Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.
Ülésnapok - 1896-594
594. országos ülés 1900, október 13-án. szombaton. 93 egyedül a magyar állam bűne. (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Az urbérisóg és a közteherviselés behozatala helyes, nagy, az ország érdekében történő intézmények voltak. Az egyik azért, mert a nép jólétének kiapadhatatlan forrását nyitotta meg, a másik azért, mert az állam erejét megmérhetetlen mértékben fokozta. De, t. ház, e két nagy intézmény alapjában támadta meg a székely megélhetést, mert bármily kisbirtok volt az a siculiea liereditas, abból az a székely meg tudott élni. Miért? Mert azt a kisbirtokot egy krajczár közteher aem terhelte, ós ezen kisbirtok csekély jövedelmét tudta fokozni az addigi jogintézmények védelme alatt fennálló birtok közösségből, a közös legelőből, közös erdőből; ezt a kis jövedelmet tudta szaporítani abból, hogy szabadon főzhetett pálinkát ós ezen pálinkafőzés révén egészséges itala volt otthon; az állattenyésztésben, mely főjövedelmi forrását képezte, segítségül vehette s a korcsmát nem ismerte soha (Úgy van! Úgy van!) Akkor, t. ház, ott is, a hol határőrséggel tartozott, ez a kötelesség sem terhelte, mert családonként állította ki azon egyetlen határőrt közköltségen, és ez is falujában dolgozhatott az idő legnagyobb részében. Most méltóztassék meggondolni, hogy az urbérisóg megszűnte ezen siculiea hereditas öregbítéséhez egy talpalatnyi földdel sem járult, azt egy talpalattal sem nagyobbította ; ellenben ezen kisbirtok jövedelmére ráhárította az állam a közteherviselés rendén az összes közterheket és a közigazgatás minden terhét. Ehhez járultak az általános szeszadó törvények; ezek megszüntették a szabad pálinkafőzés kedvezményét. Madarász József: Elég rossz! Győrffy Gyula: Méltóztassék meggondolni, mekkorák azon közterhek, a melyek e kisbirtok jövedelmére hárultak, a közigazgatási, kulturális terhek, a drága törvénykezés, kihágási büntetések és a korcsma terhei is, s akkor előttünk áll a gazdasági válság, a melyben az a két nagy intézmény, az úrbóriség megszüntetése és közteherviselés a székely séget sodorta. De ebből nem az következik, hogy ez a két nagy intézmény megszüntetetessék, még az sem, hogy a szeszadótörvények általános hatása alól a székely nép kivétessék, ámbár ezt követeltük itt a házban, és móltányos is volt, hogy e kedvezmény azon fajnak továbbra is meghagj^assók; ós a követelés nem is volt méltánytalan, hiszen az abszolút hatalom, a melyet pedig ha végig nézünk harczainkon, semmi hála sem kötött a székelysóghez, meghagyta azt a^ székelységnek. ( De jó, elvették tőlük, hanem akkor az államot az a súlyos kötelesség terhelte, hogy a mikor az ország egy ilyen nagy hivatással biró nópfajától általános, országos érdekekből elveszi a megélhetés módját, e faj számára gondoskodjék új kereseti, megélhetési forrásokról. De nemcsak nem gondoskodott, hanem mert az állam modernül igyekezett berendezkedni, magát modern jogintézményekkel körülvenni, s ezeket Erdélyre is óhajtotta kiterjesztetni, azok romlásának újabb okaivá váltak ; s midőn elrendelte a birtokrendezést, s ezen a ezímen elrendelte az arányosítást, vagyis a közlegelők és erdők felosztását, az erdők rendezését, azok költségét ismét a nép vállain hagyta.. Említettem már, t. ház, hogy az a hajdani köztehermentes kis székely birtok jövedelmét ezen közös területekből pótolta és most egyszerre, midőn e jövedelmekre a közterhek is reá hárultak, akkor ezen szurrogát jövedelmi forrást is ezen két intézmény egyszerűen elvette tőle. Kiszorult a legeltetésből és kiszorult a szabad fa-használásból, és ma az állattenyésztés az egész székely földön majdnem a semmire redukálódott és a székely az ő házi faszükségletét is ^ néhol készpénzben kénytelen megvásárolni. És itt nem áll meg a következmények sora; ezen jogi intézmények behozatalának terhei ismét a népvállára rakattak, az tartozik azokat hordani. Pedig, t. képviselőház, az a gazdasági érdek és az a gazdasági czél, a mely az ilyen jogintézménynek okvetlen folyamánya szokott lenni, ott a, hol vagyon van, itt teljesen hatálytalan. Mert például az arányosítást véve, mit látunk? Azt, hogy minden községben — és ebben kivétel nincsen — az az arányrész, a mely az egyes tulajdonosnak a közösből jutott, legtöbb esetben százezred részek hányadában fejezhető csak ki, úgy, hogy a tulajdonos azt soha megjegyezni nem tudja, ós csak a telekkönyvi feljegyzés őrzi meg az utókor számára, hogy mily birtokhányadok valának. Ily tulajdonhoz juttatja az arányosítás a közösből a székelyt; értéket az nem képvisel. Tényleg ezeket a hányadokat néhol egy pár pohár pálinkáért, a legtöbb esettben három-négy forintért, — de sohasem öt forinton felül — adják el és örülnek, ha megszabadulnak tőle. És most, t. képviselőház, ezek az állapotok oda jutatták, hogy van eset ós van község, a hol például az arányositási költségekhez való hozzájárulás kötelezettsége miatt kész a birtokos egész vagyonát oda adni, csakhogy ezt a terhet ne kelljen hordania. (Egy hang a szélső baloldalon: Siralmas a székelynép helyzete!) Ha lépésről-lépésre itt a házban hozott törvények idézték elő ennek a fajnak pusztulását. .. .