létezett, de felhozott adataim alapján állíthatom, hogy érvényben is volt ő Felsége többi országaiban ós tartományaiban; (Ellenmondás a baloldalon.) érvényben volt, bocsánatot kérek, a nélkül, hogy az a magyar nemzetet kötelezte volna. És nem is kötelezhette, mert csak osztrák Hausgesetz volt ós nem magyar törvény. Már pedig jól mondja Szalay László kiváló történetírónk, hogy a magyar nemzetet nem az a Hausgesetz kötelezi, a melyet VI, Károly római német császár néhány hímzett, varottas úri köntös és strimpflis diplomata előtt felolvasott, de kötelezi az a törvény, a melyet a do ut des, facio ut facias alapján a pozsonyi karok és rendek gyűlése a magyar corpus jurisba beiktatott. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Vagyis, t. képviselőház, valamint a múltban a független szabad magyar nemzetet semmi más nem kötelezte, csak pusztán ós kizárólag a saját törvénye, úgy a jelenben is, semmiféle más korlátokat, a melyek jogainkat